Ungarisch/Ungarisch-Lesebuch-Märchen/Der Froschkönig

Hoch zum Inhaltsverzeichnis: Ungarisch-Lesebuch

Hoch zum Inhaltsverzeichnis: Märchen

A békakirály - Der Froschkönig

Version 1 (Teil 1)

1. Régi időkben, amikor a kívánságok még teljesültek, élt egy király, akinek gyönyörű leányai voltak. - In alten Zeiten, als das Wünschen noch geholfen hat, lebte einmal ein König, der hatte wunderschöne Töchter.

2. A legfiatalabb annyira szép volt, hogy maga a Nap, amely már oly sok mindent látott, elcsodálkozott, valahányszor az arcára sütött. - Die jüngste von ihnen war so schön, dass die Sonne selber, die doch so vieles schon gesehen hat, sich verwunderte, sooft sie ihr ins Gesicht schien.

3. A kastély közelében egy hatalmas, sötét erdő terült el, és annak közepén, egy öreg hársfa alatt, állt egy kút. - Nahe bei dem Schloss war ein großer, dunkler Wald, und mitten darin, unter einer alten Linde, war ein Brunnen.

4. Amikor nagyon meleg volt, a legfiatalabb királylány kiment az erdőbe, és a hűs kút szélére ült. - Wenn nun der Tag recht heiß war, ging die jüngste Prinzessin hinaus in den Wald und setzte sich an den Rand des kühlen Brunnens.

5. Ha pedig unatkozott, elővette aranygömbjét, feldobta a levegőbe, majd elkapta. - Und wenn sie Langeweile hatte, nahm sie eine goldene Kugel, warf sie in die Höhe und fing sie wieder auf.

6. Ez volt a legkedvesebb játéka. - Das war ihr liebstes Spiel.

7. Történt egyszer, hogy az aranygömb nem esett vissza a kezébe, hanem a földre csapódott és egyenesen a kútba gurult. - Nun trug es sich einmal zu, dass die goldene Kugel der Königstochter nicht in die Händchen fiel, sondern auf die Erde schlug und gerade in den Brunnen hineinrollte.

8. A királylány utána nézett, de a gömb eltűnt, és a kút olyan mély volt, hogy nem lehetett látni az alját. - Die Königstochter folgte ihr mit den Augen nach, aber die Kugel verschwand, und der Brunnen war tief, so tief, dass man keinen Grund sah.

9. Ekkor sírni kezdett, egyre hangosabban zokogott, és sehogy sem tudott megvigasztalódni. - Da fing die Prinzessin an zu weinen und weinte immer lauter und konnte sich gar nicht trösten.

10. Ahogy így kesergett, egyszer csak valaki megszólította: „Mi bajod, királylány? Olyan hangosan sírsz, hogy még egy kő is megszánna.” - Als sie so klagte, rief ihr plötzlich jemand zu: „Was hast du nur, Königstochter? Du schreist ja, dass sich ein Stein erbarmen möchte.“

11. Körbenézett, honnan jöhet a hang, és meglátott egy békát, amelyik vastag, csúnya fejét a vízből nyújtotta ki. - Sie sah sich um, woher die Stimme käme, da erblickte sie einen Frosch, der seinen dicken, hässlichen Kopf aus dem Wasser streckte.

12. „Ó, te vagy az, vén vízipancser” – mondta. „Az aranygömbömért sírok, ami beleesett a kútba.” - „Ach, du bist es, alter Wasserpatscher“, sagte sie. „Ich weine über meine goldene Kugel, die mir in den Brunnen hinabgefallen ist.“

13. „Ne sírj, ne keseregj” – felelte a béka –, „én segíthetek rajtad. De mit adsz nekem, ha visszahozom a játékodat?” - „Sei still und weine nicht“, antwortete der Frosch, „ich kann wohl Rat schaffen. Aber was gibst du mir, wenn ich dein Spielzeug wieder heraufhole?“

14. „Bármit kérhetsz, kedves béka” – mondta a királylány –, „a ruháimat, a gyöngyeimet és drágaköveimet, sőt még az aranykoronámat is.” - „Was du haben willst, lieber Frosch“, sagte sie, „meine Kleider, meine Perlen und Edelsteine, auch noch die goldene Krone, die ich trage.“

15. A béka így felelt: „A ruháid, a gyöngyeid, a drágaköveid és az aranykoronád nem kellenek nekem. - Der Frosch antwortete: „Deine Kleider, deine Perlen und Edelsteine und deine goldene Krone, die mag ich nicht.

16. De ha szeretsz engem, és a társad, játszópajtásod leszek, ha az asztalodnál melletted ülhetek, a tányérodból ehetek, a poharadból ihatok, és a kis ágyadban alhatok, akkor lemegyek, és visszahozom az aranygömböt.” - Aber wenn du mich liebhaben willst und ich dein Geselle und Spielkamerad sein darf, wenn ich an deinem Tischlein neben dir sitzen, von deinem goldenen Tellerlein essen, aus deinem Becherlein trinken, in deinem Bettlein schlafen darf, dann will ich hinuntersteigen und dir die goldene Kugel heraufholen.“

17. „Ó, igen” – felelte –, „megígérek neked mindent, amit csak kívánsz, ha visszahozod nekem a gömbömet.” - „Ach, ja“, sagte sie, „ich verspreche dir alles, was du willst, wenn du mir nur die Kugel wiederbringst.“

18. De közben arra gondolt, hogy a buta béka mondhat, amit akar, hiszen úgyis a vízben marad, a társai között, és brekeg tovább. - Sie dachte aber, der einfältige Frosch mag schwätzen, was er will, der sitzt doch im Wasser bei seinesgleichen und quakt und kann keines Menschen Geselle sein!

19. Amint a béka megkapta a királylány ígéretét, alábukott a vízbe, eltűnt, majd egy kis idő múlva visszatért, és a szájában hozta az aranygömböt. - Als der Frosch das Versprechen der Königstochter erhalten hatte, tauchte er seinen Kopf unter, sank hinab, und über ein Weilchen kam er wieder heraufgerudert, hatte die Kugel im Maul und warf sie ins Gras.

20. A királylány nagyon megörült, amikor meglátta a játékát, felkapta, és boldogan elszaladt vele. - Die Königstochter war voll Freude, als sie ihr schönes Spielzeug wieder erblickte, hob es auf und sprang damit fort.

21. „Várj, várj!” – kiáltott utána a béka. „Vigyél magaddal, nem tudok olyan gyorsan futni, mint te!” - „Warte, warte!“ rief der Frosch. „Nimm mich mit, ich kann nicht so laufen wie du!“

22. De hiába brekegett utána, amilyen hangosan csak tudott, a királylány nem hallgatott rá, hazasietett, és hamarosan el is felejtette a békát. - Aber was half es ihm, dass er ihr sein Quak-quak so laut nachschrie, wie er nur konnte! Sie hörte nicht darauf, eilte nach Hause und hatte den Frosch bald vergessen.

nur Ungarisch

1. Régi időkben, amikor a kívánságok még teljesültek, élt egy király, akinek gyönyörű leányai voltak. 2. A legfiatalabb annyira szép volt, hogy maga a Nap, amely már oly sok mindent látott, elcsodálkozott, valahányszor az arcára sütött. 3. A kastély közelében egy hatalmas, sötét erdő terült el, és annak közepén, egy öreg hársfa alatt, állt egy kút. 4. Amikor nagyon meleg volt, a legfiatalabb királylány kiment az erdőbe, és a hűs kút szélére ült. 5. Ha pedig unatkozott, elővette aranygömbjét, feldobta a levegőbe, majd elkapta. 6. Ez volt a legkedvesebb játéka. 7. Történt egyszer, hogy az aranygömb nem esett vissza a kezébe, hanem a földre csapódott és egyenesen a kútba gurult. 8. A királylány utána nézett, de a gömb eltűnt, és a kút olyan mély volt, hogy nem lehetett látni az alját. 9. Ekkor sírni kezdett, egyre hangosabban zokogott, és sehogy sem tudott megvigasztalódni. 10. Ahogy így kesergett, egyszer csak valaki megszólította: „Mi bajod, királylány? Olyan hangosan sírsz, hogy még egy kő is megszánna.” 11. Körbenézett, honnan jöhet a hang, és meglátott egy békát, amelyik vastag, csúnya fejét a vízből nyújtotta ki. 12. „Ó, te vagy az, vén vízipancser” 13. „Ne sírj, ne keseregj” 14. „Bármit kérhetsz, kedves béka” 15. A béka így felelt: „A ruháid, a gyöngyeid, a drágaköveid és az aranykoronád nem kellenek nekem. 16. De ha szeretsz engem, és a társad, játszópajtásod leszek, ha az asztalodnál melletted ülhetek, a tányérodból ehetek, a poharadból ihatok, és a kis ágyadban alhatok, akkor lemegyek, és visszahozom az aranygömböt.” 17. „Ó, igen” 18. De közben arra gondolt, hogy a buta béka mondhat, amit akar, hiszen úgyis a vízben marad, a társai között, és brekeg tovább. 19. Amint a béka megkapta a királylány ígéretét, alábukott a vízbe, eltűnt, majd egy kis idő múlva visszatért, és a szájában hozta az aranygömböt. 20. A királylány nagyon megörült, amikor meglátta a játékát, felkapta, és boldogan elszaladt vele. 21. „Várj, várj!” 22. De hiába brekegett utána, amilyen hangosan csak tudott, a királylány nem hallgatott rá, hazasietett, és hamarosan el is felejtette a békát.

nur Deutsch

1. In alten Zeiten, als das Wünschen noch geholfen hat, lebte einmal ein König, der hatte wunderschöne Töchter. 2. Die jüngste von ihnen war so schön, dass die Sonne selber, die doch so vieles schon gesehen hat, sich verwunderte, sooft sie ihr ins Gesicht schien. 3. Nahe bei dem Schloss war ein großer, dunkler Wald, und mitten darin, unter einer alten Linde, war ein Brunnen. 4. Wenn nun der Tag recht heiß war, ging die jüngste Prinzessin hinaus in den Wald und setzte sich an den Rand des kühlen Brunnens. 5. Und wenn sie Langeweile hatte, nahm sie eine goldene Kugel, warf sie in die Höhe und fing sie wieder auf. 6. Das war ihr liebstes Spiel. 7. Nun trug es sich einmal zu, dass die goldene Kugel der Königstochter nicht in die Händchen fiel, sondern auf die Erde schlug und gerade in den Brunnen hineinrollte. 8. Die Königstochter folgte ihr mit den Augen nach, aber die Kugel verschwand, und der Brunnen war tief, so tief, dass man keinen Grund sah. 9. Da fing die Prinzessin an zu weinen und weinte immer lauter und konnte sich gar nicht trösten. 10. Als sie so klagte, rief ihr plötzlich jemand zu: „Was hast du nur, Königstochter? Du schreist ja, dass sich ein Stein erbarmen möchte.“ 11. Sie sah sich um, woher die Stimme käme, da erblickte sie einen Frosch, der seinen dicken, hässlichen Kopf aus dem Wasser streckte. 12. mondta. „Az aranygömbömért sírok, ami beleesett a kútba.” - „Ach, du bist es, alter Wasserpatscher“, sagte sie. „Ich weine über meine goldene Kugel, die mir in den Brunnen hinabgefallen ist.“ 13. felelte a béka –, „én segíthetek rajtad. De mit adsz nekem, ha visszahozom a játékodat?” - „Sei still und weine nicht“, antwortete der Frosch, „ich kann wohl Rat schaffen. Aber was gibst du mir, wenn ich dein Spielzeug wieder heraufhole?“ 14. mondta a királylány –, „a ruháimat, a gyöngyeimet és drágaköveimet, sőt még az aranykoronámat is.” - „Was du haben willst, lieber Frosch“, sagte sie, „meine Kleider, meine Perlen und Edelsteine, auch noch die goldene Krone, die ich trage.“ 15. Der Frosch antwortete: „Deine Kleider, deine Perlen und Edelsteine und deine goldene Krone, die mag ich nicht. 16. Aber wenn du mich liebhaben willst und ich dein Geselle und Spielkamerad sein darf, wenn ich an deinem Tischlein neben dir sitzen, von deinem goldenen Tellerlein essen, aus deinem Becherlein trinken, in deinem Bettlein schlafen darf, dann will ich hinuntersteigen und dir die goldene Kugel heraufholen.“ 17. felelte –, „megígérek neked mindent, amit csak kívánsz, ha visszahozod nekem a gömbömet.” - „Ach, ja“, sagte sie, „ich verspreche dir alles, was du willst, wenn du mir nur die Kugel wiederbringst.“ 18. Sie dachte aber, der einfältige Frosch mag schwätzen, was er will, der sitzt doch im Wasser bei seinesgleichen und quakt und kann keines Menschen Geselle sein! 19. Als der Frosch das Versprechen der Königstochter erhalten hatte, tauchte er seinen Kopf unter, sank hinab, und über ein Weilchen kam er wieder heraufgerudert, hatte die Kugel im Maul und warf sie ins Gras. 20. Die Königstochter war voll Freude, als sie ihr schönes Spielzeug wieder erblickte, hob es auf und sprang damit fort. 21. kiáltott utána a béka. „Vigyél magaddal, nem tudok olyan gyorsan futni, mint te!” - „Warte, warte!“ rief der Frosch. „Nimm mich mit, ich kann nicht so laufen wie du!“ 22. Aber was half es ihm, dass er ihr sein Quak-quak so laut nachschrie, wie er nur konnte! Sie hörte nicht darauf, eilte nach Hause und hatte den Frosch bald vergessen.

Version 1 (Teil 2)

23. Másnap, amikor a király és az udvar népe az asztalnál ült, és a királylány éppen az aranytányérjából evett, egyszer csak plitty-placcs, plitty-placcs, valami felkúszott a márványlépcsőn. - Am andern Tag, als sie sich mit dem König und allen Hofleuten zur Tafel gesetzt hatte und eben von ihrem goldenen Tellerlein aß, da kam, plitsch platsch, plitsch platsch, etwas die Marmortreppe heraufgekrochen.

24. Amikor felért, kopogtatott az ajtón, és így szólt: - Als es oben angelangt war, klopfte es an die Tür und rief:

25. „Királykisasszony, legfiatalabb, engedj be engem!” - „Königstochter, jüngste, mach mir auf.“

26. A királylány odaszaladt, hogy megnézze, ki az, és amikor kinyitotta az ajtót, meglátta a békát. - Sie lief und wollte sehen, wer draußen wäre. Als sie aber aufmachte, saß der Frosch vor der Tür.

27. Ijedtében gyorsan becsapta az ajtót, visszaült az asztalhoz, és egész testében reszketett. - Da warf sie die Tür hastig zu, setzte sich wieder an den Tisch, und es war ihr ganz ängstlich zumute.

28. A király észrevette, hogy a szíve hevesen dobog, és így szólt: „Gyermekem, mitől félsz? Talán egy óriás áll az ajtóban és el akar vinni?” - Der König sah wohl, dass ihr das Herz gewaltig klopfte, und sprach: „Mein Kind, was fürchtest du dich? Steht etwa ein Riese vor der Tür und will dich holen?“

29. „Ó, nem” – felelte –, „nem egy óriás, hanem egy csúnya béka.” - „Ach, nein“, antwortete sie, „es ist kein Riese, sondern ein garstiger Frosch.“

30. „Mit akar tőled a béka?” - „Was will der Frosch von dir?“

31. „Ó, édesapám, tegnap az erdőben, a kútnál játszottam, és az aranygömböm beleesett a vízbe. - „Ach, lieber Vater, als ich gestern im Wald bei dem Brunnen saß und spielte, fiel meine goldene Kugel ins Wasser.

32. Sírtam, és a béka felhozta nekem a gömböt. - Als ich deshalb weinte, hat sie mir der Frosch heraufgeholt.

33. Mivel pedig nagyon kérlelte, megígértem neki, hogy a játszótársam lesz. - Und weil er es durchaus verlangte, versprach ich ihm, er sollte mein Spielgefährte werden.

34. De azt hittem, sosem hagyja el a vizet. Most pedig itt van az ajtó előtt és be akar jönni.” - Ich dachte aber nimmermehr, dass er aus seinem Wasser käme. Nun ist er draußen und will zu mir herein.“

35. Ekkor másodszor is kopogtak, és egy hang szólt: - Da klopfte es zum zweiten Mal, und eine Stimme rief:

36. „Királykisasszony, legfiatalabb, engedj be engem! Nem emlékszel, mit ígértél nekem tegnap a hűs kút vize mellett? Királykisasszony, legfiatalabb, engedj be engem!” - „Königstochter, jüngste, mach mir auf! Weißt du nicht, was gestern du zu mir gesagt bei dem kühlen Brunnenwasser? Königstochter, jüngste, mach mir auf!“

37. Ekkor a király így szólt: „Amit ígértél, azt be kell tartanod! Menj, és nyisd ki neki az ajtót!” - Da sagte der König: „Was du versprochen hast, das musst du auch halten! Geh nur und mach ihm auf!“

38. A királylány kinyitotta az ajtót, és a béka beugrált, egyenesen a székéhez. - Sie ging und öffnete die Tür. Da hüpfte der Frosch herein und hüpfte ihr immer nach bis zu ihrem Stuhl.

39. Ott megállt és így szólt: „Emelj fel magad mellé!” - Dort blieb er sitzen und rief: „Heb mich hinauf zu dir!“

40. A királylány vonakodott, de végül a király parancsára felemelte és maga mellé ültette. - Sie zauderte, bis es endlich der König befahl.

41. Amikor a béka már a széken ült, így szólt: „Told ide hozzám az aranytányérod, hogy együtt ehessünk!” - Als der Frosch auf dem Stuhl war, wollte er auf den Tisch, und als er da saß, sprach er: „Nun schieb mir dein goldenes Tellerlein näher, damit wir mitsammen essen können.“

42. A béka jóízűen falatozott, de a királylánynak majd minden falat a torkán akadt. - Der Frosch ließ es sich gut schmecken, ihr aber blieb fast jeder Bissen im Halse stecken.

43. Végül a béka így szólt: „Jól laktam és fáradt vagyok. Most vigyél a hálószobádba, és készítsd el a selyemágyadat!” - Endlich sprach der Frosch: „Ich habe mich satt gegessen und bin müde. Nun trag mich in dein Kämmerlein und mach dein seidenes Bettlein zurecht!“

44. A királylány sírni kezdett, mert irtózott a hideg békától, és nem akarta az ágyába fektetni. - Die Königstochter fing an zu weinen und fürchtete sich vor dem kalten Frosch, den sie sich nicht anzurühren getraute und der nun in ihrem schönen, reinen Bettlein schlafen sollte.

nur Ungarisch

23. Másnap, amikor a király és az udvar népe az asztalnál ült, és a királylány éppen az aranytányérjából evett, egyszer csak plitty-placcs, plitty-placcs, valami felkúszott a márványlépcsőn. 24. Amikor felért, kopogtatott az ajtón, és így szólt: 25. „Királykisasszony, legfiatalabb, engedj be engem!” 26. A királylány odaszaladt, hogy megnézze, ki az, és amikor kinyitotta az ajtót, meglátta a békát. 27. Ijedtében gyorsan becsapta az ajtót, visszaült az asztalhoz, és egész testében reszketett. 28. A király észrevette, hogy a szíve hevesen dobog, és így szólt: „Gyermekem, mitől félsz? Talán egy óriás áll az ajtóban és el akar vinni?” 29. „Ó, nem” 30. „Mit akar tőled a béka?” 31. „Ó, édesapám, tegnap az erdőben, a kútnál játszottam, és az aranygömböm beleesett a vízbe. 32. Sírtam, és a béka felhozta nekem a gömböt. 33. Mivel pedig nagyon kérlelte, megígértem neki, hogy a játszótársam lesz. 34. De azt hittem, sosem hagyja el a vizet. Most pedig itt van az ajtó előtt és be akar jönni.” 35. Ekkor másodszor is kopogtak, és egy hang szólt: 36. „Királykisasszony, legfiatalabb, engedj be engem! Nem emlékszel, mit ígértél nekem tegnap a hűs kút vize mellett? Királykisasszony, legfiatalabb, engedj be engem!” 37. Ekkor a király így szólt: „Amit ígértél, azt be kell tartanod! Menj, és nyisd ki neki az ajtót!” 38. A királylány kinyitotta az ajtót, és a béka beugrált, egyenesen a székéhez. 39. Ott megállt és így szólt: „Emelj fel magad mellé!” 40. A királylány vonakodott, de végül a király parancsára felemelte és maga mellé ültette. 41. Amikor a béka már a széken ült, így szólt: „Told ide hozzám az aranytányérod, hogy együtt ehessünk!” 42. A béka jóízűen falatozott, de a királylánynak majd minden falat a torkán akadt. 43. Végül a béka így szólt: „Jól laktam és fáradt vagyok. Most vigyél a hálószobádba, és készítsd el a selyemágyadat!” 44. A királylány sírni kezdett, mert irtózott a hideg békától, és nem akarta az ágyába fektetni.

nur Deutsch

23. Am andern Tag, als sie sich mit dem König und allen Hofleuten zur Tafel gesetzt hatte und eben von ihrem goldenen Tellerlein aß, da kam, plitsch platsch, plitsch platsch, etwas die Marmortreppe heraufgekrochen. 24. Als es oben angelangt war, klopfte es an die Tür und rief: 25. „Königstochter, jüngste, mach mir auf.“ 26. Sie lief und wollte sehen, wer draußen wäre. Als sie aber aufmachte, saß der Frosch vor der Tür. 27. Da warf sie die Tür hastig zu, setzte sich wieder an den Tisch, und es war ihr ganz ängstlich zumute. 28. Der König sah wohl, dass ihr das Herz gewaltig klopfte, und sprach: „Mein Kind, was fürchtest du dich? Steht etwa ein Riese vor der Tür und will dich holen?“ 29. felelte –, „nem egy óriás, hanem egy csúnya béka.” - „Ach, nein“, antwortete sie, „es ist kein Riese, sondern ein garstiger Frosch.“ 30. „Was will der Frosch von dir?“ 31. „Ach, lieber Vater, als ich gestern im Wald bei dem Brunnen saß und spielte, fiel meine goldene Kugel ins Wasser. 32. Als ich deshalb weinte, hat sie mir der Frosch heraufgeholt. 33. Und weil er es durchaus verlangte, versprach ich ihm, er sollte mein Spielgefährte werden. 34. Ich dachte aber nimmermehr, dass er aus seinem Wasser käme. Nun ist er draußen und will zu mir herein.“ 35. Da klopfte es zum zweiten Mal, und eine Stimme rief: 36. „Königstochter, jüngste, mach mir auf! Weißt du nicht, was gestern du zu mir gesagt bei dem kühlen Brunnenwasser? Königstochter, jüngste, mach mir auf!“ 37. Da sagte der König: „Was du versprochen hast, das musst du auch halten! Geh nur und mach ihm auf!“ 38. Sie ging und öffnete die Tür. Da hüpfte der Frosch herein und hüpfte ihr immer nach bis zu ihrem Stuhl. 39. Dort blieb er sitzen und rief: „Heb mich hinauf zu dir!“ 40. Sie zauderte, bis es endlich der König befahl. 41. Als der Frosch auf dem Stuhl war, wollte er auf den Tisch, und als er da saß, sprach er: „Nun schieb mir dein goldenes Tellerlein näher, damit wir mitsammen essen können.“ 42. Der Frosch ließ es sich gut schmecken, ihr aber blieb fast jeder Bissen im Halse stecken. 43. Endlich sprach der Frosch: „Ich habe mich satt gegessen und bin müde. Nun trag mich in dein Kämmerlein und mach dein seidenes Bettlein zurecht!“ 44. Die Königstochter fing an zu weinen und fürchtete sich vor dem kalten Frosch, den sie sich nicht anzurühren getraute und der nun in ihrem schönen, reinen Bettlein schlafen sollte.

Version 1 (Teil 3)

45. A király azonban megharagudott és így szólt: „Aki segített rajtad, amikor bajban voltál, azt nem szabad utána megvetned!” - Der König aber wurde zornig und sprach: „Wer dir geholfen hat, als du in Not warst, den sollst du hernach nicht verachten!“

46. A királylány végül két ujjal megfogta a békát, felvitte a szobájába, és egy sarokba tette. - Da packte sie den Frosch mit zwei Fingern, trug ihn hinauf in ihr Kämmerlein und setzte ihn dort in eine Ecke.

47. Amikor azonban lefeküdt, a béka odakúszott, és így szólt: „Éppúgy akarok aludni, mint te. Emelj fel magad mellé, vagy megmondom az apádnak!” - Als sie aber im Bett lag, kam er gekrochen und sprach: „Ich will schlafen so gut wie du. Heb mich hinauf, oder ich sag’s deinem Vater!“

48. Ekkor a királylány haragra gerjedt, felkapta a békát, és a falhoz vágta. - Da wurde sie bitterböse, holte ihn herauf und warf ihn gegen die Wand.

49. „Most már nyugton maradsz, ronda béka!” – mondta mérgesen. - „Nun wirst du Ruhe geben“, sagte sie, „du garstiger Frosch!“

50. Amint a béka leesett a földre, már nem volt többé béka, hanem egy gyönyörű, barátságos szemű királyfi. - Als er aber herabfiel, war er kein Frosch mehr, sondern ein Königssohn mit schönen, freundlichen Augen.

51. A királyfi mostantól, apja kívánsága szerint, a királylány kedves társa és férje lett. - Der war nun nach ihres Vaters Willen ihr lieber Geselle und Gemahl.

52. Elmondta neki, hogy egy gonosz boszorkány varázsolta el, és csak ő, a királylány, szabadíthatta meg. - Er erzählte ihr, er wäre von einer bösen Hexe verwünscht worden, und niemand hätte ihn aus dem Brunnen erlösen können als sie allein.

53. Másnap el kellett utazniuk a királyfi birodalmába. - Und morgen wollten sie mitsammen in sein Reich gehen.

54. Reggel egy pompás hintó érkezett értük, amelyet nyolc fehér ló húzott. - Und wirklich, am anderen Morgen kam ein Wagen herangefahren, mit acht weißen Pferden bespannt.

55. A lovak fején fehér strucctollak voltak, és aranyláncok díszítették őket. - Die hatten weiße Straußenfedern auf dem Kopf und gingen in goldenen Ketten.

56. A hintó hátulján ott állt a királyfi hűséges szolgája, a hűséges Henrik. - Hinten auf dem Wagen aber stand der Diener des jungen Königs, das war der treue Heinrich.

57. A hűséges Henrik annyira megszenvedte, amikor az ura békává változott, hogy három vaskarikát tett a szívére, hogy az bánatában össze ne repedjen. - Der treue Heinrich hatte sich so gekränkt, als sein Herr in einen Frosch verwandelt worden war, dass er drei eiserne Bänder um sein Herz hatte legen lassen, damit es ihm nicht vor Weh und Traurigkeit zerspränge.

58. A hintó most azért jött, hogy a királyfit hazavigye a birodalmába. - Der Wagen sollte nun den jungen König in sein Reich holen.

59. A hűséges Henrik felsegítette urát és a királylányt a hintóba, majd maga is felállt hátra, és szíve csordultig telt örömmel. - Der treue Heinrich hob ihn und seine junge Gemahlin hinein, stellte sich wieder hinten hinauf und war voll Freude über die Erlösung seines Herrn.

60. Amikor egy darabig utaztak, a királyfi hirtelen egy éles reccsenést hallott, mintha valami eltörött volna. - Als sie ein Stück des Weges gefahren waren, hörte der Königssohn, dass es hinter ihm krachte, als ob etwas zerbrochen wäre.

61. Visszafordult és megkérdezte: „Henrik, eltörött a hintó?” - Da drehte er sich um und rief: „Heinrich, der Wagen bricht!“

62. „Nem, uram, nem a hintó tört el, hanem egy szalag pattant le a szívemről, amely nagy fájdalmában összeszorult, amikor te a kútban ültél, és békává változtál.” - „Nein, Herr, der Wagen nicht, es ist ein Band von meinem Herzen, das da lag in großen Schmerzen, als Ihr in dem Brunnen saßt und in einen Frosch verzaubert wart.“

63. Kis idő múlva ismét roppant valami, és a királyfi újra megkérdezte: „Henrik, eltörött a hintó?” - Noch einmal und noch einmal krachte es auf dem Weg, und der Königssohn meinte immer, der Wagen bräche.

64. De Henrik ismét így felelt: „Nem, uram, a szívemen levő egyik szalag pattant el, mert most már boldog vagy és megszabadultál.” - Doch es waren nur die Bänder, die vom Herzen des treuen Heinrich absprangen, weil sein Herr nun erlöst und glücklich war.

65. Harmadszor is hallatszott a reccsenés, és Henrik szívéről az utolsó vaskarikák is lehullottak. - Noch ein drittes Mal krachte es, und die letzten eisernen Bänder sprangen von Heinrichs Herz.

66. Így utaztak tovább, míg végül megérkeztek a királyfi birodalmába, ahol boldogan éltek együtt. - So fuhren sie weiter, bis sie endlich das Königreich des jungen Königs erreichten, wo sie glücklich miteinander lebten.

nur Ungarisch

45. A király azonban megharagudott és így szólt: „Aki segített rajtad, amikor bajban voltál, azt nem szabad utána megvetned!” 46. A királylány végül két ujjal megfogta a békát, felvitte a szobájába, és egy sarokba tette. 47. Amikor azonban lefeküdt, a béka odakúszott, és így szólt: „Éppúgy akarok aludni, mint te. Emelj fel magad mellé, vagy megmondom az apádnak!” 48. Ekkor a királylány haragra gerjedt, felkapta a békát, és a falhoz vágta. 49. „Most már nyugton maradsz, ronda béka!” 50. Amint a béka leesett a földre, már nem volt többé béka, hanem egy gyönyörű, barátságos szemű királyfi. 51. A királyfi mostantól, apja kívánsága szerint, a királylány kedves társa és férje lett. 52. Elmondta neki, hogy egy gonosz boszorkány varázsolta el, és csak ő, a királylány, szabadíthatta meg. 53. Másnap el kellett utazniuk a királyfi birodalmába. 54. Reggel egy pompás hintó érkezett értük, amelyet nyolc fehér ló húzott. 55. A lovak fején fehér strucctollak voltak, és aranyláncok díszítették őket. 56. A hintó hátulján ott állt a királyfi hűséges szolgája, a hűséges Henrik. 57. A hűséges Henrik annyira megszenvedte, amikor az ura békává változott, hogy három vaskarikát tett a szívére, hogy az bánatában össze ne repedjen. 58. A hintó most azért jött, hogy a királyfit hazavigye a birodalmába. 59. A hűséges Henrik felsegítette urát és a királylányt a hintóba, majd maga is felállt hátra, és szíve csordultig telt örömmel. 60. Amikor egy darabig utaztak, a királyfi hirtelen egy éles reccsenést hallott, mintha valami eltörött volna. 61. Visszafordult és megkérdezte: „Henrik, eltörött a hintó?” 62. „Nem, uram, nem a hintó tört el, hanem egy szalag pattant le a szívemről, amely nagy fájdalmában összeszorult, amikor te a kútban ültél, és békává változtál.” 63. Kis idő múlva ismét roppant valami, és a királyfi újra megkérdezte: „Henrik, eltörött a hintó?” 64. De Henrik ismét így felelt: „Nem, uram, a szívemen levő egyik szalag pattant el, mert most már boldog vagy és megszabadultál.” 65. Harmadszor is hallatszott a reccsenés, és Henrik szívéről az utolsó vaskarikák is lehullottak. 66. Így utaztak tovább, míg végül megérkeztek a királyfi birodalmába, ahol boldogan éltek együtt.

nur Deutsch

45. Der König aber wurde zornig und sprach: „Wer dir geholfen hat, als du in Not warst, den sollst du hernach nicht verachten!“ 46. Da packte sie den Frosch mit zwei Fingern, trug ihn hinauf in ihr Kämmerlein und setzte ihn dort in eine Ecke. 47. Als sie aber im Bett lag, kam er gekrochen und sprach: „Ich will schlafen so gut wie du. Heb mich hinauf, oder ich sag’s deinem Vater!“ 48. Da wurde sie bitterböse, holte ihn herauf und warf ihn gegen die Wand. 49. mondta mérgesen. - „Nun wirst du Ruhe geben“, sagte sie, „du garstiger Frosch!“ 50. Als er aber herabfiel, war er kein Frosch mehr, sondern ein Königssohn mit schönen, freundlichen Augen. 51. Der war nun nach ihres Vaters Willen ihr lieber Geselle und Gemahl. 52. Er erzählte ihr, er wäre von einer bösen Hexe verwünscht worden, und niemand hätte ihn aus dem Brunnen erlösen können als sie allein. 53. Und morgen wollten sie mitsammen in sein Reich gehen. 54. Und wirklich, am anderen Morgen kam ein Wagen herangefahren, mit acht weißen Pferden bespannt. 55. Die hatten weiße Straußenfedern auf dem Kopf und gingen in goldenen Ketten. 56. Hinten auf dem Wagen aber stand der Diener des jungen Königs, das war der treue Heinrich. 57. Der treue Heinrich hatte sich so gekränkt, als sein Herr in einen Frosch verwandelt worden war, dass er drei eiserne Bänder um sein Herz hatte legen lassen, damit es ihm nicht vor Weh und Traurigkeit zerspränge. 58. Der Wagen sollte nun den jungen König in sein Reich holen. 59. Der treue Heinrich hob ihn und seine junge Gemahlin hinein, stellte sich wieder hinten hinauf und war voll Freude über die Erlösung seines Herrn. 60. Als sie ein Stück des Weges gefahren waren, hörte der Königssohn, dass es hinter ihm krachte, als ob etwas zerbrochen wäre. 61. Da drehte er sich um und rief: „Heinrich, der Wagen bricht!“ 62. „Nein, Herr, der Wagen nicht, es ist ein Band von meinem Herzen, das da lag in großen Schmerzen, als Ihr in dem Brunnen saßt und in einen Frosch verzaubert wart.“ 63. Noch einmal und noch einmal krachte es auf dem Weg, und der Königssohn meinte immer, der Wagen bräche. 64. Doch es waren nur die Bänder, die vom Herzen des treuen Heinrich absprangen, weil sein Herr nun erlöst und glücklich war. 65. Noch ein drittes Mal krachte es, und die letzten eisernen Bänder sprangen von Heinrichs Herz. 66. So fuhren sie weiter, bis sie endlich das Königreich des jungen Königs erreichten, wo sie glücklich miteinander lebten.

Version 2 (Teil 1)

1. Régi időkben, amikor a kívánságok még teljesültek, élt egyszer egy király, akinek gyönyörű leányai voltak. - In alten Zeiten, als das Wünschen noch geholfen hat, lebte einmal ein König, der hatte wunderschöne Töchter.

2. A legfiatalabb annyira szép volt, hogy maga a Nap, amely már oly sok mindent látott, elcsodálkozott, valahányszor az arcára sütött. - Die jüngste von ihnen war so schön, dass die Sonne selber, die doch so vieles schon gesehen hat, sich verwunderte, sooft sie ihr ins Gesicht schien.

3. A kastély közelében volt egy hatalmas, sötét erdő, és annak közepén, egy öreg hársfa alatt, egy kút állt. - Nahe bei dem Schloss war ein großer, dunkler Wald, und mitten darin, unter einer alten Linde, war ein Brunnen.

4. Amikor forró volt a nap, a legfiatalabb királylány kiment az erdőbe, és leült a hűvös kút szélére. - Wenn nun der Tag recht heiß war, ging die jüngste Prinzessin hinaus in den Wald und setzte sich an den Rand des kühlen Brunnens.

5. Ha unatkozott, elővette aranygömbjét, feldobta a levegőbe, majd elkapta. - Und wenn sie Langeweile hatte, nahm sie eine goldene Kugel, warf sie in die Höhe und fing sie wieder auf.

6. Ez volt a legkedvesebb játéka. - Das war ihr liebstes Spiel.

7. Egy nap azonban történt, hogy az aranygömb nem esett vissza a kezébe, hanem a földre csapódott, és egyenesen a kútba gurult. - Nun trug es sich einmal zu, dass die goldene Kugel der Königstochter nicht in die Händchen fiel, sondern auf die Erde schlug und gerade in den Brunnen hineinrollte.

8. A királylány követte szemével, de a gömb eltűnt a kút mélyén, amely olyan mély volt, hogy nem lehetett látni az alját. - Die Königstochter folgte ihr mit den Augen nach, aber die Kugel verschwand, und der Brunnen war tief, so tief, dass man keinen Grund sah.

9. Ekkor sírni kezdett, egyre hangosabban zokogott, és sehogy sem tudott megvigasztalódni. - Da fing die Prinzessin an zu weinen und weinte immer lauter und konnte sich gar nicht trösten.

10. Ahogy így kesergett, egyszer csak valaki megszólította: „Mi bajod, királylány? Olyan hangosan sírsz, hogy még egy kő is megszánna.” - Als sie so klagte, rief ihr plötzlich jemand zu: „Was hast du nur, Königstochter? Du schreist ja, dass sich ein Stein erbarmen möchte.“

11. Körbenézett, honnan jöhet a hang, és meglátott egy békát, amelyik vastag, csúnya fejét a vízből nyújtotta ki. - Sie sah sich um, woher die Stimme käme, da erblickte sie einen Frosch, der seinen dicken, hässlichen Kopf aus dem Wasser streckte.

12. „Ó, te vagy az, vén vízipancser” – mondta. „Az aranygömbömért sírok, ami beleesett a kútba.” - „Ach, du bist es, alter Wasserpatscher“, sagte sie. „Ich weine über meine goldene Kugel, die mir in den Brunnen hinabgefallen ist.“

13. „Ne sírj, ne keseregj” – felelte a béka –, „én segíthetek rajtad. De mit adsz nekem, ha visszahozom a játékodat?” - „Sei still und weine nicht“, antwortete der Frosch, „ich kann wohl Rat schaffen. Aber was gibst du mir, wenn ich dein Spielzeug wieder heraufhole?“

14. „Bármit kérhetsz, kedves béka” – mondta a királylány –, „a ruháimat, a gyöngyeimet és drágaköveimet, sőt még az aranykoronámat is.” - „Was du haben willst, lieber Frosch“, sagte sie, „meine Kleider, meine Perlen und Edelsteine, auch noch die goldene Krone, die ich trage.“

15. A béka így felelt: „A ruháid, a gyöngyeid, a drágaköveid és az aranykoronád nem kellenek nekem. - Der Frosch antwortete: „Deine Kleider, deine Perlen und Edelsteine und deine goldene Krone, die mag ich nicht.

16. De ha szeretsz engem, és a társad, játszópajtásod leszek, ha az asztalodnál melletted ülhetek, a tányérodból ehetek, a poharadból ihatok, és a kis ágyadban alhatok, akkor lemegyek, és visszahozom az aranygömböt.” - Aber wenn du mich liebhaben willst und ich dein Geselle und Spielkamerad sein darf, wenn ich an deinem Tischlein neben dir sitzen, von deinem goldenen Tellerlein essen, aus deinem Becherlein trinken, in deinem Bettlein schlafen darf, dann will ich hinuntersteigen und dir die goldene Kugel heraufholen.“

17. „Ó, igen” – felelte –, „megígérek neked mindent, amit csak kívánsz, ha visszahozod nekem a gömbömet.” - „Ach, ja“, sagte sie, „ich verspreche dir alles, was du willst, wenn du mir nur die Kugel wiederbringst.“

18. De közben arra gondolt, hogy a buta béka mondhat, amit akar, hiszen úgyis a vízben marad, a társai között, és brekeg tovább. - Sie dachte aber, der einfältige Frosch mag schwätzen, was er will, der sitzt doch im Wasser bei seinesgleichen und quakt und kann keines Menschen Geselle sein!

19. Amint a béka megkapta a királylány ígéretét, alábukott a vízbe, eltűnt, majd egy kis idő múlva visszatért, és a szájában hozta az aranygömböt. - Als der Frosch das Versprechen der Königstochter erhalten hatte, tauchte er seinen Kopf unter, sank hinab, und über ein Weilchen kam er wieder heraufgerudert, hatte die Kugel im Maul und warf sie ins Gras.

20. A királylány nagyon megörült, amikor meglátta a játékát, felkapta, és boldogan elszaladt vele. - Die Königstochter war voll Freude, als sie ihr schönes Spielzeug wieder erblickte, hob es auf und sprang damit fort.

21. „Várj, várj!” – kiáltott utána a béka. „Vigyél magaddal, nem tudok olyan gyorsan futni, mint te!” - „Warte, warte!“ rief der Frosch. „Nimm mich mit, ich kann nicht so laufen wie du!“

22. De hiába brekegett utána, amilyen hangosan csak tudott, a királylány nem hallgatott rá, hazasietett, és hamarosan el is felejtette a békát. - Aber was half es ihm, dass er ihr sein Quak-quak so laut nachschrie, wie er nur konnte! Sie hörte nicht darauf, eilte nach Hause und hatte den Frosch bald vergessen.

nur Ungarisch

1. Régi időkben, amikor a kívánságok még teljesültek, élt egyszer egy király, akinek gyönyörű leányai voltak. 2. A legfiatalabb annyira szép volt, hogy maga a Nap, amely már oly sok mindent látott, elcsodálkozott, valahányszor az arcára sütött. 3. A kastély közelében volt egy hatalmas, sötét erdő, és annak közepén, egy öreg hársfa alatt, egy kút állt. 4. Amikor forró volt a nap, a legfiatalabb királylány kiment az erdőbe, és leült a hűvös kút szélére. 5. Ha unatkozott, elővette aranygömbjét, feldobta a levegőbe, majd elkapta. 6. Ez volt a legkedvesebb játéka. 7. Egy nap azonban történt, hogy az aranygömb nem esett vissza a kezébe, hanem a földre csapódott, és egyenesen a kútba gurult. 8. A királylány követte szemével, de a gömb eltűnt a kút mélyén, amely olyan mély volt, hogy nem lehetett látni az alját. 9. Ekkor sírni kezdett, egyre hangosabban zokogott, és sehogy sem tudott megvigasztalódni. 10. Ahogy így kesergett, egyszer csak valaki megszólította: „Mi bajod, királylány? Olyan hangosan sírsz, hogy még egy kő is megszánna.” 11. Körbenézett, honnan jöhet a hang, és meglátott egy békát, amelyik vastag, csúnya fejét a vízből nyújtotta ki. 12. „Ó, te vagy az, vén vízipancser” 13. „Ne sírj, ne keseregj” 14. „Bármit kérhetsz, kedves béka” 15. A béka így felelt: „A ruháid, a gyöngyeid, a drágaköveid és az aranykoronád nem kellenek nekem. 16. De ha szeretsz engem, és a társad, játszópajtásod leszek, ha az asztalodnál melletted ülhetek, a tányérodból ehetek, a poharadból ihatok, és a kis ágyadban alhatok, akkor lemegyek, és visszahozom az aranygömböt.” 17. „Ó, igen” 18. De közben arra gondolt, hogy a buta béka mondhat, amit akar, hiszen úgyis a vízben marad, a társai között, és brekeg tovább. 19. Amint a béka megkapta a királylány ígéretét, alábukott a vízbe, eltűnt, majd egy kis idő múlva visszatért, és a szájában hozta az aranygömböt. 20. A királylány nagyon megörült, amikor meglátta a játékát, felkapta, és boldogan elszaladt vele. 21. „Várj, várj!” 22. De hiába brekegett utána, amilyen hangosan csak tudott, a királylány nem hallgatott rá, hazasietett, és hamarosan el is felejtette a békát.

nur Deutsch

1. In alten Zeiten, als das Wünschen noch geholfen hat, lebte einmal ein König, der hatte wunderschöne Töchter. 2. Die jüngste von ihnen war so schön, dass die Sonne selber, die doch so vieles schon gesehen hat, sich verwunderte, sooft sie ihr ins Gesicht schien. 3. Nahe bei dem Schloss war ein großer, dunkler Wald, und mitten darin, unter einer alten Linde, war ein Brunnen. 4. Wenn nun der Tag recht heiß war, ging die jüngste Prinzessin hinaus in den Wald und setzte sich an den Rand des kühlen Brunnens. 5. Und wenn sie Langeweile hatte, nahm sie eine goldene Kugel, warf sie in die Höhe und fing sie wieder auf. 6. Das war ihr liebstes Spiel. 7. Nun trug es sich einmal zu, dass die goldene Kugel der Königstochter nicht in die Händchen fiel, sondern auf die Erde schlug und gerade in den Brunnen hineinrollte. 8. Die Königstochter folgte ihr mit den Augen nach, aber die Kugel verschwand, und der Brunnen war tief, so tief, dass man keinen Grund sah. 9. Da fing die Prinzessin an zu weinen und weinte immer lauter und konnte sich gar nicht trösten. 10. Als sie so klagte, rief ihr plötzlich jemand zu: „Was hast du nur, Königstochter? Du schreist ja, dass sich ein Stein erbarmen möchte.“ 11. Sie sah sich um, woher die Stimme käme, da erblickte sie einen Frosch, der seinen dicken, hässlichen Kopf aus dem Wasser streckte. 12. mondta. „Az aranygömbömért sírok, ami beleesett a kútba.” - „Ach, du bist es, alter Wasserpatscher“, sagte sie. „Ich weine über meine goldene Kugel, die mir in den Brunnen hinabgefallen ist.“ 13. felelte a béka –, „én segíthetek rajtad. De mit adsz nekem, ha visszahozom a játékodat?” - „Sei still und weine nicht“, antwortete der Frosch, „ich kann wohl Rat schaffen. Aber was gibst du mir, wenn ich dein Spielzeug wieder heraufhole?“ 14. mondta a királylány –, „a ruháimat, a gyöngyeimet és drágaköveimet, sőt még az aranykoronámat is.” - „Was du haben willst, lieber Frosch“, sagte sie, „meine Kleider, meine Perlen und Edelsteine, auch noch die goldene Krone, die ich trage.“ 15. Der Frosch antwortete: „Deine Kleider, deine Perlen und Edelsteine und deine goldene Krone, die mag ich nicht. 16. Aber wenn du mich liebhaben willst und ich dein Geselle und Spielkamerad sein darf, wenn ich an deinem Tischlein neben dir sitzen, von deinem goldenen Tellerlein essen, aus deinem Becherlein trinken, in deinem Bettlein schlafen darf, dann will ich hinuntersteigen und dir die goldene Kugel heraufholen.“ 17. felelte –, „megígérek neked mindent, amit csak kívánsz, ha visszahozod nekem a gömbömet.” - „Ach, ja“, sagte sie, „ich verspreche dir alles, was du willst, wenn du mir nur die Kugel wiederbringst.“ 18. Sie dachte aber, der einfältige Frosch mag schwätzen, was er will, der sitzt doch im Wasser bei seinesgleichen und quakt und kann keines Menschen Geselle sein! 19. Als der Frosch das Versprechen der Königstochter erhalten hatte, tauchte er seinen Kopf unter, sank hinab, und über ein Weilchen kam er wieder heraufgerudert, hatte die Kugel im Maul und warf sie ins Gras. 20. Die Königstochter war voll Freude, als sie ihr schönes Spielzeug wieder erblickte, hob es auf und sprang damit fort. 21. kiáltott utána a béka. „Vigyél magaddal, nem tudok olyan gyorsan futni, mint te!” - „Warte, warte!“ rief der Frosch. „Nimm mich mit, ich kann nicht so laufen wie du!“ 22. Aber was half es ihm, dass er ihr sein Quak-quak so laut nachschrie, wie er nur konnte! Sie hörte nicht darauf, eilte nach Hause und hatte den Frosch bald vergessen.

Version 2 (Teil 2)

23. Másnap, amikor a király és az udvarnép az asztalnál ült, és a királylány éppen az aranytányérjából evett, egyszer csak plitty-placcs, plitty-placcs, valami felkúszott a márványlépcsőn. - Am andern Tag, als sie sich mit dem König und allen Hofleuten zur Tafel gesetzt hatte und eben von ihrem goldenen Tellerlein aß, da kam, plitsch platsch, plitsch platsch, etwas die Marmortreppe heraufgekrochen.

24. Amikor felért, kopogtatott az ajtón, és így szólt: - Als es oben angelangt war, klopfte es an die Tür und rief:

25. „Királykisasszony, legfiatalabb, engedj be engem!” - „Königstochter, jüngste, mach mir auf.“

26. A királylány odaszaladt, hogy megnézze, ki az, és amikor kinyitotta az ajtót, meglátta a békát. - Sie lief und wollte sehen, wer draußen wäre. Als sie aber aufmachte, saß der Frosch vor der Tür.

27. Ijedtében gyorsan becsapta az ajtót, visszaült az asztalhoz, és egész testében reszketett. - Da warf sie die Tür hastig zu, setzte sich wieder an den Tisch, und es war ihr ganz ängstlich zumute.

28. A király észrevette, hogy a szíve hevesen dobog, és így szólt: „Gyermekem, mitől félsz? Talán egy óriás áll az ajtóban és el akar vinni?” - Der König sah wohl, dass ihr das Herz gewaltig klopfte, und sprach: „Mein Kind, was fürchtest du dich? Steht etwa ein Riese vor der Tür und will dich holen?“

29. „Ó, nem” – felelte –, „nem egy óriás, hanem egy csúnya béka.” - „Ach, nein“, antwortete sie, „es ist kein Riese, sondern ein garstiger Frosch.“

30. „Mit akar tőled a béka?” - „Was will der Frosch von dir?“

31. „Ó, édesapám, tegnap az erdőben, a kútnál játszottam, és az aranygömböm beleesett a vízbe. - „Ach, lieber Vater, als ich gestern im Wald bei dem Brunnen saß und spielte, fiel meine goldene Kugel ins Wasser.

32. Sírtam, és a béka felhozta nekem a gömböt. - Als ich deshalb weinte, hat sie mir der Frosch heraufgeholt.

33. Mivel pedig nagyon kérlelte, megígértem neki, hogy a játszótársam lesz. - Und weil er es durchaus verlangte, versprach ich ihm, er sollte mein Spielgefährte werden.

34. De azt hittem, sosem hagyja el a vizet. Most pedig itt van az ajtó előtt és be akar jönni.” - Ich dachte aber nimmermehr, dass er aus seinem Wasser käme. Nun ist er draußen und will zu mir herein.“

35. Ekkor másodszor is kopogtak, és egy hang szólt: - Da klopfte es zum zweiten Mal, und eine Stimme rief:

36. „Királykisasszony, legfiatalabb, engedj be engem! Nem emlékszel, mit ígértél nekem tegnap a hűs kút vize mellett? Királykisasszony, legfiatalabb, engedj be engem!” - „Königstochter, jüngste, mach mir auf! Weißt du nicht, was gestern du zu mir gesagt bei dem kühlen Brunnenwasser? Königstochter, jüngste, mach mir auf!“

37. Ekkor a király így szólt: „Amit ígértél, azt be kell tartanod! Menj, és nyisd ki neki az ajtót!” - Da sagte der König: „Was du versprochen hast, das musst du auch halten! Geh nur und mach ihm auf!“

38. A királylány kinyitotta az ajtót, és a béka beugrált, egyenesen a székéhez. - Sie ging und öffnete die Tür. Da hüpfte der Frosch herein und hüpfte ihr immer nach bis zu ihrem Stuhl.

39. Ott megállt és így szólt: „Emelj fel magad mellé!” - Dort blieb er sitzen und rief: „Heb mich hinauf zu dir!“

40. A királylány vonakodott, de végül a király parancsára felemelte és maga mellé ültette. - Sie zauderte, bis es endlich der König befahl.

41. Amikor a béka már a széken ült, így szólt: „Told ide hozzám az aranytányérod, hogy együtt ehessünk!” - Als der Frosch auf dem Stuhl war, wollte er auf den Tisch, und als er da saß, sprach er: „Nun schieb mir dein goldenes Tellerlein näher, damit wir mitsammen essen können.“

42. A béka jóízűen falatozott, de a királylánynak majd minden falat a torkán akadt. - Der Frosch ließ es sich gut schmecken, ihr aber blieb fast jeder Bissen im Halse stecken.

43. Végül a béka így szólt: „Jól laktam és fáradt vagyok. Most vigyél a hálószobádba, és készítsd el a selyemágyadat!” - Endlich sprach der Frosch: „Ich habe mich satt gegessen und bin müde. Nun trag mich in dein Kämmerlein und mach dein seidenes Bettlein zurecht!“

44. A királylány sírni kezdett, mert irtózott a hideg békától, és nem akarta az ágyába fektetni. - Die Königstochter fing an zu weinen und fürchtete sich vor dem kalten Frosch, den sie sich nicht anzurühren getraute und der nun in ihrem schönen, reinen Bettlein schlafen sollte.

nur Ungarisch

23. Másnap, amikor a király és az udvarnép az asztalnál ült, és a királylány éppen az aranytányérjából evett, egyszer csak plitty-placcs, plitty-placcs, valami felkúszott a márványlépcsőn. 24. Amikor felért, kopogtatott az ajtón, és így szólt: 25. „Királykisasszony, legfiatalabb, engedj be engem!” 26. A királylány odaszaladt, hogy megnézze, ki az, és amikor kinyitotta az ajtót, meglátta a békát. 27. Ijedtében gyorsan becsapta az ajtót, visszaült az asztalhoz, és egész testében reszketett. 28. A király észrevette, hogy a szíve hevesen dobog, és így szólt: „Gyermekem, mitől félsz? Talán egy óriás áll az ajtóban és el akar vinni?” 29. „Ó, nem” 30. „Mit akar tőled a béka?” 31. „Ó, édesapám, tegnap az erdőben, a kútnál játszottam, és az aranygömböm beleesett a vízbe. 32. Sírtam, és a béka felhozta nekem a gömböt. 33. Mivel pedig nagyon kérlelte, megígértem neki, hogy a játszótársam lesz. 34. De azt hittem, sosem hagyja el a vizet. Most pedig itt van az ajtó előtt és be akar jönni.” 35. Ekkor másodszor is kopogtak, és egy hang szólt: 36. „Királykisasszony, legfiatalabb, engedj be engem! Nem emlékszel, mit ígértél nekem tegnap a hűs kút vize mellett? Királykisasszony, legfiatalabb, engedj be engem!” 37. Ekkor a király így szólt: „Amit ígértél, azt be kell tartanod! Menj, és nyisd ki neki az ajtót!” 38. A királylány kinyitotta az ajtót, és a béka beugrált, egyenesen a székéhez. 39. Ott megállt és így szólt: „Emelj fel magad mellé!” 40. A királylány vonakodott, de végül a király parancsára felemelte és maga mellé ültette. 41. Amikor a béka már a széken ült, így szólt: „Told ide hozzám az aranytányérod, hogy együtt ehessünk!” 42. A béka jóízűen falatozott, de a királylánynak majd minden falat a torkán akadt. 43. Végül a béka így szólt: „Jól laktam és fáradt vagyok. Most vigyél a hálószobádba, és készítsd el a selyemágyadat!” 44. A királylány sírni kezdett, mert irtózott a hideg békától, és nem akarta az ágyába fektetni.

nur Deutsch

23. Am andern Tag, als sie sich mit dem König und allen Hofleuten zur Tafel gesetzt hatte und eben von ihrem goldenen Tellerlein aß, da kam, plitsch platsch, plitsch platsch, etwas die Marmortreppe heraufgekrochen. 24. Als es oben angelangt war, klopfte es an die Tür und rief: 25. „Königstochter, jüngste, mach mir auf.“ 26. Sie lief und wollte sehen, wer draußen wäre. Als sie aber aufmachte, saß der Frosch vor der Tür. 27. Da warf sie die Tür hastig zu, setzte sich wieder an den Tisch, und es war ihr ganz ängstlich zumute. 28. Der König sah wohl, dass ihr das Herz gewaltig klopfte, und sprach: „Mein Kind, was fürchtest du dich? Steht etwa ein Riese vor der Tür und will dich holen?“ 29. felelte –, „nem egy óriás, hanem egy csúnya béka.” - „Ach, nein“, antwortete sie, „es ist kein Riese, sondern ein garstiger Frosch.“ 30. „Was will der Frosch von dir?“ 31. „Ach, lieber Vater, als ich gestern im Wald bei dem Brunnen saß und spielte, fiel meine goldene Kugel ins Wasser. 32. Als ich deshalb weinte, hat sie mir der Frosch heraufgeholt. 33. Und weil er es durchaus verlangte, versprach ich ihm, er sollte mein Spielgefährte werden. 34. Ich dachte aber nimmermehr, dass er aus seinem Wasser käme. Nun ist er draußen und will zu mir herein.“ 35. Da klopfte es zum zweiten Mal, und eine Stimme rief: 36. „Königstochter, jüngste, mach mir auf! Weißt du nicht, was gestern du zu mir gesagt bei dem kühlen Brunnenwasser? Königstochter, jüngste, mach mir auf!“ 37. Da sagte der König: „Was du versprochen hast, das musst du auch halten! Geh nur und mach ihm auf!“ 38. Sie ging und öffnete die Tür. Da hüpfte der Frosch herein und hüpfte ihr immer nach bis zu ihrem Stuhl. 39. Dort blieb er sitzen und rief: „Heb mich hinauf zu dir!“ 40. Sie zauderte, bis es endlich der König befahl. 41. Als der Frosch auf dem Stuhl war, wollte er auf den Tisch, und als er da saß, sprach er: „Nun schieb mir dein goldenes Tellerlein näher, damit wir mitsammen essen können.“ 42. Der Frosch ließ es sich gut schmecken, ihr aber blieb fast jeder Bissen im Halse stecken. 43. Endlich sprach der Frosch: „Ich habe mich satt gegessen und bin müde. Nun trag mich in dein Kämmerlein und mach dein seidenes Bettlein zurecht!“ 44. Die Königstochter fing an zu weinen und fürchtete sich vor dem kalten Frosch, den sie sich nicht anzurühren getraute und der nun in ihrem schönen, reinen Bettlein schlafen sollte.

Version 2 (Teil 3)

45. A király azonban megharagudott és így szólt: „Aki segített rajtad, amikor bajban voltál, azt nem szabad utána megvetned!” - Der König aber wurde zornig und sprach: „Wer dir geholfen hat, als du in Not warst, den sollst du hernach nicht verachten!“

46. A királylány végül két ujjal megfogta a békát, felvitte a szobájába, és egy sarokba tette. - Da packte sie den Frosch mit zwei Fingern, trug ihn hinauf in ihr Kämmerlein und setzte ihn dort in eine Ecke.

47. Amikor azonban lefeküdt, a béka odakúszott, és így szólt: „Éppúgy akarok aludni, mint te. Emelj fel magad mellé, vagy megmondom az apádnak!” - Als sie aber im Bett lag, kam er gekrochen und sprach: „Ich will schlafen so gut wie du. Heb mich hinauf, oder ich sag’s deinem Vater!“

48. Ekkor a királylány haragra gerjedt, felkapta a békát, és a falhoz vágta. - Da wurde sie bitterböse, holte ihn herauf und warf ihn gegen die Wand.

49. „Most már nyugton maradsz, ronda béka!” – mondta mérgesen. - „Nun wirst du Ruhe geben“, sagte sie, „du garstiger Frosch!“

50. Amint a béka leesett a földre, már nem volt többé béka, hanem egy gyönyörű, barátságos szemű királyfi. - Als er aber herabfiel, war er kein Frosch mehr, sondern ein Königssohn mit schönen, freundlichen Augen.

51. A királyfi mostantól, apja kívánsága szerint, a királylány kedves társa és férje lett. - Der war nun nach ihres Vaters Willen ihr lieber Geselle und Gemahl.

52. Elmondta neki, hogy egy gonosz boszorkány varázsolta el, és csak ő, a királylány, szabadíthatta meg. - Er erzählte ihr, er wäre von einer bösen Hexe verwünscht worden, und niemand hätte ihn aus dem Brunnen erlösen können als sie allein.

53. Másnap el kellett utazniuk a királyfi birodalmába. - Und morgen wollten sie mitsammen in sein Reich gehen.

54. Reggel egy pompás hintó érkezett értük, amelyet nyolc fehér ló húzott. - Und wirklich, am anderen Morgen kam ein Wagen herangefahren, mit acht weißen Pferden bespannt.

55. A lovak fején fehér strucctollak voltak, és aranyláncok díszítették őket. - Die hatten weiße Straußenfedern auf dem Kopf und gingen in goldenen Ketten.

56. A hintó hátulján ott állt a királyfi hűséges szolgája, a hűséges Henrik. - Hinten auf dem Wagen aber stand der Diener des jungen Königs, das war der treue Heinrich.

57. A hűséges Henrik annyira megszenvedte, amikor az ura békává változott, hogy három vaskarikát tett a szívére, hogy az bánatában össze ne repedjen. - Der treue Heinrich hatte sich so gekränkt, als sein Herr in einen Frosch verwandelt worden war, dass er drei eiserne Bänder um sein Herz hatte legen lassen, damit es ihm nicht vor Weh und Traurigkeit zerspränge.

58. A hintó most azért jött, hogy a királyfit hazavigye a birodalmába. - Der Wagen sollte nun den jungen König in sein Reich holen.

59. A hűséges Henrik felsegítette urát és a királylányt a hintóba, majd maga is felállt hátra, és szíve csordultig telt örömmel. - Der treue Heinrich hob ihn und seine junge Gemahlin hinein, stellte sich wieder hinten hinauf und war voll Freude über die Erlösung seines Herrn.

60. Amikor egy darabig utaztak, a királyfi hirtelen egy éles reccsenést hallott, mintha valami eltörött volna. - Als sie ein Stück des Weges gefahren waren, hörte der Königssohn, dass es hinter ihm krachte, als ob etwas zerbrochen wäre.

61. Visszafordult és megkérdezte: „Henrik, eltörött a hintó?” - Da drehte er sich um und rief: „Heinrich, der Wagen bricht!“

62. „Nem, uram, nem a hintó tört el, hanem egy szalag pattant le a szívemről, amely nagy fájdalmában összeszorult, amikor te a kútban ültél, és békává változtál.” - „Nein, Herr, der Wagen nicht, es ist ein Band von meinem Herzen, das da lag in großen Schmerzen, als Ihr in dem Brunnen saßt und in einen Frosch verzaubert wart.“

63. Kis idő múlva ismét roppant valami, és a királyfi újra megkérdezte: „Henrik, eltörött a hintó?” - Noch einmal und noch einmal krachte es auf dem Weg, und der Königssohn meinte immer, der Wagen bräche.

64. De Henrik ismét így felelt: „Nem, uram, a szívemen levő egyik szalag pattant el, mert most már boldog vagy és megszabadultál.” - Doch es waren nur die Bänder, die vom Herzen des treuen Heinrich absprangen, weil sein Herr nun erlöst und glücklich war.

65. Harmadszor is hallatszott a reccsenés, és Henrik szívéről az utolsó vaskarikák is lehullottak. - Noch ein drittes Mal krachte es, und die letzten eisernen Bänder sprangen von Heinrichs Herz.

66. Így utaztak tovább, míg végül megérkeztek a királyfi birodalmába, ahol boldogan éltek együtt. - So fuhren sie weiter, bis sie endlich das Königreich des jungen Königs erreichten, wo sie glücklich miteinander lebten.

nur Ungarisch

45. A király azonban megharagudott és így szólt: „Aki segített rajtad, amikor bajban voltál, azt nem szabad utána megvetned!” 46. A királylány végül két ujjal megfogta a békát, felvitte a szobájába, és egy sarokba tette. 47. Amikor azonban lefeküdt, a béka odakúszott, és így szólt: „Éppúgy akarok aludni, mint te. Emelj fel magad mellé, vagy megmondom az apádnak!” 48. Ekkor a királylány haragra gerjedt, felkapta a békát, és a falhoz vágta. 49. „Most már nyugton maradsz, ronda béka!” 50. Amint a béka leesett a földre, már nem volt többé béka, hanem egy gyönyörű, barátságos szemű királyfi. 51. A királyfi mostantól, apja kívánsága szerint, a királylány kedves társa és férje lett. 52. Elmondta neki, hogy egy gonosz boszorkány varázsolta el, és csak ő, a királylány, szabadíthatta meg. 53. Másnap el kellett utazniuk a királyfi birodalmába. 54. Reggel egy pompás hintó érkezett értük, amelyet nyolc fehér ló húzott. 55. A lovak fején fehér strucctollak voltak, és aranyláncok díszítették őket. 56. A hintó hátulján ott állt a királyfi hűséges szolgája, a hűséges Henrik. 57. A hűséges Henrik annyira megszenvedte, amikor az ura békává változott, hogy három vaskarikát tett a szívére, hogy az bánatában össze ne repedjen. 58. A hintó most azért jött, hogy a királyfit hazavigye a birodalmába. 59. A hűséges Henrik felsegítette urát és a királylányt a hintóba, majd maga is felállt hátra, és szíve csordultig telt örömmel. 60. Amikor egy darabig utaztak, a királyfi hirtelen egy éles reccsenést hallott, mintha valami eltörött volna. 61. Visszafordult és megkérdezte: „Henrik, eltörött a hintó?” 62. „Nem, uram, nem a hintó tört el, hanem egy szalag pattant le a szívemről, amely nagy fájdalmában összeszorult, amikor te a kútban ültél, és békává változtál.” 63. Kis idő múlva ismét roppant valami, és a királyfi újra megkérdezte: „Henrik, eltörött a hintó?” 64. De Henrik ismét így felelt: „Nem, uram, a szívemen levő egyik szalag pattant el, mert most már boldog vagy és megszabadultál.” 65. Harmadszor is hallatszott a reccsenés, és Henrik szívéről az utolsó vaskarikák is lehullottak. 66. Így utaztak tovább, míg végül megérkeztek a királyfi birodalmába, ahol boldogan éltek együtt.

nur Deutsch

45. Der König aber wurde zornig und sprach: „Wer dir geholfen hat, als du in Not warst, den sollst du hernach nicht verachten!“ 46. Da packte sie den Frosch mit zwei Fingern, trug ihn hinauf in ihr Kämmerlein und setzte ihn dort in eine Ecke. 47. Als sie aber im Bett lag, kam er gekrochen und sprach: „Ich will schlafen so gut wie du. Heb mich hinauf, oder ich sag’s deinem Vater!“ 48. Da wurde sie bitterböse, holte ihn herauf und warf ihn gegen die Wand. 49. mondta mérgesen. - „Nun wirst du Ruhe geben“, sagte sie, „du garstiger Frosch!“ 50. Als er aber herabfiel, war er kein Frosch mehr, sondern ein Königssohn mit schönen, freundlichen Augen. 51. Der war nun nach ihres Vaters Willen ihr lieber Geselle und Gemahl. 52. Er erzählte ihr, er wäre von einer bösen Hexe verwünscht worden, und niemand hätte ihn aus dem Brunnen erlösen können als sie allein. 53. Und morgen wollten sie mitsammen in sein Reich gehen. 54. Und wirklich, am anderen Morgen kam ein Wagen herangefahren, mit acht weißen Pferden bespannt. 55. Die hatten weiße Straußenfedern auf dem Kopf und gingen in goldenen Ketten. 56. Hinten auf dem Wagen aber stand der Diener des jungen Königs, das war der treue Heinrich. 57. Der treue Heinrich hatte sich so gekränkt, als sein Herr in einen Frosch verwandelt worden war, dass er drei eiserne Bänder um sein Herz hatte legen lassen, damit es ihm nicht vor Weh und Traurigkeit zerspränge. 58. Der Wagen sollte nun den jungen König in sein Reich holen. 59. Der treue Heinrich hob ihn und seine junge Gemahlin hinein, stellte sich wieder hinten hinauf und war voll Freude über die Erlösung seines Herrn. 60. Als sie ein Stück des Weges gefahren waren, hörte der Königssohn, dass es hinter ihm krachte, als ob etwas zerbrochen wäre. 61. Da drehte er sich um und rief: „Heinrich, der Wagen bricht!“ 62. „Nein, Herr, der Wagen nicht, es ist ein Band von meinem Herzen, das da lag in großen Schmerzen, als Ihr in dem Brunnen saßt und in einen Frosch verzaubert wart.“ 63. Noch einmal und noch einmal krachte es auf dem Weg, und der Königssohn meinte immer, der Wagen bräche. 64. Doch es waren nur die Bänder, die vom Herzen des treuen Heinrich absprangen, weil sein Herr nun erlöst und glücklich war. 65. Noch ein drittes Mal krachte es, und die letzten eisernen Bänder sprangen von Heinrichs Herz. 66. So fuhren sie weiter, bis sie endlich das Königreich des jungen Königs erreichten, wo sie glücklich miteinander lebten.

Version 3

1. Volt egyszer egy királylány. Egy hatalmas kastélyban élt az édesapjával, a királlyal. - Es war einmal eine Prinzessin. Sie lebte in einem großen Schloss mit ihrem Vater, dem König.

2. Egészen közel a kastélyhoz volt egy mély kút az erdőben. - Ganz in der Nähe gab es einen tiefen Brunnen im Wald.

3. A királylány nagyon szeretett ott játszani az aranygömbjével. - Die Prinzessin liebte es, dort mit ihrer goldenen Kugel zu spielen.

4. Egy napon azonban a gömb beleesett a kútba. - Eines Tages fiel ihr die Kugel in den Brunnen.

5. „Ó, ne!” – kiáltotta, és sírni kezdett. - „Oh nein!“, rief sie und fing an zu weinen.

6. Hirtelen egy béka bukkant elő a vízből. - Plötzlich tauchte ein Frosch aus dem Wasser auf.

7. „Miért sírsz?” – kérdezte. - „Warum weinst du?“, fragte er.

8. „Az aranygömböm beleesett a kútba!” – mondta szomorúan. - „Meine goldene Kugel ist in den Brunnen gefallen!“, sagte sie traurig.

9. „Én visszahozom neked” – mondta a béka –, „de csak akkor, ha a barátom leszel, és beengedsz a kastélyodba.” - „Ich hole sie dir“, sagte der Frosch, „aber nur, wenn du mein Freund bist und mich in dein Schloss lässt.“

10. „Igen, igen, csak csináld gyorsan!” – kiáltotta a királylány. - „Ja, ja, mach nur schnell!“, rief die Prinzessin.

11. A béka alámerült, és visszahozta az aranygömböt. - Der Frosch tauchte ab und brachte die Kugel zurück.

12. A királylány boldogan elvette, majd hazaszaladt. - Die Prinzessin nahm sie und rannte glücklich nach Hause.

13. A békát azonnal elfelejtette. - Sie hatte den Frosch sofort vergessen.

14. Másnap, amikor a királylány az asztalnál ült, valaki kopogtatott az ajtón. - Am nächsten Tag, als die Prinzessin am Tisch saß, klopfte es an der Tür.

15. „Királylány, engedj be engem!” – kiáltotta egy hang. - „Prinzessin, mach mir auf!“, rief eine Stimme.

16. Kinyitotta az ajtót, és megijedt. - Sie öffnete die Tür und erschrak.

17. A béka volt az! - Es war der Frosch!

18. „Megígérted, hogy a barátom leszel!” – mondta a béka. - „Du hast mir versprochen, mein Freund zu sein!“, sagte er.

19. A király meghallotta ezt, és így szólt: „Amit ígértél, azt be kell tartanod!” - Der König hörte das und sagte: „Was du versprochen hast, musst du halten!“

20. Így hát a királylány magával vitte a békát az asztalhoz. - Also nahm die Prinzessin den Frosch mit an den Tisch.

21. Együtt ettek, de a királylánynak ez egyáltalán nem tetszett. - Sie aßen zusammen, aber die Prinzessin mochte das nicht.

22. Ezután a béka így szólt: „Fáradt vagyok, vigyél az ágyadba!” - Dann sagte der Frosch: „Ich bin müde, trag mich in dein Bett!“

23. A királylány undorodott, de végül megtette. - Die Prinzessin war angewidert, aber sie tat es doch.

24. Hirtelen azonban a béka egy gyönyörű herceggé változott! - Doch plötzlich verwandelte sich der Frosch in einen schönen Prinzen!

25. „Egy boszorkány átka változtatott békává” – mondta a herceg. „Csak te tudtál megszabadítani!” - „Eine Hexe hatte mich verwandelt“, sagte der Prinz. „Nur du konntest mich erlösen!“

26. Nem sokkal később összeházasodtak. - Bald darauf heirateten sie.

27. A herceg magával vitte a királylányt a kastélyába. - Und der Prinz nahm die Prinzessin mit in sein Schloss.

28. Boldogan és elégedetten éltek. - Sie lebten glücklich und zufrieden.

nur Ungarisch

1. Volt egyszer egy királylány. Egy hatalmas kastélyban élt az édesapjával, a királlyal. 2. Egészen közel a kastélyhoz volt egy mély kút az erdőben. 3. A királylány nagyon szeretett ott játszani az aranygömbjével. 4. Egy napon azonban a gömb beleesett a kútba. 5. „Ó, ne!” 6. Hirtelen egy béka bukkant elő a vízből. 7. „Miért sírsz?” 8. „Az aranygömböm beleesett a kútba!” 9. „Én visszahozom neked” 10. „Igen, igen, csak csináld gyorsan!” 11. A béka alámerült, és visszahozta az aranygömböt. 12. A királylány boldogan elvette, majd hazaszaladt. 13. A békát azonnal elfelejtette. 14. Másnap, amikor a királylány az asztalnál ült, valaki kopogtatott az ajtón. 15. „Királylány, engedj be engem!” 16. Kinyitotta az ajtót, és megijedt. 17. A béka volt az! 18. „Megígérted, hogy a barátom leszel!” 19. A király meghallotta ezt, és így szólt: „Amit ígértél, azt be kell tartanod!” 20. Így hát a királylány magával vitte a békát az asztalhoz. 21. Együtt ettek, de a királylánynak ez egyáltalán nem tetszett. 22. Ezután a béka így szólt: „Fáradt vagyok, vigyél az ágyadba!” 23. A királylány undorodott, de végül megtette. 24. Hirtelen azonban a béka egy gyönyörű herceggé változott! 25. „Egy boszorkány átka változtatott békává” 26. Nem sokkal később összeházasodtak. 27. A herceg magával vitte a királylányt a kastélyába. 28. Boldogan és elégedetten éltek.

nur Deutsch

1. Es war einmal eine Prinzessin. Sie lebte in einem großen Schloss mit ihrem Vater, dem König. 2. Ganz in der Nähe gab es einen tiefen Brunnen im Wald. 3. Die Prinzessin liebte es, dort mit ihrer goldenen Kugel zu spielen. 4. Eines Tages fiel ihr die Kugel in den Brunnen. 5. kiáltotta, és sírni kezdett. - „Oh nein!“, rief sie und fing an zu weinen. 6. Plötzlich tauchte ein Frosch aus dem Wasser auf. 7. kérdezte. - „Warum weinst du?“, fragte er. 8. mondta szomorúan. - „Meine goldene Kugel ist in den Brunnen gefallen!“, sagte sie traurig. 9. mondta a béka –, „de csak akkor, ha a barátom leszel, és beengedsz a kastélyodba.” - „Ich hole sie dir“, sagte der Frosch, „aber nur, wenn du mein Freund bist und mich in dein Schloss lässt.“ 10. kiáltotta a királylány. - „Ja, ja, mach nur schnell!“, rief die Prinzessin. 11. Der Frosch tauchte ab und brachte die Kugel zurück. 12. Die Prinzessin nahm sie und rannte glücklich nach Hause. 13. Sie hatte den Frosch sofort vergessen. 14. Am nächsten Tag, als die Prinzessin am Tisch saß, klopfte es an der Tür. 15. kiáltotta egy hang. - „Prinzessin, mach mir auf!“, rief eine Stimme. 16. Sie öffnete die Tür und erschrak. 17. Es war der Frosch! 18. mondta a béka. - „Du hast mir versprochen, mein Freund zu sein!“, sagte er. 19. Der König hörte das und sagte: „Was du versprochen hast, musst du halten!“ 20. Also nahm die Prinzessin den Frosch mit an den Tisch. 21. Sie aßen zusammen, aber die Prinzessin mochte das nicht. 22. Dann sagte der Frosch: „Ich bin müde, trag mich in dein Bett!“ 23. Die Prinzessin war angewidert, aber sie tat es doch. 24. Doch plötzlich verwandelte sich der Frosch in einen schönen Prinzen! 25. mondta a herceg. „Csak te tudtál megszabadítani!” - „Eine Hexe hatte mich verwandelt“, sagte der Prinz. „Nur du konntest mich erlösen!“ 26. Bald darauf heirateten sie. 27. Und der Prinz nahm die Prinzessin mit in sein Schloss. 28. Sie lebten glücklich und zufrieden.