Ungarisch/Ungarisch-Lesebuch-Märchen/Hänsel und Gretel Teil A
Jancsi és Juliska - Hänsel und Gretel
[Bearbeiten]Version 1 (Teil 1)
[Bearbeiten]- 1. Egy nagy erdő szélén élt egy szegény favágó a feleségével és két gyermekével; a fiúcska neve Jancsi, a lányé Juliska volt. - Vor einem großen Walde wohnte ein armer Holzhacker mit seiner Frau und seinen zwei Kindern; das Bübchen hieß Hänsel und das Mädchen Gretel.
- 2. Kevés élelmük volt, és amikor nagy ínség köszöntött az országra, már a napi kenyerüket sem tudták előteremteni. - Er hatte wenig zu beißen und zu brechen, und einmal, als große Teuerung ins Land kam, konnte er das tägliche Brot nicht mehr schaffen.
- 3. Egy este, amikor az ágyban hánykolódott és a gondok nyomasztották, felsóhajtott és így szólt a feleségéhez: - Wie er sich nun abends im Bette Gedanken machte und sich vor Sorgen herumwälzte, seufzte er und sprach zu seiner Frau:
- 4. „Mi lesz velünk? Hogyan tudnánk eltartani szegény gyermekeinket, ha már magunknak sincs semmink?” - „Was soll aus uns werden? Wie können wir unsere armen Kinder ernähren da wir für uns selbst nichts mehr haben?“
- 5. „Tudod mit, férjem” – felelte az asszony –, „holnap kora reggel kivisszük a gyerekeket az erdő legsűrűbb részébe.” - „Weißt du was, Mann“, antwortete die Frau, „wir wollen morgen in aller Frühe die Kinder hinaus in den Wald führen, wo er am dicksten ist.“
- 6. „Rakunk nekik egy tüzet, adunk mindegyiknek egy darabka kenyeret, aztán magukra hagyjuk őket.” - „Da machen wir ihnen ein Feuer an und geben jedem noch ein Stückchen Brot, dann gehen wir an unsere Arbeit und lassen sie allein.“
- 7. „Nem találják meg az utat vissza, és így megszabadulunk tőlük.” - „Sie finden den Weg nicht wieder nach Haus, und wir sind sie los.“
- 8. „Nem, asszony, ezt nem teszem! Hogy tudnám ezt a szívemre venni, hogy a gyermekeimet egyedül hagyjam az erdőben?” - „Nein, Frau“, sagte der Mann, „das tue ich nicht; wie sollt ich's übers Herz bringen, meine Kinder im Walde allein zu lassen!“
- 9. „A vadállatok hamarosan jönnének, és széttépnék őket.” - „Die wilden Tiere würden bald kommen und sie zerreißen.“
- 10. „Ó, te ostoba” – mondta az asszony –, „akkor mind a négyen éhen halunk, és ácsolhatod is a koporsónkat.” - „Oh, du Narr“, sagte sie, „dann müssen wir alle viere Hungers sterben, du kannst nur die Bretter für die Särge hobeln.“
- 11. Nem hagyott nyugtot a férjének, míg bele nem egyezett. - Und ließ ihm keine Ruhe, bis er einwilligte.
- 12. „De a szegény gyerekek mégiscsak szánalomra méltók” – mondta a férfi. - „Aber die armen Kinder dauern mich doch“, sagte der Mann.
- 13. A két gyermek az éhségtől nem tudott elaludni, és hallották, amit a mostoha az apjukkal beszélt. - Die zwei Kinder hatten vor Hunger auch nicht einschlafen können und hatten gehört, was die Stiefmutter zum Vater gesagt hatte.
- 14. Juliska keservesen sírt, és így szólt Jancsihoz: „Most aztán végünk van.” - Gretel weinte bittere Tränen und sprach zu Hänsel: „Nun ist's um uns geschehen.“
- 15. „Csitt, Juliska” – mondta Jancsi –, „ne búsulj, majd segítek rajtunk.” - „Still, Gretel“, sprach Hänsel, „gräme dich nicht, ich will uns schon helfen.“
- 16. Amikor az öregek elaludtak, felkelt, felvette kabátját, kinyitotta az alsó ajtót, és kiosont a házból. - Und als die Alten eingeschlafen waren, stand er auf, zog sein Röcklein an, machte die Untertüre auf und schlich sich hinaus.
- 17. A hold fényesen ragyogott, és a fehér kavicsok, amelyek a ház előtt hevertek, úgy csillogtak, mint az ezüstpénzek. - Da schien der Mond ganz hell, und die weißen Kieselsteine, die vor dem Haus lagen, glänzten wie lauter Batzen.
- 18. Jancsi lehajolt, és annyit szedett fel belőlük, amennyit csak a zsebébe tudott tenni. - Hänsel bückte sich und steckte so viele in sein Rocktäschlein, als nur hinein wollten.
- 19. Aztán visszatért, és így szólt Juliskához: - Dann ging er wieder zurück, sprach zu Gretel:
- 20. „Ne aggódj, kedves nővérkém, csak aludj nyugodtan, Isten nem hagy el minket.” - „Sei getrost, liebes Schwesterchen, und schlaf nur ruhig ein, Gott wird uns nicht verlassen.“
- 21. Azzal lefeküdt, és visszaaludt. - Und legte sich wieder in sein Bett.
- 22. Amikor hajnalodott, még napkelte előtt odajött az asszony, és felébresztette a gyerekeket. - Als der Tag anbrach, noch ehe die Sonne aufgegangen war, kam schon die Frau und weckte die beiden Kinder.
- 23. „Keljetek fel, ti lusta gyerekek, megyünk az erdőbe fát gyűjteni.” - „Steht auf, ihr Faulenzer, wir wollen in den Wald gehen und Holz holen.“
- 24. Aztán mindegyiknek adott egy darabka kenyeret, és így szólt: - Dann gab sie jedem ein Stückchen Brot und sprach:
- 25. „Ez a ti ebédetek, de ne egyétek meg előbb, mert más nem lesz.” - „Da habt ihr etwas für den Mittag, aber esst es nicht vorher auf, weiter kriegt ihr nichts.“
- 26. Juliska a kötényébe rejtette a kenyeret, mert Jancsi zsebében ott voltak a kavicsok. - Gretel nahm das Brot unter die Schürze, weil Hänsel die Steine in der Tasche hatte.
- 27. Aztán mindannyian elindultak az erdőbe. - Danach machten sie sich alle zusammen auf den Weg nach dem Wald.
- 28. Amikor egy darabig mentek, Jancsi megállt, és visszanézett a házra, majd újra meg újra megtette ezt. - Als sie ein Weilchen gegangen waren, stand Hänsel still und guckte nach dem Haus zurück und tat das wieder und immer wieder.
- 29. Az apja így szólt: „Jancsi, mit bámulsz, és miért maradsz le? Ne felejts el lépni!” - Der Vater sprach: „Hänsel, was guckst du da und bleibst zurück, hab acht und vergiss deine Beine nicht!“
- 30. „Ó, apám” – felelte Jancsi –, „a fehér cicámat nézem, ott ül a háztetőn, és integet nekem.” - „Ach, Vater“, sagte Hänsel, „ich sehe nach meinem weißen Kätzchen, das sitzt oben auf dem Dach und will mir Ade sagen.“
| nur Ungarisch |
|---|
|
| nur Deutsch |
|---|
|
Version 1 (Teil 2)
[Bearbeiten]- 31. Az asszony azonban így szólt: „Bolond vagy, az nem a cicád, hanem a reggeli napfény, amely a kéményre süt.” - Die Frau sprach: „Narr, das ist dein Kätzchen nicht, das ist die Morgensonne, die auf den Schornstein scheint.“
- 32. Jancsi azonban nem a cicát nézte, hanem titokban kavicsokat ejtett a földre. - Hänsel aber hatte nicht nach dem Kätzchen gesehen, sondern immer einen von den blanken Kieselsteinen aus seiner Tasche auf den Weg geworfen.
- 33. Amikor az erdő legsűrűbb részéhez értek, az apa így szólt: - Als sie mitten in den Wald gekommen waren, sprach der Vater:
- 34. „Most gyűjtsetek fát, gyermekeim, tüzet rakok, hogy ne fázzatok.” - „Nun sammelt Holz, ihr Kinder, ich will ein Feuer anmachen, damit ihr nicht friert.“
- 35. Jancsi és Juliska egy halomba hordták az apró ágakat. - Hänsel und Gretel trugen Reisig zusammen, einen kleinen Berg hoch.
- 36. A fa meggyulladt, és amikor a lángok magasra csaptak, az asszony így szólt: - Das Reisig ward angezündet, und als die Flamme recht hoch brannte, sagte die Frau:
- 37. „Most üljetek le a tűznél, pihenjetek meg egy kicsit. Mi elmegyünk fát vágni, és ha végeztünk, visszajövünk értetek.” - „Nun legt euch ans Feuer, ihr Kinder, und ruht euch aus, wir gehen in den Wald und hauen Holz. Wenn wir fertig sind, kommen wir wieder und holen euch ab.“
- 38. Jancsi és Juliska leültek a tűz mellé, és amikor dél lett, megették a kenyerüket. - Hänsel und Gretel saßen um das Feuer, und als der Mittag kam, aß jedes sein Stücklein Brot.
- 39. Azt hitték, hallják az apjuk fejszecsapásait a távolból, és ezért nem féltek. - Und weil sie die Schläge der Holzaxt hörten, so glaubten sie, ihr Vater wär' in der Nähe.
- 40. Valójában azonban ez nem fejszecsapás volt, hanem egy faágból kötözött csapda, amelyet a szél mozgatott. - Es war aber nicht die Holzaxt, es war ein Ast, den er an einen dürren Baum gebunden hatte und den der Wind hin und her schlug.
- 41. Sokáig ültek a tűznél, míg végül elnyomta őket az álom. - Und als sie so lange gesessen hatten, fielen ihnen die Augen vor Müdigkeit zu, und sie schliefen fest ein.
- 42. Amikor felébredtek, sötét éjszaka volt. - Als sie endlich erwachten, war es schon finstere Nacht.
- 43. Juliska sírni kezdett, és így szólt: „Hogyan találunk ki az erdőből?” - Gretel fing an zu weinen und sprach: „Wie sollen wir nun aus dem Wald kommen?“
- 44. Jancsi azonban megnyugtatta: „Várj egy kicsit, amíg a hold felkel, akkor megtaláljuk az utat.” - Hänsel aber tröstete sie: „Wart nur ein Weilchen, bis der Mond aufgegangen ist, dann wollen wir den Weg schon finden.“
- 45. Amikor a hold teljes pompájában felkelt, Jancsi megfogta Juliska kezét, és a kavicsokat követve elindultak. - Und als der volle Mond aufgestiegen war, so nahm Hänsel sein Schwesterchen an der Hand und ging den Kieselsteinen nach.
- 46. A fehér kavicsok úgy csillogtak, mint az ezüstpénzek, és megmutatták nekik az utat. - Die schimmerten wie neu geschlagene Batzen und zeigten ihnen den Weg.
- 47. Egész éjszaka mentek, és amikor pirkadni kezdett, megérkeztek az apjuk házához. - Sie gingen die ganze Nacht hindurch und kamen bei anbrechendem Tag wieder zu ihres Vaters Haus.
- 48. Bekopogtak az ajtón, és amikor az asszony kinyitotta, mérgesen így szólt: - Sie klopften an die Tür, und als die Frau aufmachte und sah, daß es Hänsel und Gretel waren, sprach sie:
- 49. „Ti gonosz gyermekek, miért maradtatok olyan sokáig az erdőben? Azt hittük, már nem is akartok visszajönni.” - „Ihr bösen Kinder, was habt ihr so lange im Walde geschlafen, wir haben geglaubt, ihr wollet gar nicht wiederkommen.“
- 50. Az apa azonban boldog volt, mert a szíve mélyén mindig bánkódott, hogy egyedül hagyta őket. - Der Vater aber freute sich, denn es war ihm zu Herzen gegangen, dass er sie so allein zurückgelassen hatte.
- 51. Nem sokkal később ismét nagy ínség köszöntött rájuk, és a gyerekek meghallották, amint éjjel az anya így szólt az apához: - Nicht lange danach war wieder Not in allen Ecken, und die Kinder hörten, wie die Mutter nachts im Bette zu dem Vater sprach:
- 52. „Minden élelmünk elfogyott, már csak egy fél cipónk maradt, és ha az is elfogy, végünk van.” - „Alles ist wieder aufgezehrt, wir haben noch einen halben Laib Brot, hernach hat das Lied ein Ende.“
- 53. „A gyerekeket ismét el kell vinnünk, de most még mélyebbre az erdőbe, hogy ne találjanak haza.” - „Die Kinder müssen fort, wir wollen sie tiefer in den Wald hineinführen, damit sie den Weg nicht wieder herausfinden.“
- 54. „Ez az egyetlen lehetőségünk.” - „Es ist sonst keine Rettung für uns.“
- 55. Az apának nehéz volt ezt elfogadnia, és így gondolkodott: - Dem Mann fiel's schwer aufs Herz, und er dachte:
- 56. „Jobb lenne, ha az utolsó falatot is megosztanám a gyerekeimmel.” - „Es wäre besser, dass du den letzten Bissen mit deinen Kindern teiltest.“
- 57. De az asszony nem hallgatott rá, szidta és vádolta őt. - Aber die Frau hörte auf nichts, was er sagte, schalt ihn und machte ihm Vorwürfe.
- 58. „Aki egyszer igent mondott, az másodszor is bele kell hogy egyezzen.” - „Wer A sagt, muss B sagen.“
- 59. És mivel az első alkalommal engedett, most is meg kellett tennie. - „Und weil er das erste Mal nachgegeben hatte, so musste er es auch zum zweiten Mal.“
- 60. A gyerekek azonban még ébren voltak, és hallották az egész beszélgetést. - Die Kinder waren aber noch wach gewesen und hatten das Gespräch mit angehört.
| nur Ungarisch |
|---|
|
| nur Deutsch |
|---|
|
Version 1 (Teil 3)
[Bearbeiten]- 61. Amikor az öregek elaludtak, Jancsi ismét fel akart kelni, hogy kavicsokat gyűjtsön, mint előzőleg. - Als die Alten schliefen, stand Hänsel wieder auf, wollte hinaus und die Kieselsteine auflesen, wie das vorige Mal.
- 62. De az asszony bezárta az ajtót, így nem tudott kimenni. - Aber die Frau hatte die Tür verschlossen, und Hänsel konnte nicht heraus.
- 63. Jancsi azonban megnyugtatta Juliskát: „Ne sírj, Juliska, aludj nyugodtan, a jó Isten segíteni fog nekünk.” - Aber er tröstete sein Schwesterchen und sprach: „Weine nicht, Gretel, und schlaf nur ruhig, der liebe Gott wird uns schon helfen.“
- 64. Hajnalban az asszony ismét felébresztette a gyerekeket. - Am frühen Morgen kam die Frau und holte die Kinder aus dem Bette.
- 65. Mindegyikük kapott egy darabka kenyeret, de még kisebbet, mint előzőleg. - Sie erhielten ihr Stückchen Brot, das war aber noch kleiner als das vorige Mal.
- 66. Az erdő felé menet Jancsi titokban apró kenyérmorzsákat szórt a zsebéből. - Auf dem Wege nach dem Wald bröckelte es Hänsel in der Tasche.
- 67. Gyakran megállt, és egy-egy morzsát dobott a földre. - Stand oft still und warf ein Bröcklein auf die Erde.
- 68. Az apja így szólt hozzá: „Jancsi, miért állsz meg, és miért nézel folyton vissza?” - „Hänsel, was stehst du und guckst dich um?“ sagte der Vater.
- 69. „Menj előre az utadon!” - „Geh deiner Wege!“
- 70. „A galambomat nézem, amely ott ül a háztetőn, és búcsút int nekem.” - „Ich sehe nach meinem Täubchen, das sitzt auf dem Dache und will mir Ade sagen.“
- 71. „Bolond vagy” – mondta az asszony –, „az nem a galambod, hanem a reggeli napfény, amely a kéményre süt.” - „Narr“, sagte die Frau, „das ist dein Täubchen nicht, das ist die Morgensonne, die auf den Schornstein oben scheint.“
- 72. De Jancsi közben tovább szórta a kenyérmorzsákat az úton. - Hänsel aber warf nach und nach alle Bröcklein auf den Weg.
- 73. Az asszony még mélyebbre vezette őket az erdőben, ahol még soha nem jártak. - Die Frau führte die Kinder noch tiefer in den Wald, wo sie ihr Lebtag noch nicht gewesen waren.
- 74. Ott ismét tüzet raktak, és az anya így szólt: - Da ward wieder ein großes Feuer angemacht, und die Mutter sagte:
- 75. „Maradjatok itt, gyermekeim, ha elfáradtok, aludjatok egy kicsit.” - „Bleibt nur da sitzen, ihr Kinder, und wenn ihr müde seid, könnt ihr ein wenig schlafen.“
- 76. „Mi elmegyünk fát vágni, és estére visszajövünk értetek.” - „Wir gehen in den Wald und hauen Holz, und abends, wenn wir fertig sind, kommen wir und holen euch ab.“
- 77. Délben Juliska megosztotta a kenyerét Jancsival, mert az övé már elfogyott. - Als es Mittag war, teilte Gretel ihr Brot mit Hänsel, der sein Stück auf den Weg gestreut hatte.
- 78. Aztán elaludtak, és az este is elmúlt, de senki nem jött értük. - Dann schliefen sie ein, und der Abend verging; aber niemand kam zu den armen Kindern.
- 79. Amikor felébredtek, már sötét éjszaka volt. - Sie erwachten erst in der finstern Nacht.
- 80. Jancsi megpróbálta megnyugtatni Juliskát: „Várj, Juliska, amíg a hold felkel, akkor majd meglátjuk a morzsákat, amelyek megmutatják az utat haza.” - Hänsel tröstete sein Schwesterchen und sagte: „Wart nur, Gretel, bis der Mond aufgeht, dann werden wir die Brotbröcklein sehen, die ich ausgestreut habe, die zeigen uns den Weg nach Haus.“
- 81. De amikor a hold felkelt, nem találtak egyetlen morzsát sem. - Als der Mond kam, machten sie sich auf, aber sie fanden kein Bröcklein mehr.
- 82. Az erdei madarak mindet felcsipegették. - Denn die viel tausend Vögel, die im Walde und im Felde umherfliegen, die hatten sie weggepickt.
- 83. Jancsi így szólt: „Biztosan megtaláljuk az utat.” - Hänsel sagte zu Gretel: „Wir werden den Weg schon finden.“
- 84. De nem találták meg. - Aber sie fanden ihn nicht.
- 85. Egész éjjel és még egy teljes napon át bolyongtak az erdőben. - Sie gingen die ganze Nacht und noch einen Tag von Morgen bis Abend.
- 86. De nem jutottak ki az erdőből, és éhesek voltak, mert csak néhány bogyót találtak. - Aber sie kamen aus dem Wald nicht heraus und waren so hungrig, denn sie hatten nichts als die paar Beeren, die auf der Erde standen.
- 87. Annyira kimerültek, hogy a lábaik már nem bírták tovább, így egy fa alá feküdtek és elaludtak. - Und weil sie so müde waren, dass die Beine sie nicht mehr tragen wollten, so legten sie sich unter einen Baum und schliefen ein.
- 88. Ez már a harmadik reggel volt, hogy elhagyták az apjuk házát. - Nun war's schon der dritte Morgen, dass sie ihres Vaters Haus verlassen hatten.
- 89. Ismét útra keltek, de egyre mélyebbre jutottak az erdőben, és ha nem jön segítség, biztosan elpusztulnak. - Sie fingen wieder an zu gehen, aber sie gerieten immer tiefer in den Wald, und wenn nicht bald Hilfe kam, mussten sie verschmachten.
- 90. Dél körül egy gyönyörű, hófehér madarat láttak egy ágon ülni. - Als es Mittag war, sahen sie ein schönes, schneeweißes Vögelein auf einem Ast sitzen.
| nur Ungarisch |
|---|
|
| nur Deutsch |
|---|
|
Version 1 (Teil 4)
[Bearbeiten]- 91. Olyan szépen énekelt, hogy megálltak és figyeltek rá. - Das sang so schön, dass sie stehen blieben und ihm zuhörten.
- 92. Amikor a madár befejezte az éneklést, kiterjesztette a szárnyait és elrepült. - Und als es fertig war, schwang es seine Flügel und flog vor ihnen her.
- 93. A gyerekek követték, míg egy kis házikóhoz nem értek. - Und sie gingen ihm nach, bis sie zu einem Häuschen gelangten.
- 94. A madár a házikó tetejére szállt, és amikor közelebb mentek, meglátták, hogy az egész ház kenyérből készült. - Auf dessen Dach es sich setzte, und als sie ganz nahe herankamen, so sahen sie, dass das Häuslein aus Brot gebaut war.
- 95. A teteje kalácsból volt, az ablakai pedig tiszta cukorból. - Und mit Kuchen gedeckt; aber die Fenster waren von hellem Zucker.
- 96. „Nézd, Juliska” – mondta Jancsi –, „itt jól lakhatsz! Én eszem a tetőből, te pedig haraphatsz az ablakból.” - „Da wollen wir uns dranmachen“, sprach Hänsel, „und eine gesegnete Mahlzeit halten. Ich will ein Stück vom Dach essen, Gretel, du kannst vom Fenster essen, das schmeckt süß.“
- 97. Jancsi a kezét felemelve letört egy darabot a ház tetejéből, hogy megkóstolja. - Hänsel reichte in die Höhe und brach sich ein wenig vom Dach ab, um zu versuchen, wie es schmeckte.
- 98. Juliska közben az ablakot kezdte el ropogtatni. - Und Gretel stellte sich an die Scheiben und knupperte daran.
- 99. Ekkor egy vékony hang hallatszott a házból: - Da rief eine feine Stimme aus der Stube heraus:
- 100. „Ropog, ropog, ki eszeget a házamon?” - „Knuppser, knuspper, Knäuschen, wer knuppert an meinem Häuschen?“
- 101. A gyerekek így feleltek: - Die Kinder antworteten:
- 102. „A szél, a szél, az égi gyermek!” - „Der Wind, der Wind, das himmlische Kind.“
- 103. És tovább ettek, nem hagyták magukat megzavarni. - Und aßen weiter, ohne sich irre machen zu lassen.
- 104. Jancsinak annyira ízlett a ház teteje, hogy letört belőle egy nagyobb darabot. - Hänsel, dem das Dach sehr gut schmeckte, riss sich ein großes Stück davon herunter.
- 105. Juliska pedig egy egész kerek ablaktáblát törött ki, és leült, hogy kényelmesen megegye. - Und Gretel stieß eine ganze runde Fensterscheibe heraus, setzte sich nieder und tat sich wohl damit.
- 106. Hirtelen kivágódott az ajtó, és egy nagyon öreg asszony lépett ki a házból, egy botra támaszkodva. - Da ging auf einmal die Türe auf, und eine steinalte Frau, die sich auf eine Krücke stützte, kam herausgeschlichen.
- 107. Jancsi és Juliska annyira megijedtek, hogy elejtették az ételt. - Hänsel und Gretel erschraken so gewaltig, dass sie fallen ließen, was sie in den Händen hielten.
- 108. Az öregasszony azonban barátságosan bólintott, és így szólt: - Die Alte aber wackelte mit dem Kopfe und sprach:
- 109. „Ó, kedves gyermekeim, ki hozott titeket ide? Gyertek csak be, nem esik bántódásotok.” - „Ei, ihr lieben Kinder, wer hat euch hierher gebracht? Kommt nur herein und bleibt bei mir, es geschieht euch kein Leid.“
- 110. Azzal kézen fogta őket, és bevezette a házába. - Sie fasste beide an der Hand und führte sie in ihr Häuschen.
- 111. Ott finom ételt tett eléjük: tejet, palacsintát cukorral, almát és diót. - Da ward ein gutes Essen aufgetragen, Milch und Pfannkuchen mit Zucker, Äpfel und Nüsse.
- 112. Később két gyönyörűen megvetett ágyat készített nekik, fehér ágyneművel. - Hernach wurden zwei schöne Bettlein weiß gedeckt.
- 113. Jancsi és Juliska befeküdt az ágyba, és azt hitték, a mennyországban vannak. - Und Hänsel und Gretel legten sich hinein und meinten, sie wären im Himmel.
- 114. Az öregasszony azonban csak barátságosnak mutatta magát, valójában egy gonosz boszorkány volt. - Die Alte hatte sich nur freundlich angestellt, sie war aber eine böse Hexe.
- 115. A mézeskalács házat csak azért építette, hogy gyermekeket csalogasson magához. - Die den Kindern auflauerte, und hatte das Brothäuslein bloß gebaut, um sie herbeizulocken.
- 116. Ha egy gyermeket elfogott, megölte, megfőzte és megette. - Wenn eins in ihre Gewalt kam, so machte sie es tot, kochte es und aß es.
- 117. A boszorkányoknak vörös a szemük, és nem látnak messzire, de az orruk nagyon jó. - Die Hexen haben rote Augen und können nicht weit sehen, aber sie haben eine feine Witterung wie die Tiere.
- 118. Már akkor megérezte Jancsi és Juliska közeledtét, amikor még messze voltak. - Und merken es, wenn Menschen herankommen.
- 119. Gonoszul nevetett magában, és így gondolta: - Als Hänsel und Gretel in ihre Nähe kamen, da lachte sie boshaft und sprach höhnisch:
- 120. „Most már megvannak! Nem fognak innen megszökni!” - „Die habe ich, die sollen mir nicht wieder entwischen!“
| nur Ungarisch |
|---|
|
| nur Deutsch |
|---|
|
Version 1 (Teil 5)
[Bearbeiten]- 121. Kora reggel, amikor a gyerekek még aludtak, már talpon volt. - Früh morgens, ehe die Kinder erwacht waren, stand sie schon auf.
- 122. Amikor látta, milyen bájosan alszanak, és milyen pirospozsgás az arcuk, így motyogott magában: - Und als sie beide so lieblich ruhen sah, mit den vollen roten Backen, so murmelte sie vor sich hin:
- 123. „Ez aztán finom falat lesz!” - „Das wird ein guter Bissen werden.“
- 124. Azzal megragadta Jancsit a csontos kezével, és egy kicsi ólba zárta. - Da packte sie Hänsel mit ihrer dürren Hand und trug ihn in einen kleinen Stall.
- 125. Hiába kiabált, a boszorkány nem engedte ki. - Und sperrte ihn mit einer Gittertüre ein.
- 126. Jancsi hiába kiabált és sírt, nem segített rajta semmi. - Er mochte schreien, wie er wollte, es half ihm nichts.
- 127. A boszorkány ezután Juliskához ment, megrázta, és rákiáltott: - Dann ging sie zur Gretel, rüttelte sie wach und rief:
- 128. „Kelj fel, te lusta lány, hozz vizet, és főzz valami finomat a testvérednek!” - „Steh auf, Faulenzerin, trag Wasser und koch deinem Bruder etwas Gutes!“
- 129. „Ő odakint ül a ketrecben, és hízlalni kell, mert ha kövér lesz, megeszem!” - „Der sitzt draußen im Stall und soll fett werden. Wenn er fett ist, so will ich ihn essen.“
- 130. Juliska keservesen sírt, de nem tehetett mást, engedelmeskednie kellett. - Gretel fing an bitterlich zu weinen; aber es war alles vergeblich, sie musste tun, was die böse Hexe verlangte.
- 131. A boszorkány minden nap finom ételt adott Jancsinak, hogy meghízzon, de Juliskának csak kevés ételt hagyott. - Nun ward dem armen Hänsel das beste Essen gekocht, aber Gretel bekam nichts als Krebsschalen.
- 132. Minden reggel odament a ketrechez, és így szólt: - Jeden Morgen schlich die Alte zu dem Ställchen und rief:
- 133. „Jancsi, nyújtsd ki az ujjad, hadd nézzem, elég kövér vagy-e már!” - „Hänsel, streck deine Finger heraus, damit ich fühle, ob du bald fett bist.“
- 134. Jancsi azonban mindig egy kis csontot dugott ki helyette. - Hänsel streckte ihr aber ein Knöchlein heraus.
- 135. A boszorkány szemei rosszak voltak, így nem vette észre a csalást. - Und die Alte, die trübe Augen hatte, konnte es nicht sehen.
- 136. Azt hitte, hogy Jancsi tényleg nagyon sovány, és csodálkozott, hogy nem hízik. - Und meinte, es wären Hänsels Finger, und verwunderte sich, dass er gar nicht fett werden wollte.
- 137. Négy hét után elfogyott a türelme, és így szólt Juliskához: - Als vier Wochen herum waren und Hänsel immer mager blieb, da überkam sie die Ungeduld.
- 138. „Juliska, hozz vizet gyorsan! Holnap levágom Jancsit, kövér vagy sovány, nem érdekel!” - „Heda, Gretel“, rief sie dem Mädchen zu, „sei flink und trag Wasser! Hänsel mag fett oder mager sein, morgen will ich ihn schlachten und kochen.“
- 139. Juliska keservesen sírt, de nem tudott mit mit kezdeni. - Ach, wie jammerte das arme Schwesterchen, als es das Wasser tragen musste.
- 140. „Jó Isten, segíts rajtunk! Bárcsak az erdei vadállatok ettek volna meg, akkor legalább együtt haltunk volna meg!” - „Lieber Gott, hilf uns doch“, rief sie aus, „hätten uns nur die wilden Tiere im Wald gefressen, so wären wir doch zusammen gestorben!“
- 141. „Ne sírj tovább!” – kiáltotta a boszorkány. – „Semmi nem segít rajtad.” - „Spar nur dein Geplärre“, sagte die Alte, „es hilft dir alles nichts.“
- 142. Kora reggel Juliskának vizet kellett hoznia, és tüzet kellett raknia. - Früh morgens musste Gretel heraus, den Kessel mit Wasser aufhängen und Feuer anzünden.
- 143. „Előbb sütünk” – mondta a boszorkány –, „már felfűtöttem a kemencét és meggyúrtam a tésztát.” - „Erst wollen wir backen“, sagte die Alte, „ich habe den Backofen schon eingeheizt und den Teig geknetet.“
- 144. A boszorkány kivezette Juliskát a kemencéhez, amelyből a lángok már kicsaptak. - Sie stieß das arme Gretel hinaus zu dem Backofen, aus dem die Feuerflammen schon herausschlugen.
- 145. „Bújj be, nézd meg, elég meleg-e már, hogy a kenyeret megsüthessük.” - „Kriech hinein“, sagte die Hexe, „und sieh zu, ob recht eingeheizt ist, damit wir das Brot hineinschieben können.“
- 146. Valójában azonban be akarta lökni Juliskát a kemencébe, hogy megsüsse. - Und wenn Gretel darin war, wollte sie den Ofen zumachen und Gretel sollte darin braten, und dann wollte sie's aufessen.
- 147. Juliska azonban észrevette a tervét, és így szólt: - Aber Gretel merkte, was sie im Sinn hatte, und sprach:
- 148. „Nem tudom, hogyan kell ezt csinálni. Hogyan másszak be?” - „Ich weiß nicht, wie ich's machen soll; wie komm ich da hinein?“
- 149. „Ostoba lány” – mondta a boszorkány –, „a nyílás elég nagy, még én is beférnék!” - „Dumme Gans“, sagte die Alte, „die Öffnung ist groß genug, siehst du wohl, ich könnte selbst hinein.“
- 150. A boszorkány lehajolt, hogy bemásszon, és megmutassa Juliskának. - Krabbelte heran und steckte den Kopf in den Backofen.
| nur Ungarisch |
|---|
|
| nur Deutsch |
|---|
|
Version 1 (Teil 6)
[Bearbeiten]- 151. Ekkor Juliska hirtelen meglökte, és a boszorkány beesett a forró kemencébe. - Da gab ihr Gretel einen Stoß, dass sie weit hineinfuhr.
- 152. Gyorsan becsapta a vaskaput, és rázárta a reteszt. - Machte die eiserne Tür zu und schob den Riegel vor.
- 153. A boszorkány rettenetes sikolyokat hallatott, de Juliska elszaladt. - Hu! Da fing sie an zu heulen, ganz schrecklich; aber Gretel lief fort.
- 154. A gonosz boszorkány így borzalmas halált halt a saját tüzében. - Und die gottlose Hexe musste elendiglich verbrennen.
- 155. Juliska egyenesen Jancsihoz szaladt, kinyitotta a ketrec ajtaját és kiáltotta: - Gretel aber lief schnurstracks zum Hänsel, öffnete sein Ställchen und rief:
- 156. „Jancsi, megmenekültünk! A boszorkány halott!” - „Hänsel, wir sind erlöst, die alte Hexe ist tot.“
- 157. Jancsi kiugrott, mint egy madár a kalitkából, amikor kinyitják az ajtaját. - Da sprang Hänsel heraus wie ein Vogel aus dem Käfig, wenn ihm die Türe aufgemacht wird.
- 158. Örömükben megölelték egymást, ugráltak és csókokkal halmozták el egymást. - Wie haben sie sich gefreut, sind sich um den Hals gefallen, sind herumgesprungen und haben sich geküsst!
- 159. Most, hogy már nem kellett félniük semmitől, körülnéztek a boszorkány házában. - Und weil sie sich nicht mehr zu fürchten brauchten, so gingen sie in das Haus der Hexe hinein.
- 160. Minden sarokban ládák álltak, tele gyöngyökkel és drágakövekkel. - Da standen in allen Ecken Kasten mit Perlen und Edelsteinen.
- 161. „Ezek még jobbak, mint a kavicsok” – mondta Jancsi, és a zsebébe rakott annyit, amennyit csak tudott. - „Die sind noch besser als Kieselsteine“, sagte Hänsel und steckte in seine Taschen, was hinein wollte.
- 162. „Én is akarok valamit hazavinni” – mondta Juliska, és megtöltötte a kötényét. - Und Gretel sagte: „Ich will auch etwas mit nach Haus bringen“, und füllte sein Schürzchen voll.
- 163. „Most már menjünk” – mondta Jancsi –, „hogy végre kijussunk a boszorkány erdejéből.” - „Aber jetzt wollen wir fort“, sagte Hänsel, „damit wir aus dem Hexenwald herauskommen.“
- 164. Néhány óra gyaloglás után egy nagy folyóhoz értek. - Als sie aber ein paar Stunden gegangen waren, gelangten sie an ein großes Wasser.
- 165. „Nem tudunk átkelni” – mondta Jancsi. – „Sehol sem látok hidat vagy csónakot.” - „Wir können nicht hinüber“, sprach Hänsel, „ich seh keinen Steg und keine Brücke.“
- 166. „Itt nem jár hajó” – válaszolta Juliska –, „de nézd csak, ott úszik egy fehér kacsa. Talán átsegít minket.” - „Hier fährt auch kein Schiffchen“, antwortete Gretel, „aber da schwimmt eine weiße Ente, wenn ich die bitte, so hilft sie uns hinüber.“
- 167. Azzal így szólt a kacsához: - Da rief sie:
- 168. „Kiskacsa, kiskacsa, itt állunk mi ketten, Jancsi és Juliska, nincs se híd, se csónak, vigyél át a hátadon!” - „Entchen, Entchen, da steht Gretel und Hänsel. Kein Steg und keine Brücke, nimm uns auf deinen weißen Rücken.“
- 169. A kacsa odaúszott, és Jancsi fel akart rá ülni, hogy magával vigye Juliskát is. - Das Entchen kam auch heran, und Hänsel setzte sich auf und bat sein Schwesterchen, sich zu ihm zu setzen.
- 170. „Nem” – mondta Juliska –, „ez túl nehéz lenne a kacsának, vigyen minket külön-külön.” - „Nein“, antwortete Gretel, „es wird dem Entchen zu schwer, es soll uns nacheinander hinüberbringen.“
- 171. A kacsa így is tett, először Jancsit, majd Juliskát vitte át a túlpartra. - Das tat das gute Tierchen, und als sie glücklich drüben waren und ein Weilchen fortgingen.
- 172. Ahogy mentek tovább, a táj egyre ismerősebbé vált számukra. - Da kam ihnen der Wald immer bekannter und immer bekannter vor.
- 173. Végül messziről meglátták az apjuk házát. - Und endlich erblickten sie von weitem ihres Vaters Haus.
- 174. Ekkor futni kezdtek, berohantak a házba, és apjuk nyakába borultak. - Da fingen sie an zu laufen, stürzten in die Stube hinein und fielen ihrem Vater um den Hals.
- 175. A férfi azóta nem volt boldog, hogy a gyerekeit az erdőben hagyta. - Der Mann hatte keine frohe Stunde gehabt, seitdem er die Kinder im Walde gelassen hatte.
- 176. Az asszony azonban időközben meghalt. - Die Frau aber war gestorben.
- 177. Juliska kiborította a kötényét, és a gyöngyök és drágakövek szétgurultak a szobában. - Gretel schüttelte sein Schürzchen aus, dass die Perlen und Edelsteine in der Stube herumsprangen.
- 178. Jancsi is elővette a zsebéből a drágaköveket, és egy maroknyi után egy újabbat dobott a földre. - Und Hänsel warf eine Handvoll nach der andern aus seiner Tasche dazu.
- 179. Most már nem kellett többé aggódniuk a szegénység miatt, és boldogan éltek együtt. - Da hatten alle Sorgen ein Ende, und sie lebten in lauter Freude zusammen.
- 180. Az én mesém is végére ért, ott szalad egy kisegér, aki elkapja, süssön belőle nagy kalapot magának. - Mein Märchen ist aus, dort lauft eine Maus, wer sie fängt, darf sich eine große Pelzkappe daraus machen.
| nur Ungarisch |
|---|
|
| nur Deutsch |
|---|
|
Version 2 (Teil 1)
[Bearbeiten]- 1. Egy nagy erdő szélén élt egy szegény favágó a feleségével és két gyermekével, Jancsival és Juliskával. - Am Rand eines großen Waldes lebte ein armer Holzfäller mit seiner Frau und seinen beiden Kindern, Hänsel und Gretel.
- 2. A családnak kevés ennivalója volt, és amikor éhínség tört ki, az apa már nem tudta, hogyan etesse gyermekeit. - Die Familie hatte wenig zu essen, und als eine Hungersnot ausbrach, wusste der Vater nicht mehr, wie er seine Kinder ernähren sollte.
- 3. Egy este, miközben az ágyban feküdt és töprengett, sóhajtott, és így szólt a feleségéhez: - Eines Abends, als er grübelnd im Bett lag, seufzte er und sagte zu seiner Frau:
- 4. „Mit tegyünk? Alig van már elegendő élelmünk magunknak is.” - „Was sollen wir nur tun? Wir haben kaum noch genug für uns selbst.“
- 5. A felesége azt javasolta: „Holnap korán reggel kivisszük a gyerekeket mélyen az erdőbe.” - Seine Frau schlug vor: „Morgen früh bringen wir die Kinder tief in den Wald.“
- 6. „Rakunk egy tüzet, adunk nekik egy kis kenyeret, aztán elmegyünk és magukra hagyjuk őket.” - „Wir machen ein Feuer und geben ihnen etwas Brot, dann gehen wir weg und lassen sie allein.“
- 7. „Nem találják meg az utat vissza, és többé nem kell etetnünk őket.” - „Sie finden den Weg nicht zurück, und wir müssen sie nicht mehr ernähren.“
- 8. A favágó megdöbbent: „Nem, ezt nem tehetem! Hogyan hagyhatnám egyedül az erdőben a gyerekeimet?” - Der Holzfäller erschrak: „Nein, das kann ich nicht tun! Wie könnte ich meine Kinder allein im Wald lassen?“
- 9. „A vadállatok felfalnák őket!” - „Die wilden Tiere würden sie fressen!“
- 10. De a felesége hajthatatlan maradt: „Ha nem teszünk semmit, mindannyian éhen halunk!” - Doch seine Frau blieb hartnäckig: „Wenn wir nichts unternehmen, verhungern wir alle!“
- 11. Végül a favágó nagy szomorúan beleegyezett. - Schließlich stimmte der Holzfäller schweren Herzens zu.
- 12. A gyerekek, akik az éhségtől nem tudtak aludni, kihallgatták a beszélgetést. - Die Kinder, die vor Hunger nicht schlafen konnten, hörten das Gespräch mit an.
- 13. Juliska sírni kezdett, de Jancsi halkan így szólt: „Ne aggódj! Van egy ötletem!” - Gretel weinte, aber Hänsel flüsterte ihr zu: „Keine Sorge, ich habe eine Idee!“
- 14. Amikor mindenki elaludt, kiosont, és fehér kavicsokat gyűjtött, amelyek csillogtak a holdfényben. - Als alle schliefen, schlich er sich hinaus und sammelte weiße Kieselsteine, die im Mondlicht glänzten.
- 15. Aztán visszatért az ágyába. - Dann kehrte er ins Bett zurück.
- 16. Másnap reggel a mostohaanya felébresztette a gyerekeket: - Am nächsten Morgen weckte die Stiefmutter die Kinder:
- 17. „Keljetek fel, megyünk az erdőbe!” - „Steht auf, wir gehen in den Wald!“
- 18. Mindegyikük kapott egy darabka kenyeret, és figyelmeztették őket, hogy ne egyék meg túl hamar. - Sie gab jedem ein Stück Brot und warnte sie, es nicht zu früh zu essen.
- 19. Juliska a kötényébe rejtette a kenyeret, míg Jancsi a kavicsokat a zsebében tartotta. - Gretel versteckte ihr Brot in der Schürze, während Hänsel die Kieselsteine in seiner Tasche behielt.
- 20. Az erdőbe vezető úton Jancsi újra és újra megállt, és hátranézett a ház felé. - Auf dem Weg in den Wald blieb Hänsel immer wieder stehen und blickte zurück zum Haus.
- 21. „Miért állsz meg?” – kérdezte az apja. - „Warum bleibst du stehen?“ fragte der Vater.
- 22. „Látom a cicámat a tetőn, búcsút int nekem” – felelte Jancsi. - „Ich sehe mein Kätzchen auf dem Dach, es will mir auf Wiedersehen sagen,“ antwortete Hänsel.
- 23. „Badarság!” – korholta a mostohaanya. „Ez csak a reggeli napfény, ami a kéményre süt.” - „Unsinn!“ schimpfte die Stiefmutter. „Das ist nur die Morgensonne, die auf den Schornstein scheint.“
- 24. Valójában Jancsi észrevétlenül kavicsokat ejtett a földre. - In Wirklichkeit ließ Hänsel unauffällig Kieselsteine auf den Weg fallen.
- 25. Amikor elértek az erdő mélyére, a gyerekek fát gyűjtöttek, és az apa tüzet rakott. - Im tiefen Wald angekommen, sammelten die Kinder Holz, und der Vater machte ein Feuer.
- 26. „Maradjatok itt, és pihenjetek. Mi elmegyünk fát vágni, később visszajövünk” – mondták a szülők. - „Bleibt hier und ruht euch aus. Wir gehen Holz hacken und kommen später zurück,“ sagten die Eltern.
- 27. Jancsi és Juliska a tűz mellett ültek, és megették a kenyerüket. - Hänsel und Gretel saßen am Feuer und aßen ihr Brot.
- 28. Hallották a fejszecsapásokat, mintha az apa a közelben dolgozna, de valójában ez csak egy faág volt, amelyet a szél mozgatott. - Die Axtschläge klangen, als wäre der Vater in der Nähe, doch es war nur ein Ast, den der Wind gegen einen Baum schlug.
- 29. Hamarosan elálmosodtak, és elaludtak. - Bald schliefen sie ein.
- 30. Amikor felébredtek, már sötét volt. - Als sie aufwachten, war es dunkel.
| nur Ungarisch |
|---|
|
| nur Deutsch |
|---|
|
Version 2 (Teil 2)
[Bearbeiten]- 31. Juliska megijedt: „Hogyan fogunk most hazatalálni?” - Gretel bekam Angst: „Wie sollen wir jetzt nach Hause finden?“
- 32. „Várj, amíg a hold felkel!” – mondta Jancsi. - „Warte, bis der Mond aufgeht!“ sagte Hänsel.
- 33. Amikor a hold fénye bevilágította az erdőt, követték a kavicsokat, amelyeket Jancsi elszórt. - Als das Mondlicht den Wald erhellte, folgten sie den glänzenden Kieselsteinen, die Hänsel ausgestreut hatte.
- 34. Egész éjjel gyalogoltak, és napkeltekor hazaértek. - Sie gingen die ganze Nacht und erreichten bei Sonnenaufgang ihr Elternhaus.
- 35. Az apjuk boldogan fogadta őket, de a mostohaanya dühös volt. - Der Vater freute sich, sie wiederzusehen, aber die Stiefmutter war verärgert.
- 36. Hamarosan ismét elfogyott az élelem. - Bald wurde das Essen erneut knapp.
- 37. Egy éjjel a gyerekek hallották, hogy a mostohaanya ezt mondja az apának: - Eines Nachts hörten die Kinder, wie die Stiefmutter zum Vater sagte:
- 38. „Már semmink sincs. Még mélyebbre kell vinnünk a gyerekeket az erdőbe!” - „Wir haben nichts mehr zu essen. Wir müssen die Kinder noch tiefer in den Wald bringen!“
- 39. Jancsi ismét kavicsokat akart gyűjteni, de a mostohaanya bezárta az ajtót. - Hänsel wollte wieder Kieselsteine sammeln, aber die Stiefmutter hatte die Tür abgeschlossen.
- 40. „Ne aggódj, Juliska” – suttogta Jancsi. „Isten majd segít rajtunk.” - „Mach dir keine Sorgen, Gretel,“ flüsterte er, „Gott wird uns helfen.“
- 41. Másnap reggel ismét kaptak egy darabka kenyeret. - Am Morgen gab die Stiefmutter ihnen erneut ein Stück Brot.
- 42. Ezúttal Jancsi apró darabokra tördelte, és útközben szétszórta a morzsákat. - Diesmal bröckelte Hänsel es unterwegs und streute Krümel auf den Weg.
- 43. Amikor besötétedett, a gyerekek vissza akartak menni, de a morzsák eltűntek. - Doch als die Nacht kam, waren die Brotkrumen verschwunden.
- 44. A madarak mindet megették! - Die Vögel hatten sie gefressen!
- 45. Bolyongtak az erdőben, keresték az utat, de nem találták. - Sie irrten durch den Wald, suchten den Weg, fanden aber keinen.
- 46. Éhesen és kimerülten egy fa alá feküdtek, és elaludtak. - Hungrig und erschöpft legten sie sich unter einen Baum und schliefen ein.
- 47. A harmadik reggelen egy fehér madárra lettek figyelmesek, amely csodálatosan énekelt. - Am dritten Morgen sahen sie ein weißes Vöglein, das wunderschön sang.
- 48. Követték a madarat, és egy kis házhoz értek, amely kenyérből és süteményből épült, az ablakai pedig cukorból voltak. - Sie folgten ihm und entdeckten ein Haus aus Brot und Kuchen mit Fenstern aus Zucker.
- 49. „Itt ehetünk!” – kiáltott Jancsi, és letört egy darabot a tetőről, míg Juliska az ablakokat rágcsálta. - „Hier können wir essen!“ rief Hänsel und brach ein Stück vom Dach ab, während Gretel an den Fenstern knabberte.
- 50. Hirtelen egy hang kiáltott: „Ropog, ropog, ki rágcsálja a házamat?” - Plötzlich rief eine Stimme: „Knusper, knusper, knäuschen, wer knabbert an meinem Häuschen?“
- 51. A gyerekek gyorsan feleltek: „A szél, a szél, az égi gyermek!” - Die Kinder riefen: „Der Wind, der Wind, das himmlische Kind!“
- 52. Ezután folytatták az evést. - Und aßen weiter.
- 53. Ekkor kinyílt az ajtó, és egy öregasszony lépett ki rajta. - Da öffnete sich die Tür, und eine alte Frau trat heraus.
- 54. „Gyertek csak be, kedves gyermekeim!” – mondta barátságosan. - „Kommt nur herein, ihr lieben Kinder!“ sagte sie freundlich.
- 55. Finom ételeket adott nekik, és puha ágyakba fektette őket. - Sie gab ihnen reichlich zu essen und ließ sie in weichen Betten schlafen.
- 56. De az öregasszony egy boszorkány volt! - Doch die alte Frau war eine Hexe!
- 57. A házat azért építette, hogy gyermekeket csalogasson oda. - Sie hatte das Häuschen gebaut, um Kinder anzulocken.
- 58. Másnap reggel Jancsit egy ketrecbe zárta. - Am nächsten Morgen sperrte sie Hänsel in einen Käfig.
- 59. „Híznia kell! Aztán megeszem!” - „Er soll fett werden! Dann werde ich ihn essen.“
- 60. Juliskának főznie kellett neki, de maga alig kapott valamit enni. - Gretel musste für ihn kochen, bekam selbst aber nur wenig zu essen.
| nur Ungarisch |
|---|
|
| nur Deutsch |
|---|
|
Version 2 (Teil 3)
[Bearbeiten]- 61. Minden nap megparancsolta Jancsinak, hogy nyújtsa ki az ujját, hogy érezze, mennyire kövér. - Jeden Tag forderte die Hexe Hänsel auf, ihr die Finger zu zeigen, um zu fühlen, ob er fett genug war.
- 62. De Jancsi ravasz volt, és mindig egy vékony csontocskát nyújtott oda helyette. - Doch Hänsel streckte ihr stattdessen ein mageres Knöchelchen entgegen.
- 63. A boszorkány rosszul látott, ezért nem vette észre a csalást. - Und da sie schlecht sah, fiel ihr der Betrug nicht auf.
- 64. Négy hét elteltével a boszorkány türelmetlen lett: „Elég volt! Holnap megfőzlek, Jancsi!” - Nach vier Wochen wurde die Hexe ungeduldig: „Morgen koche ich dich, Hänsel!“
- 65. Megparancsolta Juliskának, hogy fűtsön be a kemencébe. - Sie befahl Gretel, den Backofen vorzuheizen.
- 66. De Juliska tudta, hogy a boszorkány őt is be akarja lökni a kemencébe. - Doch Gretel erkannte die Falle.
- 67. „Nem tudom, hogyan kell!” – mondta. - „Ich weiß nicht, wie ich hineinkommen soll.“
- 68. „Te buta liba! Nézd csak, megmutatom neked!” – förmedt rá a boszorkány. - „Dumme Gans! Schau her, ich zeige es dir!“ schimpfte die Hexe.
- 69. Előrehajolt, hogy megnézze a kemencét. - Sie beugte sich vor, um in den Ofen zu schauen.
- 70. Ekkor Juliska minden erejével meglökte, és a boszorkány beleesett. - Da gab Gretel ihr einen kräftigen Stoß, und die Hexe fiel in den Ofen.
- 71. Juliska gyorsan becsapta az ajtót és elreteszelte. - Gretel schob die Tür zu und verriegelte sie.
- 72. A boszorkány kiabált és sikított, de végül elhamvadt. - Die Hexe schrie und jammerte, doch schließlich verbrannte sie.
- 73. Juliska azonnal Jancsihoz futott, és kinyitotta a ketrec ajtaját. - Sofort rannte Gretel zu Hänsel, öffnete den Käfig.
- 74. „Jancsi, szabadok vagyunk! A boszorkány meghalt!” - „Hänsel, wir sind frei! Die Hexe ist tot!“
- 75. A házban egy nagy ládát találtak, tele arannyal és drágakövekkel. - In der Hexenhütte fanden sie eine große Truhe voller Gold und Edelsteine.
- 76. „Ez többet ér, mint a kavicsok!” – mondta Jancsi, és a zsebeit megtöltötte. - „Das ist mehr wert als die Kieselsteine!“ sagte Hänsel und füllte seine Taschen.
- 77. Juliska is megtöltötte a kötényét. - Gretel füllte ihre Schürze.
- 78. „Most menjünk haza!” – mondta Juliska. - „Jetzt wollen wir nach Hause!“ sagte Gretel.
- 79. Néhány órányi gyaloglás után egy nagy folyóhoz értek. - Nach einigen Stunden Fußmarsch erreichten sie einen großen Fluss.
- 80. „Nem látok hidat és csónak sincs” – mondta Jancsi. - „Ich sehe keine Brücke und auch kein Boot,“ sagte Hänsel.
- 81. Akkor megláttak egy fehér kacsát a vízen. - Da entdeckten sie eine weiße Ente auf dem Wasser.
- 82. „Kérlek, segíts nekünk átkelni a folyón!” – kérlelte Juliska a kacsát. - „Bitte bring uns ans andere Ufer!“ bat Gretel die Ente.
- 83. A kacsa egyenként átvitte őket a túlpartra. - Die Ente half ihnen und brachte sie einzeln ans andere Ufer.
- 84. Hamarosan ismerős helyekre értek, és végül meglátták az apjuk házát. - Bald erkannten sie die Umgebung wieder und sahen schließlich das Haus ihres Vaters.
- 85. Berohantak, és a karjaiba ugrottak. - Sie rannten hinein und fielen ihm in die Arme.
- 86. Az apa örömkönnyeket hullatott: „Drága gyermekeim, végre visszatértetek!” - Der Vater weinte vor Freude: „Meine lieben Kinder, ihr seid endlich zurück!“
- 87. A gonosz mostoha már nem élt. - Die böse Stiefmutter war inzwischen gestorben.
- 88. Jancsi és Juliska kiborították az aranyat és a drágaköveket az asztalra. - Hänsel und Gretel schütteten das Gold und die Edelsteine auf den Tisch.
- 89. Most már soha többé nem kellett nélkülözniük. - Von da an mussten sie nie mehr Hunger leiden.
- 90. Boldogan és gondtalanul éltek életük végéig. - Sie lebten glücklich und ohne Sorgen bis an ihr Lebensende.
| nur Ungarisch |
|---|
|
| nur Deutsch |
|---|
|