Ungarisch/Ungarisch-Lesebuch-Märchen/Hänsel und Gretel Teil C

Hoch zum Inhaltsverzeichnis: Ungarisch-Lesebuch

Jancsi és Juliska - Hänsel und Gretel

Version 6 (Teil 1)

1. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény favágó, aki a feleségével és két gyermekével egy szerény erdei kunyhóban élt. - Es war einmal ein armer Holzfäller, der lebte mit seiner Frau und zwei Kindern in einer dürftigen Waldhütte.

2. A gyerekeket Jancsinak és Juliskának hívták, és ahogy nőttek, a szegény embereknek egyre inkább hiányzott a kenyér. - Die Kinder hießen Hänsel und Gretel, und wie sie so heranwuchsen, gebrach es immer mehr den armen Leuten an Brot.

3. Az idők is egyre nehezebbek lettek, és minden élelem drágább lett, ami nagy gondot okozott a szülőknek. - Auch wurde die Zeit immer schwerer und alle Nahrung teurer, das machte den beiden Eltern große Sorge.

4. Egy este, amikor a kemény ágyukba feküdtek, a férfi felsóhajtott: „Ó, asszony, hogyan fogjuk eltartani a gyerekeket, amikor jön a tél, és még magunknak sincs semmink?” - Eines Abends, als sie ihr hartes Lager gesucht hatten, seufzte der Mann: „Ach Frau, wie wollen wir nur die Kinder durchbringen, da der Winter herankommt und wir für uns selbst nichts haben!“

5. Az asszony így válaszolt: „Nem tudok más megoldást, mint hogy kiviszed őket az erdőbe, minél előbb, annál jobb, adsz nekik egy-egy darab kenyeret, tüzet raksz nekik, Isten gondjaira bízod őket, és elmész.” - Und da erwiderte die Mutter: „Keinen andern Rat weiß ich, als dass du sie in den Wald führst, je eher je lieber, gibst jedem noch ein Stücklein Brot, machst ihnen ein Feuer an, befiehlst sie dem lieben Gott und gehst hinweg.“

6. „Ó, Istenem, hogyan tehetném ezt a saját gyermekeimmel, asszony?” - „O lieber Gott! wie soll ich das vollbringen an meinen eigenen Kindern, Frau?“ fragte der Holzhauer bekümmert.

7. „Hát jó, akkor hagyd!” – vágott vissza mérgesen az asszony, „de akkor koporsót is készíthetsz mind a négyünknek, és nézheted, ahogy a gyerekek éhen halnak!” - „Nun wohl, so lass es bleiben!“ fuhr die Frau böse heraus, „so kannst du eine Totenlade für uns alle viere zimmern und die Kinder Hungers sterben sehen!“

8. A két gyermek, akiket az éhség még ébren tartott mohapárnájukon, hallotta, mit beszélnek a szüleik, és Juliska sírni kezdett. - Die zwei Kinder, welche der Hunger in ihrem Moosbettchen noch wach erhielt, hörten mit an, was die Mutter und der Vater miteinander sprachen, und das Schwesterlein begann zu weinen.

9. Jancsi azonban megvigasztalta és azt mondta: „Ne sírj, Juliska, majd én segítek rajtunk!” - Hänsel aber tröstete es und sprach: „Weine nicht, Gretel, ich helfe uns schon.“

10. Megvárta, amíg a szülők elaludtak, kiosont a kunyhóból, és a holdfényben fehér kavicsokat keresett. - Wartete, bis die Alten schliefen, wischte aus der Hütte, suchte im Mondschein weiße Steinchen.

11. Azokat jól elrejtette, majd visszasurrant a kunyhóba, és hamarosan mindketten elaludtak. - Verbarg sie wohl, und schlich wieder herein, worauf er und das Schwesterlein bald entschlummerten.

12. Reggel aztán minden úgy történt, ahogy a szülők eltervezték. - Am Morgen geschah nun, was die Eltern vorher besprochen.

13. Az anya mindkét gyermeknek adott egy darabka kenyeret, és azt mondta: „Ez minden mára, jól osszátok be.” - Die Mutter reichte jedem Kind ein Stück Brot und sagte: „Das ist für heute alles; haltet's zu Rate.“

14. Juliska vitte a kenyeret, Jancsi pedig titokban a kavicsait. - Gretel trug das Brot, Hänsel trug heimlich seine Steinchen.

15. Az apa a vállára vette fejszéjét, az anya pedig egy korsó vizet vitt magával. - Der Vater hatte seine Holzaxt im Arm, die Mutter schloss das Haus zu und folgte mit einem Wasserkruge nach.

16. Jancsi mindig hátramaradt, és gyakran visszanézett a kunyhóra. - Hänsel machte sich hinter die Mutter, so dass er der letzte war auf dem Wege, guckte oft zurück nach dem Häuschen.

17. Ahogy már nem látta, ledobott egy fehér kavicsot, és pár lépés után megint egyet, egészen addig, amíg mind elfogyott. - Und wie er es nicht sah, ließ er gleich ein weißes Steinchen fallen, und nach ein paar Schritten wieder eins, und so immer fort.

18. Hamarosan mindannyian a mély erdőben voltak, ahol az apa tüzet rakott. - Nun waren alle mitten in dem tiefen Walde, und da machte der Vater ein Feuer an.

19. A gyerekek sok rőzsét hordtak össze, hogy a tűz égve maradjon. - Wozu die Kinder des Reisigs viel herbeitrugen.

20. Az anya azt mondta: „Biztosan fáradtak vagytok, feküdjetek le a tűz mellé és aludjatok egy kicsit.” - Und die Mutter sagte zu den Kindern: „Ihr seid wohl müde, jetzt legt euch an das Feuer und schlaft.“

21. „Mi közben fát vágunk, aztán visszajövünk és értetek megyünk.” - „Indes wir Holz fällen, nachher kommen wir wieder und holen euch ab.“

22. A gyerekek elszunnyadtak, de amikor felébredtek, a Nap már magasan járt az égen. - Die Kinder schlummerten ein wenig, und als sie erwachten, stand die Sonne hoch im Mittag.

23. A tűz kialudt, és mivel Jancsi és Juliska megéheztek, megették a kenyerüket. - Das Feuer war abgebrannt, und da Hänsel und Gretel Hunger hatten, verzehrten sie ihr Stücklein Brot.

24. A szülők azonban nem jöttek vissza. - Wer nicht kam, das waren die Eltern.

25. Ezután a gyerekek újra elaludtak, amíg be nem sötétedett, és még mindig egyedül voltak. - Und nachher sind die Kinder wieder eingeschlafen, bis es dunkel wurde, da waren sie noch immer allein.

26. Juliska sírni kezdett és nagyon félt. - Gretel fing an zu weinen und sich zu fürchten.

27. Jancsi azonban vigasztalta, és azt mondta: „Ne félj, testvérkém, a jó Isten velünk van, és hamarosan felkel a hold, akkor hazamegyünk.” - Hänsel tröstete sie aber und sagte: „Fürchte dich nicht, Schwester, der liebe Gott ist ja bei uns, und bald geht der Mond auf, da gehen wir heim.“

28. És valóban, nemsokára teljes pompájában felkelt a hold, megvilágította az utat a gyermekek előtt, és a fehér kavicsok csillogni kezdtek. - Und wirklich ging bald darauf der Mond in voller Pracht auf und leuchtete den Kindern auf den Heimweg und brachte die silberweißen Kieselsteine zum Glänzen.

29. Jancsi megfogta Juliska kezét, és együtt indultak el, félelem és baj nélkül. - Hänsel fasste Gretel bei der Hand und so gingen die Kinder miteinander fort ohne Furcht und ohne Unfall.

30. Mire a hajnal pirkadni kezdett, meglátták apjuk házának tetejét a bokrokon át. - Und wie der frühe Morgen graute, da sahen sie des Vaters Dach durch die Büsche schimmern.

nur Ungarisch
1. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény favágó, aki a feleségével és két gyermekével egy szerény erdei kunyhóban élt. 2. A gyerekeket Jancsinak és Juliskának hívták, és ahogy nőttek, a szegény embereknek egyre inkább hiányzott a kenyér. 3. Az idők is egyre nehezebbek lettek, és minden élelem drágább lett, ami nagy gondot okozott a szülőknek. 4. Egy este, amikor a kemény ágyukba feküdtek, a férfi felsóhajtott: „Ó, asszony, hogyan fogjuk eltartani a gyerekeket, amikor jön a tél, és még magunknak sincs semmink?” 5. Az asszony így válaszolt: „Nem tudok más megoldást, mint hogy kiviszed őket az erdőbe, minél előbb, annál jobb, adsz nekik egy-egy darab kenyeret, tüzet raksz nekik, Isten gondjaira bízod őket, és elmész.” 6. „Ó, Istenem, hogyan tehetném ezt a saját gyermekeimmel, asszony?” 7. „Hát jó, akkor hagyd!” 8. A két gyermek, akiket az éhség még ébren tartott mohapárnájukon, hallotta, mit beszélnek a szüleik, és Juliska sírni kezdett. 9. Jancsi azonban megvigasztalta és azt mondta: „Ne sírj, Juliska, majd én segítek rajtunk!” 10. Megvárta, amíg a szülők elaludtak, kiosont a kunyhóból, és a holdfényben fehér kavicsokat keresett. 11. Azokat jól elrejtette, majd visszasurrant a kunyhóba, és hamarosan mindketten elaludtak. 12. Reggel aztán minden úgy történt, ahogy a szülők eltervezték. 13. Az anya mindkét gyermeknek adott egy darabka kenyeret, és azt mondta: „Ez minden mára, jól osszátok be.” 14. Juliska vitte a kenyeret, Jancsi pedig titokban a kavicsait. 15. Az apa a vállára vette fejszéjét, az anya pedig egy korsó vizet vitt magával. 16. Jancsi mindig hátramaradt, és gyakran visszanézett a kunyhóra. 17. Ahogy már nem látta, ledobott egy fehér kavicsot, és pár lépés után megint egyet, egészen addig, amíg mind elfogyott. 18. Hamarosan mindannyian a mély erdőben voltak, ahol az apa tüzet rakott. 19. A gyerekek sok rőzsét hordtak össze, hogy a tűz égve maradjon. 20. Az anya azt mondta: „Biztosan fáradtak vagytok, feküdjetek le a tűz mellé és aludjatok egy kicsit.” 21. „Mi közben fát vágunk, aztán visszajövünk és értetek megyünk.” 22. A gyerekek elszunnyadtak, de amikor felébredtek, a Nap már magasan járt az égen. 23. A tűz kialudt, és mivel Jancsi és Juliska megéheztek, megették a kenyerüket. 24. A szülők azonban nem jöttek vissza. 25. Ezután a gyerekek újra elaludtak, amíg be nem sötétedett, és még mindig egyedül voltak. 26. Juliska sírni kezdett és nagyon félt. 27. Jancsi azonban vigasztalta, és azt mondta: „Ne félj, testvérkém, a jó Isten velünk van, és hamarosan felkel a hold, akkor hazamegyünk.” 28. És valóban, nemsokára teljes pompájában felkelt a hold, megvilágította az utat a gyermekek előtt, és a fehér kavicsok csillogni kezdtek. 29. Jancsi megfogta Juliska kezét, és együtt indultak el, félelem és baj nélkül. 30. Mire a hajnal pirkadni kezdett, meglátták apjuk házának tetejét a bokrokon át.

nur Deutsch
1. Es war einmal ein armer Holzfäller, der lebte mit seiner Frau und zwei Kindern in einer dürftigen Waldhütte. 2. Die Kinder hießen Hänsel und Gretel, und wie sie so heranwuchsen, gebrach es immer mehr den armen Leuten an Brot. 3. Auch wurde die Zeit immer schwerer und alle Nahrung teurer, das machte den beiden Eltern große Sorge. 4. Eines Abends, als sie ihr hartes Lager gesucht hatten, seufzte der Mann: „Ach Frau, wie wollen wir nur die Kinder durchbringen, da der Winter herankommt und wir für uns selbst nichts haben!“ 5. Und da erwiderte die Mutter: „Keinen andern Rat weiß ich, als dass du sie in den Wald führst, je eher je lieber, gibst jedem noch ein Stücklein Brot, machst ihnen ein Feuer an, befiehlst sie dem lieben Gott und gehst hinweg.“ 6. „O lieber Gott! wie soll ich das vollbringen an meinen eigenen Kindern, Frau?“ fragte der Holzhauer bekümmert. 7. vágott vissza mérgesen az asszony, „de akkor koporsót is készíthetsz mind a négyünknek, és nézheted, ahogy a gyerekek éhen halnak!” - „Nun wohl, so lass es bleiben!“ fuhr die Frau böse heraus, „so kannst du eine Totenlade für uns alle viere zimmern und die Kinder Hungers sterben sehen!“ 8. Die zwei Kinder, welche der Hunger in ihrem Moosbettchen noch wach erhielt, hörten mit an, was die Mutter und der Vater miteinander sprachen, und das Schwesterlein begann zu weinen. 9. Hänsel aber tröstete es und sprach: „Weine nicht, Gretel, ich helfe uns schon.“ 10. Wartete, bis die Alten schliefen, wischte aus der Hütte, suchte im Mondschein weiße Steinchen. 11. Verbarg sie wohl, und schlich wieder herein, worauf er und das Schwesterlein bald entschlummerten. 12. Am Morgen geschah nun, was die Eltern vorher besprochen. 13. Die Mutter reichte jedem Kind ein Stück Brot und sagte: „Das ist für heute alles; haltet's zu Rate.“ 14. Gretel trug das Brot, Hänsel trug heimlich seine Steinchen. 15. Der Vater hatte seine Holzaxt im Arm, die Mutter schloss das Haus zu und folgte mit einem Wasserkruge nach. 16. Hänsel machte sich hinter die Mutter, so dass er der letzte war auf dem Wege, guckte oft zurück nach dem Häuschen. 17. Und wie er es nicht sah, ließ er gleich ein weißes Steinchen fallen, und nach ein paar Schritten wieder eins, und so immer fort. 18. Nun waren alle mitten in dem tiefen Walde, und da machte der Vater ein Feuer an. 19. Wozu die Kinder des Reisigs viel herbeitrugen. 20. Und die Mutter sagte zu den Kindern: „Ihr seid wohl müde, jetzt legt euch an das Feuer und schlaft.“ 21. „Indes wir Holz fällen, nachher kommen wir wieder und holen euch ab.“ 22. Die Kinder schlummerten ein wenig, und als sie erwachten, stand die Sonne hoch im Mittag. 23. Das Feuer war abgebrannt, und da Hänsel und Gretel Hunger hatten, verzehrten sie ihr Stücklein Brot. 24. Wer nicht kam, das waren die Eltern. 25. Und nachher sind die Kinder wieder eingeschlafen, bis es dunkel wurde, da waren sie noch immer allein. 26. Gretel fing an zu weinen und sich zu fürchten. 27. Hänsel tröstete sie aber und sagte: „Fürchte dich nicht, Schwester, der liebe Gott ist ja bei uns, und bald geht der Mond auf, da gehen wir heim.“ 28. Und wirklich ging bald darauf der Mond in voller Pracht auf und leuchtete den Kindern auf den Heimweg und brachte die silberweißen Kieselsteine zum Glänzen. 29. Hänsel fasste Gretel bei der Hand und so gingen die Kinder miteinander fort ohne Furcht und ohne Unfall. 30. Und wie der frühe Morgen graute, da sahen sie des Vaters Dach durch die Büsche schimmern.

Version 6 (Teil 2)

31. Odaértek a kunyhóhoz, és kopogtattak az ajtón. - Kamen an das Waldhäuslein und klopften an.

32. Amikor az anya kinyitotta az ajtót, megdöbbent, hogy újra látja őket, nem tudta, hogy szidja vagy örüljön nekik. - Wie die Mutter die Tür öffnete, erschrak sie ordentlich, als sie die Kinder sah, wusste nicht, ob sie schelten oder sich freuen sollte.

33. Az apa azonban örült, és így újra szeretettel fogadták be Jancsit és Juliskát. - Der Vater aber freute sich, und so wurden Hänsel und Gretel wieder mit Gottwillkommen in das Häuslein eingelassen.

34. De nem sokáig tartott az öröm, mert hamarosan ismét nagy szegénység támadt, és újra felmerült a gondolat, hogy el kell hagyni a gyermekeket. - Es währte aber gar nicht lang, so wurde die Sorge aufs Neue laut und jenes Gespräch und der Beschluss, die Kinder in den Wald zu führen und sie dort allein und in des Himmels Fürsorge zu lassen, wiederholten sich.

35. A gyermekek ismét hallották a szomorú beszélgetést, és Jancsi újra ki akart menni kavicsokat gyűjteni. - Wieder hörten die Kinder das traurige Gespräch mit an, bekümmerten Herzens, und der kluge Hänsel machte sich vom Lager auf, wollte wieder blanke Steine suchen.

36. De az ajtót ezúttal az anya jól bezárta, mert észrevette a fiú cselét. - Aber da war die Türe des Waldhäusleins fest verschlossen, denn die Mutter hatte es gemerkt und darum die Türe zugemacht.

37. Jancsi azonban ismét vigasztalta a síró Juliskát: „Ne sírj, kedves Juliska, a jó Isten minden utat ismer, és megmutatja nekünk a helyeset.” - Doch tröstete Hänsel abermals das weinende Schwesterlein und sagte: „Weine nicht, lieb Gretel, der liebe Gott weiß alle Wege, wird uns schon den rechten führen.“

38. Másnap hajnalban újra elindították őket az erdőbe, mindegyikük kapott egy darabka kenyeret, még kisebbet, mint előzőleg. - Am andern Morgen in der Frühe mussten alle aufstehen, wieder in den Wald zu wandern, und da empfingen die Kinder wieder Brot, noch kleinere Stücklein wie zuvor.

39. A gyerekeket még mélyebbre vitték az erdőbe. - Und der Weg ging noch tiefer in den Wald hinein.

40. Jancsi azonban titokban apró kenyérmorzsákat szórt a zsebéből az útra. - Hänslein aber zerbröckelte heimlich sein Brot in der Tasche und streute, statt jener Steine, Krümlein auf den Weg.

41. Azt hitte, hogy azok alapján visszatalálnak. - Meinte, danach sich mit dem Schwesterchen wohl zurückzufinden.

42. Minden ugyanúgy történt, mint az előző alkalommal: a szülők tüzet raktak, és arra biztatták a gyerekeket, hogy aludjanak. - Und nun geschah alles, wie zuvor auch; ein großes Feuer wurde entzündet, und die Kinder mussten wieder schlafen.

43. Mikor felébredtek, már teljesen egyedül voltak, és a nap már delelőn járt. - Und wie sie aufwachten, waren sie allein, und die Eltern kamen nimmer wieder.

44. Délre megosztották egymással a kenyerüket, mert Jancsi az övét már szétmorzsolta az úton. - Und der Mittag kam, und Gretel teilte ihr Stückchen Brot mit Hänsel, weil der seines verstreut in lauter Bröselein auf dem Weg.

45. Aztán ismét elaludtak, és estére újra magukra maradtak az erdő mélyén. - Und dann schliefen sie wieder ein und erwachten abends verlassen und einsam.

46. Juliska sírva fakadt, Jancsi azonban bizakodó maradt. - Gretel weinte, Hänsel aber war gottgetrost.

47. „Várjunk, amíg felkel a hold, és megtaláljuk a morzsákat, amelyek hazavezetnek minket.” - Meinte den Weg durch die Brotbröselein wohl zu finden, wartete, bis der Mond aufgegangen war.

48. De amikor megpróbálta megkeresni a morzsákat, már egy sem volt ott. - Aber wie Hänsel die Krümlein suchte, war ihrer keines mehr da.

49. Az erdei madarak mindet felcsipegették. - Denn die Waldvögelein hatten alle, alle aufgepickt und sie sich wohl schmecken lassen.

50. Így a gyermekek egész éjjel bolyongtak az erdőben, és végül eltévedtek. - Und da wanderten die Kinder die ganze Nacht durch den Wald, kamen bald vom Wege ab, verirrten sich und waren sehr traurig.

51. Végül egy puha mohára feküdtek, és éhesen elaludtak. - Endlich schliefen sie ein auf weichem Moos und erwachten hungrig.

52. Amikor pirkadni kezdett, nagyon éhesek voltak, mert már nem volt egy falat kenyerük sem. - Wie der Morgen graute, denn sie hatten keinen Bissen Brot mehr.

53. Csak az erdei bogyókkal tudták csillapítani éhségüket. - Und mussten ihren Durst und Hunger nur mit den schönen Waldbeeren stillen, die da und dort standen.

54. Ahogy az erdőben bolyongtak, nem találtak semmilyen utat. - Und wie sie so im Walde herumirrten, ohne Weg und Steg zu finden.

55. Ekkor egy hófehér madárka jelent meg előttük. - Siehe, da kam ein schneeweißes Vöglein geflogen.

56. A madár mindig előttük repült, mintha mutatni akarná az utat. - Das flog immer vor ihnen her, als wenn es den Kindern den Weg zeigen wollte.

57. A gyermekek örömmel követték. - Und sie gingen dem Vöglein fröhlich nach.

58. Hamarosan megláttak egy kicsi házacskát az erdőben. - Mit einem Male sahen sie ein kleines Häuschen.

59. A madár a ház tetejére szállt, és csipegetni kezdett róla. - Auf dessen Dach das Vöglein flog; es pickte darauf.

60. Ahogy a gyermekek közelebb értek, meglepődve látták, hogy a ház mézeskalácsból van. - Und wie die Kinder ganz nahe daran waren, konnten sie sich nicht genug freuen und wundern, denn das Häuschen bestand aus Brot.

nur Ungarisch
31. Odaértek a kunyhóhoz, és kopogtattak az ajtón. 32. Amikor az anya kinyitotta az ajtót, megdöbbent, hogy újra látja őket, nem tudta, hogy szidja vagy örüljön nekik. 33. Az apa azonban örült, és így újra szeretettel fogadták be Jancsit és Juliskát. 34. De nem sokáig tartott az öröm, mert hamarosan ismét nagy szegénység támadt, és újra felmerült a gondolat, hogy el kell hagyni a gyermekeket. 35. A gyermekek ismét hallották a szomorú beszélgetést, és Jancsi újra ki akart menni kavicsokat gyűjteni. 36. De az ajtót ezúttal az anya jól bezárta, mert észrevette a fiú cselét. 37. Jancsi azonban ismét vigasztalta a síró Juliskát: „Ne sírj, kedves Juliska, a jó Isten minden utat ismer, és megmutatja nekünk a helyeset.” 38. Másnap hajnalban újra elindították őket az erdőbe, mindegyikük kapott egy darabka kenyeret, még kisebbet, mint előzőleg. 39. A gyerekeket még mélyebbre vitték az erdőbe. 40. Jancsi azonban titokban apró kenyérmorzsákat szórt a zsebéből az útra. 41. Azt hitte, hogy azok alapján visszatalálnak. 42. Minden ugyanúgy történt, mint az előző alkalommal: a szülők tüzet raktak, és arra biztatták a gyerekeket, hogy aludjanak. 43. Mikor felébredtek, már teljesen egyedül voltak, és a nap már delelőn járt. 44. Délre megosztották egymással a kenyerüket, mert Jancsi az övét már szétmorzsolta az úton. 45. Aztán ismét elaludtak, és estére újra magukra maradtak az erdő mélyén. 46. Juliska sírva fakadt, Jancsi azonban bizakodó maradt. 47. „Várjunk, amíg felkel a hold, és megtaláljuk a morzsákat, amelyek hazavezetnek minket.” 48. De amikor megpróbálta megkeresni a morzsákat, már egy sem volt ott. 49. Az erdei madarak mindet felcsipegették. 50. Így a gyermekek egész éjjel bolyongtak az erdőben, és végül eltévedtek. 51. Végül egy puha mohára feküdtek, és éhesen elaludtak. 52. Amikor pirkadni kezdett, nagyon éhesek voltak, mert már nem volt egy falat kenyerük sem. 53. Csak az erdei bogyókkal tudták csillapítani éhségüket. 54. Ahogy az erdőben bolyongtak, nem találtak semmilyen utat. 55. Ekkor egy hófehér madárka jelent meg előttük. 56. A madár mindig előttük repült, mintha mutatni akarná az utat. 57. A gyermekek örömmel követték. 58. Hamarosan megláttak egy kicsi házacskát az erdőben. 59. A madár a ház tetejére szállt, és csipegetni kezdett róla. 60. Ahogy a gyermekek közelebb értek, meglepődve látták, hogy a ház mézeskalácsból van.

nur Deutsch
31. Kamen an das Waldhäuslein und klopften an. 32. Wie die Mutter die Tür öffnete, erschrak sie ordentlich, als sie die Kinder sah, wusste nicht, ob sie schelten oder sich freuen sollte. 33. Der Vater aber freute sich, und so wurden Hänsel und Gretel wieder mit Gottwillkommen in das Häuslein eingelassen. 34. Es währte aber gar nicht lang, so wurde die Sorge aufs Neue laut und jenes Gespräch und der Beschluss, die Kinder in den Wald zu führen und sie dort allein und in des Himmels Fürsorge zu lassen, wiederholten sich. 35. Wieder hörten die Kinder das traurige Gespräch mit an, bekümmerten Herzens, und der kluge Hänsel machte sich vom Lager auf, wollte wieder blanke Steine suchen. 36. Aber da war die Türe des Waldhäusleins fest verschlossen, denn die Mutter hatte es gemerkt und darum die Türe zugemacht. 37. Doch tröstete Hänsel abermals das weinende Schwesterlein und sagte: „Weine nicht, lieb Gretel, der liebe Gott weiß alle Wege, wird uns schon den rechten führen.“ 38. Am andern Morgen in der Frühe mussten alle aufstehen, wieder in den Wald zu wandern, und da empfingen die Kinder wieder Brot, noch kleinere Stücklein wie zuvor. 39. Und der Weg ging noch tiefer in den Wald hinein. 40. Hänslein aber zerbröckelte heimlich sein Brot in der Tasche und streute, statt jener Steine, Krümlein auf den Weg. 41. Meinte, danach sich mit dem Schwesterchen wohl zurückzufinden. 42. Und nun geschah alles, wie zuvor auch; ein großes Feuer wurde entzündet, und die Kinder mussten wieder schlafen. 43. Und wie sie aufwachten, waren sie allein, und die Eltern kamen nimmer wieder. 44. Und der Mittag kam, und Gretel teilte ihr Stückchen Brot mit Hänsel, weil der seines verstreut in lauter Bröselein auf dem Weg. 45. Und dann schliefen sie wieder ein und erwachten abends verlassen und einsam. 46. Gretel weinte, Hänsel aber war gottgetrost. 47. Meinte den Weg durch die Brotbröselein wohl zu finden, wartete, bis der Mond aufgegangen war. 48. Aber wie Hänsel die Krümlein suchte, war ihrer keines mehr da. 49. Denn die Waldvögelein hatten alle, alle aufgepickt und sie sich wohl schmecken lassen. 50. Und da wanderten die Kinder die ganze Nacht durch den Wald, kamen bald vom Wege ab, verirrten sich und waren sehr traurig. 51. Endlich schliefen sie ein auf weichem Moos und erwachten hungrig. 52. Wie der Morgen graute, denn sie hatten keinen Bissen Brot mehr. 53. Und mussten ihren Durst und Hunger nur mit den schönen Waldbeeren stillen, die da und dort standen. 54. Und wie sie so im Walde herumirrten, ohne Weg und Steg zu finden. 55. Siehe, da kam ein schneeweißes Vöglein geflogen. 56. Das flog immer vor ihnen her, als wenn es den Kindern den Weg zeigen wollte. 57. Und sie gingen dem Vöglein fröhlich nach. 58. Mit einem Male sahen sie ein kleines Häuschen. 59. Auf dessen Dach das Vöglein flog; es pickte darauf. 60. Und wie die Kinder ganz nahe daran waren, konnten sie sich nicht genug freuen und wundern, denn das Häuschen bestand aus Brot.

Version 6 (Teil 3)

61. A falak kenyérből voltak, a tetejét palacsinták borították. - Davon waren die Wände, das Dach war mit Eierkuchen gedeckt.

62. Az ablakok áttetsző cukorból készültek. - Und die Fenster waren von durchsichtigen Kandiszuckertafeln.

63. A gyermekek nagyon megörültek, és azonnal enni kezdtek a házikóból. - Das war den Kindern recht, sie aßen vom Dach des Häuschens und von einer zerbrochenen Fensterscheibe.

64. Ekkor hirtelen egy reszelős hang szólalt meg a ház belsejéből: - Da ließ sich plötzlich drinnen eine Stimme vernehmen, die rief:

65. „Ropog, ropog, ropogtat valaki, ki rágcsálja a házamat?” - „Knusper, knusper, kneischen! Wer knuspert mir am Häuschen?“

66. A gyermekek így válaszoltak: - Darauf antworteten die Kinder:

67. „A szél, a szél, az égi zenél!” - „Der Wind, der Wind, das himmlische Kind!“

68. Majd tovább ettek, mert nagyon éhesek voltak. - Und aßen weiter, denn sie waren sehr hungrig gewesen und es schmeckte ihnen ganz vortrefflich.

69. Ekkor kinyílt az ajtó, és egy öreg, púpos asszony lépett ki. - Da ging die Tür des Häusleins auf und trat ein steinaltes, krummgebücktes, triefäugiges Mütterlein heraus.

70. Az arca csupa ránc volt, és a közepén egy hatalmas, nagy orr díszelgett. - Von nicht geringer Hässlichkeit, Gesicht und Stirne voll Runzeln und inmitten eine große, große Nase.

71. A szemei fűzöld színben világítottak. - Hatte auch grasgrüne Augen.

72. A gyermekek nagyon megijedtek, de az öregasszony kedvesen szólt hozzájuk. - Die Kinder erschraken nicht wenig, die Alte aber tat ganz freundlich.

73. „Kedves kicsinyeim, gyertek csak be, még jobb sütemények is vannak odabent!” - Und sagte: „Ei, traute Kindlein, kommt doch herein ins Häuschen, kommt doch herein! Da gibt’s noch viel bessern Kuchen!“

74. A gyermekek örömmel követték őt a házba. - Die Kinder folgten der Alten gerne.

75. Odabent az asszony mindenféle finomságot adott nekik. - Und drinnen trug die Alte auch auf, dass es eine Lust war.

76. Kaptak süteményt, marcipánt, cukrot, tejet, almát és diót. - Da gab es Herz was magst du? Biskuit und Marzipan, Zucker und Milch, Äpfel und Nüsse.

77. A gyermekek vidáman falatoztak, majd a néni két puha ágyacskába fektette őket. - Und während die Kinder immerfort aßen und fröhlich waren, richtete die Alte zwei Bettchen zu.

78. A paplanok fehér libatollal voltak megtöltve, és a párnák finom vászonból készültek. - Von feinen Daunenkissen und lilienweißen Linnen.

79. A gyermekek azt hitték, a mennyországban vannak. - Da hinein brachte sie die Kinder zur Ruhe, die meinten im Himmel zu sein.

80. Este imádkoztak, majd mély álomba merültek. - Beteten einen frommen Abendsegen und entschliefen alsbald.

81. De az öregasszony valójában egy gonosz boszorkány volt. - Es hatte aber mit der Alten ein gar schlimmes Bewenden.

82. Olyan gyermekeket csalogatott magához, akiket később megevett. - Sie war eine böse und garstige Hexe, welche die Kinder fraß, die sie durch ihr Brot- und Kuchenhäuslein anlockte.

83. Hajnalban a boszorkány már ott állt az alvó gyermekek ágya mellett. - In aller Frühe stand die Alte schon vor dem Bette der noch süß schlafenden Kinder.

84. Örült, hogy ilyen zsákmányra tett szert. - Freute sich über ihren Fang.

85. Megragadta Jancsit, és egy kis ólba zárta. - Riss Hänsel aus dem Bette und trug ihn nach dem eng vergitterten Gänsestall.

86. A száját is betömte, hogy ne kiabálhasson. - Verstopfte ihm auch, damit er nicht schreie, den Mund.

87. Juliskát is felébresztette, és ráparancsolt, hogy főzzön a testvérének. - Dann weckte sie die arme Gretel mit Heftigkeit und schrie sie mit rauer Stimme an.

88. „Kelj fel, lusta lány, testvérednek ennivalót kell főznöd, hogy meghízzon!” - „Steh auf, faule Dirne! Dein Bruder steckt im Stall, wir müssen ihm ein gutes Essen kochen, auf dass er fett wird und für mich einen guten Braten gibt!“

89. Juliska halálra rémült, de engedelmeskedett. - Da erschrak die Gretel zum Tode, weinte und schrie, es half aber nichts, sie musste gehorchen.

90. Minden nap ennivalót vitt Jancsinak a kis ólba. - Sie musste aufstehen, Essen kochen helfen und durfte es selbst nach dem Stalle tragen.

nur Ungarisch
61. A falak kenyérből voltak, a tetejét palacsinták borították. 62. Az ablakok áttetsző cukorból készültek. 63. A gyermekek nagyon megörültek, és azonnal enni kezdtek a házikóból. 64. Ekkor hirtelen egy reszelős hang szólalt meg a ház belsejéből: 65. „Ropog, ropog, ropogtat valaki, ki rágcsálja a házamat?” 66. A gyermekek így válaszoltak: 67. „A szél, a szél, az égi zenél!” 68. Majd tovább ettek, mert nagyon éhesek voltak. 69. Ekkor kinyílt az ajtó, és egy öreg, púpos asszony lépett ki. 70. Az arca csupa ránc volt, és a közepén egy hatalmas, nagy orr díszelgett. 71. A szemei fűzöld színben világítottak. 72. A gyermekek nagyon megijedtek, de az öregasszony kedvesen szólt hozzájuk. 73. „Kedves kicsinyeim, gyertek csak be, még jobb sütemények is vannak odabent!” 74. A gyermekek örömmel követték őt a házba. 75. Odabent az asszony mindenféle finomságot adott nekik. 76. Kaptak süteményt, marcipánt, cukrot, tejet, almát és diót. 77. A gyermekek vidáman falatoztak, majd a néni két puha ágyacskába fektette őket. 78. A paplanok fehér libatollal voltak megtöltve, és a párnák finom vászonból készültek. 79. A gyermekek azt hitték, a mennyországban vannak. 80. Este imádkoztak, majd mély álomba merültek. 81. De az öregasszony valójában egy gonosz boszorkány volt. 82. Olyan gyermekeket csalogatott magához, akiket később megevett. 83. Hajnalban a boszorkány már ott állt az alvó gyermekek ágya mellett. 84. Örült, hogy ilyen zsákmányra tett szert. 85. Megragadta Jancsit, és egy kis ólba zárta. 86. A száját is betömte, hogy ne kiabálhasson. 87. Juliskát is felébresztette, és ráparancsolt, hogy főzzön a testvérének. 88. „Kelj fel, lusta lány, testvérednek ennivalót kell főznöd, hogy meghízzon!” 89. Juliska halálra rémült, de engedelmeskedett. 90. Minden nap ennivalót vitt Jancsinak a kis ólba.

nur Deutsch
61. Davon waren die Wände, das Dach war mit Eierkuchen gedeckt. 62. Und die Fenster waren von durchsichtigen Kandiszuckertafeln. 63. Das war den Kindern recht, sie aßen vom Dach des Häuschens und von einer zerbrochenen Fensterscheibe. 64. Da ließ sich plötzlich drinnen eine Stimme vernehmen, die rief: 65. „Knusper, knusper, kneischen! Wer knuspert mir am Häuschen?“ 66. Darauf antworteten die Kinder: 67. „Der Wind, der Wind, das himmlische Kind!“ 68. Und aßen weiter, denn sie waren sehr hungrig gewesen und es schmeckte ihnen ganz vortrefflich. 69. Da ging die Tür des Häusleins auf und trat ein steinaltes, krummgebücktes, triefäugiges Mütterlein heraus. 70. Von nicht geringer Hässlichkeit, Gesicht und Stirne voll Runzeln und inmitten eine große, große Nase. 71. Hatte auch grasgrüne Augen. 72. Die Kinder erschraken nicht wenig, die Alte aber tat ganz freundlich. 73. Und sagte: „Ei, traute Kindlein, kommt doch herein ins Häuschen, kommt doch herein! Da gibt’s noch viel bessern Kuchen!“ 74. Die Kinder folgten der Alten gerne. 75. Und drinnen trug die Alte auch auf, dass es eine Lust war. 76. Da gab es Herz was magst du? Biskuit und Marzipan, Zucker und Milch, Äpfel und Nüsse. 77. Und während die Kinder immerfort aßen und fröhlich waren, richtete die Alte zwei Bettchen zu. 78. Von feinen Daunenkissen und lilienweißen Linnen. 79. Da hinein brachte sie die Kinder zur Ruhe, die meinten im Himmel zu sein. 80. Beteten einen frommen Abendsegen und entschliefen alsbald. 81. Es hatte aber mit der Alten ein gar schlimmes Bewenden. 82. Sie war eine böse und garstige Hexe, welche die Kinder fraß, die sie durch ihr Brot- und Kuchenhäuslein anlockte. 83. In aller Frühe stand die Alte schon vor dem Bette der noch süß schlafenden Kinder. 84. Freute sich über ihren Fang. 85. Riss Hänsel aus dem Bette und trug ihn nach dem eng vergitterten Gänsestall. 86. Verstopfte ihm auch, damit er nicht schreie, den Mund. 87. Dann weckte sie die arme Gretel mit Heftigkeit und schrie sie mit rauer Stimme an. 88. „Steh auf, faule Dirne! Dein Bruder steckt im Stall, wir müssen ihm ein gutes Essen kochen, auf dass er fett wird und für mich einen guten Braten gibt!“ 89. Da erschrak die Gretel zum Tode, weinte und schrie, es half aber nichts, sie musste gehorchen. 90. Sie musste aufstehen, Essen kochen helfen und durfte es selbst nach dem Stalle tragen.

Version 6 (Teil 4)

91. A boszorkány rendszeresen ellenőrizte, hogy hízik-e a fiú. - Das dauerte so eine Zeit, während welcher die Alte öfters nach dem Stalle schlich.

92. Megparancsolta Jancsinak, hogy nyújtsa ki az ujját, hogy megtapinthassa, mennyire kövér. - Und Hänsel befahl, einen Finger durch das Gitter zu stecken, damit sie fühle, ob er fett werde.

93. De Jancsi egy kis csontot dugott ki helyette. - Hänsel aber steckte immer ein dürres Knöchelchen heraus.

94. A boszorkány csodálkozott, hogy a fiú nem hízik. - Und sie verwunderte sich, dass der Junge trotz dem guten Essen so mager blieb.

95. Végül elfogyott a türelme, és így szólt Juliskához: - Endlich war sie das müde und sprach zur Gretel:

96. „Elég volt, ma megsütöm a testvéredet!” - „Kurz und gut, heute wird er gebraten.“

97. A boszorkány begyújtott a kemencébe. - Und machte ein mächtiges Feuer in den Backofen.

98. Előbb kenyeret sütött benne. - Der neben dem Häuschen stand, da schob sie hernach Brot hinein.

99. Juliska nagyon megijedt, és nem tudta, mit tegyen. - Das Gretel wusste seines Herzens keinen Rat.

100. A boszorkány azt parancsolta neki, hogy hajoljon be a kemencébe, és nézze meg, elég meleg-e már. - Und endlich hieß ihm die alte Hexe sich auf die Schiebeschaufel zu setzen und in den Backofen zu lugen.

101. Valójában bele akarta lökni, és megsütni. - Die Alte wollte sie nur ein bissel in den Ofen schieben, eigentlich aber wollte sie das arme Mägdlein gleich zuerst darin braten.

102. Ekkor hirtelen egy hófehér madárka szállt az ablakba, és így csiripelt: „Vigyázz, vigyázz, figyelj oda!” - Da kam aber das schneeweiße Vögelein geflogen und sang: „Hüte dich, hüte dich, sieh dich für!“

103. Juliska ekkor megértette a boszorkány gonosz szándékát. - Und da gingen der Gretel die Augen auf, dass sie der Alten böse List durchschaute.

104. Így szólt: „Mutasd meg inkább te, hogyan kell csinálni!” - Und sagte: „Zeiget mir es zuvor, wie ich's machen muss, dann will ich's tun.“

105. A boszorkány ekkor behajolt a kemencébe, hogy megmutassa. - Gleich setzte sich die Alte auf das Ofenbrett.

106. Juliska hirtelen meglökte őt, és betolta a kemencébe. - Und die Gretel schob am Stiel und schob sie so weit in den Backofen, als der Stiel lang war.

107. Gyorsan rácsapta az ajtót, és elreteszelte. - Und dann klapp, schlug sie das eiserne Türlein vor dem Ofen zu, schob den Riegel vor.

108. A boszorkány a forró kemencében égett el, és szörnyű véget ért. - Und da der Ofen noch erstaunlich heiß war, musste die alte Hexe drinnen braten und elendiglich umkommen zum Lohn ihrer Übeltaten.

109. Juliska azonnal odaszaladt Jancsihoz, és kiszabadította. - Gretel aber lief zum Hänsel, ließ den aus dem Gänsestall.

110. Jancsi előjött, és örömében megölelte a testvérét. - Der kam heraus und fiel vor Freude dem treuen Schwesterchen um den Hals.

nur Ungarisch
91. A boszorkány rendszeresen ellenőrizte, hogy hízik-e a fiú. 92. Megparancsolta Jancsinak, hogy nyújtsa ki az ujját, hogy megtapinthassa, mennyire kövér. 93. De Jancsi egy kis csontot dugott ki helyette. 94. A boszorkány csodálkozott, hogy a fiú nem hízik. 95. Végül elfogyott a türelme, és így szólt Juliskához: 96. „Elég volt, ma megsütöm a testvéredet!” 97. A boszorkány begyújtott a kemencébe. 98. Előbb kenyeret sütött benne. 99. Juliska nagyon megijedt, és nem tudta, mit tegyen. 100. A boszorkány azt parancsolta neki, hogy hajoljon be a kemencébe, és nézze meg, elég meleg-e már. 101. Valójában bele akarta lökni, és megsütni. 102. Ekkor hirtelen egy hófehér madárka szállt az ablakba, és így csiripelt: „Vigyázz, vigyázz, figyelj oda!” 103. Juliska ekkor megértette a boszorkány gonosz szándékát. 104. Így szólt: „Mutasd meg inkább te, hogyan kell csinálni!” 105. A boszorkány ekkor behajolt a kemencébe, hogy megmutassa. 106. Juliska hirtelen meglökte őt, és betolta a kemencébe. 107. Gyorsan rácsapta az ajtót, és elreteszelte. 108. A boszorkány a forró kemencében égett el, és szörnyű véget ért. 109. Juliska azonnal odaszaladt Jancsihoz, és kiszabadította. 110. Jancsi előjött, és örömében megölelte a testvérét.

nur Deutsch
91. Das dauerte so eine Zeit, während welcher die Alte öfters nach dem Stalle schlich. 92. Und Hänsel befahl, einen Finger durch das Gitter zu stecken, damit sie fühle, ob er fett werde. 93. Hänsel aber steckte immer ein dürres Knöchelchen heraus. 94. Und sie verwunderte sich, dass der Junge trotz dem guten Essen so mager blieb. 95. Endlich war sie das müde und sprach zur Gretel: 96. „Kurz und gut, heute wird er gebraten.“ 97. Und machte ein mächtiges Feuer in den Backofen. 98. Der neben dem Häuschen stand, da schob sie hernach Brot hinein. 99. Das Gretel wusste seines Herzens keinen Rat. 100. Und endlich hieß ihm die alte Hexe sich auf die Schiebeschaufel zu setzen und in den Backofen zu lugen. 101. Die Alte wollte sie nur ein bissel in den Ofen schieben, eigentlich aber wollte sie das arme Mägdlein gleich zuerst darin braten. 102. Da kam aber das schneeweiße Vögelein geflogen und sang: „Hüte dich, hüte dich, sieh dich für!“ 103. Und da gingen der Gretel die Augen auf, dass sie der Alten böse List durchschaute. 104. Und sagte: „Zeiget mir es zuvor, wie ich's machen muss, dann will ich's tun.“ 105. Gleich setzte sich die Alte auf das Ofenbrett. 106. Und die Gretel schob am Stiel und schob sie so weit in den Backofen, als der Stiel lang war. 107. Und dann klapp, schlug sie das eiserne Türlein vor dem Ofen zu, schob den Riegel vor. 108. Und da der Ofen noch erstaunlich heiß war, musste die alte Hexe drinnen braten und elendiglich umkommen zum Lohn ihrer Übeltaten. 109. Gretel aber lief zum Hänsel, ließ den aus dem Gänsestall. 110. Der kam heraus und fiel vor Freude dem treuen Schwesterchen um den Hals.

Version 6 (Teil 5)

111. Összeölelkeztek, sírtak és hálát adtak Istennek. - Sie küssten sich und weinten vor Freude und dankten Gott.

112. Ekkor újra megjelent a hófehér madár, és sok más erdei madár is. - Und da war das weiße Vöglein wieder da, und auch viele, viele andere Waldvöglein.

113. A madarak a mézeskalács házikó tetejére repültek, ahol egy kis fészek volt. - Die flogen auf das Kuchendach des Häusleins, darauf war ein Nest.

114. A fészekből gyönyörű színes drágaköveket és gyöngyöket hoztak elő. - Und daraus nahm jedes Vöglein ein buntes Steinchen oder eine Perle.

115. A gyermekek tartották a kötényüket, és a madarak belepotyogtatták a kincseket. - Und trugen sie hin zu den Kindern, und Gretel hielt sein Schürzchen auf, dass es alle die vielen Steinchen fasse.

116. A hófehér madár ekkor így csiripelt: „Drágakövek és gyöngyök a kenyérmorzsákért cserébe.” - Das schneeweiße Vöglein sang: „Perlen und Edelstein, für die Brotbröselein.“

117. A gyermekek rájöttek, hogy a madarak hálásak voltak Jancsi kenyérmorzsáiért. - Da merkten die Kinder, dass die Vöglein dankbar dafür waren, dass Hänsel Brotkrumen auf den Weg gestreut hatte.

118. Ezután a hófehér madár ismét előrepült, hogy megmutassa nekik az utat hazafelé. - Und nun flog das weiße Vöglein wieder vor ihnen her, dass es ihnen den Weg aus dem Walde zeige.

119. Nem sokkal később egy nagy folyóhoz értek, amelyet nem tudtak átkelni. - Bald kamen sie an ein mächtiges Wasser, da standen sie ratlos und konnten nicht weiter und nicht darüber.

120. Ekkor egy hatalmas fehér hattyú úszott feléjük a vízen. - Plötzlich aber kam ein großer, schöner Schwan geschwommen.

121. A gyermekek így kiáltottak hozzá: „Ó, szép hattyú, légy a hajónk!” - Dem riefen die Kinder zu: „O schöner Schwan, sei unser Kahn!“

122. A hattyú lehajtotta a fejét, és hagyta, hogy a gyermekek felkapaszkodjanak rá. - Und der Schwan neigte seinen Kopf und ruderte zum Ufer.

123. Először Juliskát vitte át a folyón, majd visszajött Jancsiért. - Und trug die Kinder, eins nach dem andern, hinüber ans andere Ufer.

124. A hófehér madár már átrepült a túlsó partra, és mutatta az utat. - Das weiße Vöglein aber war schon hinüber geflattert und flog immer vor den Kindern her.

125. A gyermekek végül kijutottak az erdőből, és megpillantották szüleik házát. - Bis sie endlich aus dem Walde kamen, wieder an der Eltern kleines Haus.

126. Az apa és az anya nagyon bánkódtak, hogy elvesztették őket. - Der alte Holzhauer und seine Frau saßen traurig und still in dem engen Stüblein.

127. Sokszor megbánták, hogy elhagyták gyermekeiket. - Und hatten großen Kummer um die Kinder, bereuten auch viele tausendmal, dass sie dieselben fortgelassen.

128. Sóhajtoztak: „Bárcsak még egyszer visszatérne Jancsi és Juliska!” - Und seufzten: „Ach, wenn doch der Hänsel und die Gretel nur noch ein einziges Mal wieder kämen!“

129. Ekkor kinyílt az ajtó, és belépett Jancsi és Juliska. - Da ging gerade die Türe auf, ohne dass erst angeklopft worden wäre, und Hänsel und Gretel traten leibhaftig herein!

130. Óriási öröm támadt a házban. - Das war eine Freude!

131. A gyermekek elővették a drágaköveket és gyöngyöket, amelyeket a madarak adtak nekik. - Und als nun vollends erst die kostbaren Perlen und Edelsteine zum Vorschein kamen.

132. Most már nem kellett többé szegénységben élniük. - Welche die Kinder mitbrachten, da war Freude in allen Ecken und alle Not und Sorge hatte fortan ein Ende.

133. És így boldogan éltek, míg meg nem haltak. - Und so lebten sie glücklich bis an ihr Lebensende.

nur Ungarisch
111. Összeölelkeztek, sírtak és hálát adtak Istennek. 112. Ekkor újra megjelent a hófehér madár, és sok más erdei madár is. 113. A madarak a mézeskalács házikó tetejére repültek, ahol egy kis fészek volt. 114. A fészekből gyönyörű színes drágaköveket és gyöngyöket hoztak elő. 115. A gyermekek tartották a kötényüket, és a madarak belepotyogtatták a kincseket. 116. A hófehér madár ekkor így csiripelt: „Drágakövek és gyöngyök a kenyérmorzsákért cserébe.” 117. A gyermekek rájöttek, hogy a madarak hálásak voltak Jancsi kenyérmorzsáiért. 118. Ezután a hófehér madár ismét előrepült, hogy megmutassa nekik az utat hazafelé. 119. Nem sokkal később egy nagy folyóhoz értek, amelyet nem tudtak átkelni. 120. Ekkor egy hatalmas fehér hattyú úszott feléjük a vízen. 121. A gyermekek így kiáltottak hozzá: „Ó, szép hattyú, légy a hajónk!” 122. A hattyú lehajtotta a fejét, és hagyta, hogy a gyermekek felkapaszkodjanak rá. 123. Először Juliskát vitte át a folyón, majd visszajött Jancsiért. 124. A hófehér madár már átrepült a túlsó partra, és mutatta az utat. 125. A gyermekek végül kijutottak az erdőből, és megpillantották szüleik házát. 126. Az apa és az anya nagyon bánkódtak, hogy elvesztették őket. 127. Sokszor megbánták, hogy elhagyták gyermekeiket. 128. Sóhajtoztak: „Bárcsak még egyszer visszatérne Jancsi és Juliska!” 129. Ekkor kinyílt az ajtó, és belépett Jancsi és Juliska. 130. Óriási öröm támadt a házban. 131. A gyermekek elővették a drágaköveket és gyöngyöket, amelyeket a madarak adtak nekik. 132. Most már nem kellett többé szegénységben élniük. 133. És így boldogan éltek, míg meg nem haltak.

nur Deutsch
111. Sie küssten sich und weinten vor Freude und dankten Gott. 112. Und da war das weiße Vöglein wieder da, und auch viele, viele andere Waldvöglein. 113. Die flogen auf das Kuchendach des Häusleins, darauf war ein Nest. 114. Und daraus nahm jedes Vöglein ein buntes Steinchen oder eine Perle. 115. Und trugen sie hin zu den Kindern, und Gretel hielt sein Schürzchen auf, dass es alle die vielen Steinchen fasse. 116. Das schneeweiße Vöglein sang: „Perlen und Edelstein, für die Brotbröselein.“ 117. Da merkten die Kinder, dass die Vöglein dankbar dafür waren, dass Hänsel Brotkrumen auf den Weg gestreut hatte. 118. Und nun flog das weiße Vöglein wieder vor ihnen her, dass es ihnen den Weg aus dem Walde zeige. 119. Bald kamen sie an ein mächtiges Wasser, da standen sie ratlos und konnten nicht weiter und nicht darüber. 120. Plötzlich aber kam ein großer, schöner Schwan geschwommen. 121. Dem riefen die Kinder zu: „O schöner Schwan, sei unser Kahn!“ 122. Und der Schwan neigte seinen Kopf und ruderte zum Ufer. 123. Und trug die Kinder, eins nach dem andern, hinüber ans andere Ufer. 124. Das weiße Vöglein aber war schon hinüber geflattert und flog immer vor den Kindern her. 125. Bis sie endlich aus dem Walde kamen, wieder an der Eltern kleines Haus. 126. Der alte Holzhauer und seine Frau saßen traurig und still in dem engen Stüblein. 127. Und hatten großen Kummer um die Kinder, bereuten auch viele tausendmal, dass sie dieselben fortgelassen. 128. Und seufzten: „Ach, wenn doch der Hänsel und die Gretel nur noch ein einziges Mal wieder kämen!“ 129. Da ging gerade die Türe auf, ohne dass erst angeklopft worden wäre, und Hänsel und Gretel traten leibhaftig herein! 130. Das war eine Freude! 131. Und als nun vollends erst die kostbaren Perlen und Edelsteine zum Vorschein kamen. 132. Welche die Kinder mitbrachten, da war Freude in allen Ecken und alle Not und Sorge hatte fortan ein Ende. 133. Und so lebten sie glücklich bis an ihr Lebensende.

Version 7 (Teil 1)

1. Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény favágó, aki a feleségével és két gyermekével egy kis kunyhóban lakott az erdő szélén. - Es war einmal ein armer Holzhauer, der mit seiner Frau und seinen beiden Kindern in einer kleinen Hütte am Waldrand lebte.

2. A gyerekek, Jancsi és Juliska, szépen cseperedtek, de a szülőknek egyre kevesebb pénzük volt élelemre. - Die Kinder, Hänsel und Gretel, wuchsen heran, doch ihre Eltern hatten immer weniger Geld, um genug Essen zu kaufen.

3. Az idők egyre nehezebbé váltak, és ez nagy aggodalmat okozott a szülőknek. - Die Zeiten wurden schwerer, und das bereitete den Eltern große Sorgen.

4. Egy este, amikor már az ágyban feküdtek, az apa felsóhajtott: - Eines Abends, als sie schon im Bett lagen, sagte der Vater seufzend:

5. „Ó, hogyan fogjuk eltartani a gyerekeinket? Közeledik a tél, és alig van ennivalónk!” - „Ach, wie sollen wir unsere Kinder ernähren? Der Winter kommt, und wir haben kaum noch etwas zu essen!“

6. Az anya így felelt: „Nem látok más kiutat, mint hogy kivigyük a gyerekeket az erdőbe.” - Die Mutter antwortete: „Ich sehe keinen anderen Ausweg, als die Kinder in den Wald zu bringen.“

7. „Adunk nekik egy darabka kenyeret, rakunk egy tüzet, és ott hagyjuk őket. A jó Isten majd gondoskodik róluk.” - „Dort geben wir ihnen ein Stück Brot, machen ein Feuer und lassen sie allein. Der liebe Gott wird sich um sie kümmern.“

8. Az apa megdöbbent: „Hogyan tehetném ezt? Hiszen ők a mi gyermekeink!” - Der Vater erschrak: „Wie kann ich das nur tun? Sie sind doch unsere Kinder!“

9. De az anya hajthatatlan maradt: „Akkor mindannyian éhen halunk!” - Doch die Mutter blieb hart: „Dann werden wir alle verhungern!“

10. A két gyermek még ébren volt, és meghallotta a beszélgetést, nagyon megijedtek. - Die beiden Kinder, die noch wach waren, hörten das Gespräch und erschraken.

11. Juliska sírni kezdett, de Jancsi halkan így szólt: „Ne aggódj, Juliska, majd én segítek rajtunk.” - Gretel begann zu weinen, aber Hänsel flüsterte: „Keine Sorge, Gretel. Ich werde uns helfen.“

12. Amikor mindenki elaludt, kiosont a házból, és a holdfényben fehér kavicsokat gyűjtött. - Als alle schliefen, schlich er hinaus und sammelte weiße Steinchen im Mondlicht.

13. Aztán óvatosan visszatért, és nyugodtan elaludt. - Dann kehrte er leise zurück und schlief ein.

14. Másnap reggel a gyerekek mindegyike kapott egy darabka kenyeret. - Am nächsten Morgen bekamen die Kinder je ein Stück Brot.

15. Az anya bezárta az ajtót, és elindultak az erdőbe. - Die Mutter schloss die Tür ab, und die Familie zog los in den Wald.

16. Jancsi hátul ment, és titokban kavicsokat ejtett a földre. - Hänsel lief als Letzter und ließ heimlich Steinchen fallen.

17. Amikor a mély erdőbe értek, az apa tüzet rakott. - Im tiefen Wald angekommen, entzündete der Vater ein Feuer.

18. „Pihenjetek meg, később visszajövünk” – mondta az anya. - „Ruh dich aus, wir kommen später zurück“, sagte die Mutter.

19. Aztán a szülők elmentek. - Dann gingen die Eltern fort.

20. A gyerekek elaludtak, és amikor felébredtek, már dél volt, a tűz majdnem kialudt. - Die Kinder schliefen ein. Als sie aufwachten, war es bereits Mittag, und das Feuer war fast erloschen.

nur Ungarisch
1. Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény favágó, aki a feleségével és két gyermekével egy kis kunyhóban lakott az erdő szélén. 2. A gyerekek, Jancsi és Juliska, szépen cseperedtek, de a szülőknek egyre kevesebb pénzük volt élelemre. 3. Az idők egyre nehezebbé váltak, és ez nagy aggodalmat okozott a szülőknek. 4. Egy este, amikor már az ágyban feküdtek, az apa felsóhajtott: 5. „Ó, hogyan fogjuk eltartani a gyerekeinket? Közeledik a tél, és alig van ennivalónk!” 6. Az anya így felelt: „Nem látok más kiutat, mint hogy kivigyük a gyerekeket az erdőbe.” 7. „Adunk nekik egy darabka kenyeret, rakunk egy tüzet, és ott hagyjuk őket. A jó Isten majd gondoskodik róluk.” 8. Az apa megdöbbent: „Hogyan tehetném ezt? Hiszen ők a mi gyermekeink!” 9. De az anya hajthatatlan maradt: „Akkor mindannyian éhen halunk!” 10. A két gyermek még ébren volt, és meghallotta a beszélgetést, nagyon megijedtek. 11. Juliska sírni kezdett, de Jancsi halkan így szólt: „Ne aggódj, Juliska, majd én segítek rajtunk.” 12. Amikor mindenki elaludt, kiosont a házból, és a holdfényben fehér kavicsokat gyűjtött. 13. Aztán óvatosan visszatért, és nyugodtan elaludt. 14. Másnap reggel a gyerekek mindegyike kapott egy darabka kenyeret. 15. Az anya bezárta az ajtót, és elindultak az erdőbe. 16. Jancsi hátul ment, és titokban kavicsokat ejtett a földre. 17. Amikor a mély erdőbe értek, az apa tüzet rakott. 18. „Pihenjetek meg, később visszajövünk” 19. Aztán a szülők elmentek. 20. A gyerekek elaludtak, és amikor felébredtek, már dél volt, a tűz majdnem kialudt.

nur Deutsch
1. Es war einmal ein armer Holzhauer, der mit seiner Frau und seinen beiden Kindern in einer kleinen Hütte am Waldrand lebte. 2. Die Kinder, Hänsel und Gretel, wuchsen heran, doch ihre Eltern hatten immer weniger Geld, um genug Essen zu kaufen. 3. Die Zeiten wurden schwerer, und das bereitete den Eltern große Sorgen. 4. Eines Abends, als sie schon im Bett lagen, sagte der Vater seufzend: 5. „Ach, wie sollen wir unsere Kinder ernähren? Der Winter kommt, und wir haben kaum noch etwas zu essen!“ 6. Die Mutter antwortete: „Ich sehe keinen anderen Ausweg, als die Kinder in den Wald zu bringen.“ 7. „Dort geben wir ihnen ein Stück Brot, machen ein Feuer und lassen sie allein. Der liebe Gott wird sich um sie kümmern.“ 8. Der Vater erschrak: „Wie kann ich das nur tun? Sie sind doch unsere Kinder!“ 9. Doch die Mutter blieb hart: „Dann werden wir alle verhungern!“ 10. Die beiden Kinder, die noch wach waren, hörten das Gespräch und erschraken. 11. Gretel begann zu weinen, aber Hänsel flüsterte: „Keine Sorge, Gretel. Ich werde uns helfen.“ 12. Als alle schliefen, schlich er hinaus und sammelte weiße Steinchen im Mondlicht. 13. Dann kehrte er leise zurück und schlief ein. 14. Am nächsten Morgen bekamen die Kinder je ein Stück Brot. 15. Die Mutter schloss die Tür ab, und die Familie zog los in den Wald. 16. Hänsel lief als Letzter und ließ heimlich Steinchen fallen. 17. Im tiefen Wald angekommen, entzündete der Vater ein Feuer. 18. mondta az anya. - „Ruh dich aus, wir kommen später zurück“, sagte die Mutter. 19. Dann gingen die Eltern fort. 20. Die Kinder schliefen ein. Als sie aufwachten, war es bereits Mittag, und das Feuer war fast erloschen.

Version 7 (Teil 2)

21. Hosszú ideig vártak, de a szüleik nem tértek vissza. - Sie warteten lange, aber ihre Eltern kamen nicht zurück.

22. Csak amikor besötétedett, kezdett Juliska sírni. - Erst als es dunkel wurde, begann Gretel zu weinen.

23. Jancsi megnyugtatta: „Várj, amíg a hold felkel, akkor hazatalálunk.” - Hänsel tröstete sie: „Warte, bis der Mond aufgeht, dann finden wir heim.“

24. Hamarosan a holdfény megvilágította a fehér kavicsokat. - Bald darauf leuchtete der Mond auf die weißen Steinchen.

25. Kézen fogva elindultak, és reggelre hazaértek. - Händchenhaltend folgten sie den Steinen und kamen am Morgen wohlbehalten nach Hause.

26. Az apa nagyon megörült, de az anya nem volt boldog. - Der Vater freute sich sehr, doch die Mutter war nicht begeistert.

27. Nem sokkal később az élelem még kevesebb lett. - Nicht lange danach wurde das Essen noch knapper.

28. A szülők ismét tervet szőttek, hogy a gyerekeket magukra hagyják az erdőben. - Wieder schmiedeten die Eltern einen Plan, um die Kinder auszusetzen.

29. Jancsi meghallotta a beszélgetést, és újra kavicsokat akart gyűjteni, de az anya bezárta az ajtót. - Hänsel hörte es und wollte erneut Steine sammeln, aber die Mutter hatte die Tür verschlossen.

30. „Ne sírj, Juliska” – vigasztalta Jancsi –, „a jó Isten majd segít rajtunk.” - „Weine nicht, Gretel“, tröstete er sie, „der liebe Gott wird uns helfen.“

31. Másnap reggel újra elindultak az erdőbe. - Am nächsten Morgen brachen sie wieder auf.

32. Jancsi ismét kapott egy darabka kenyeret, és útközben morzsákat szórt a földre. - Hänsel bekam erneut ein Stück Brot und ließ auf dem Weg Krümel fallen.

33. De ezúttal éhes madarak jöttek, és mindet felcsipegették. - Doch diesmal kamen hungrige Vögel und pickten alles auf.

34. A gyerekeket ismét egy tűz mellett hagyták az erdőben. - Wieder ließ man die Kinder allein am Feuer.

35. Hiába vártak, szüleik nem tértek vissza. - Sie warteten vergeblich auf ihre Eltern.

36. Amikor besötétedett, próbálták megtalálni a hazafelé vezető utat. - Als es dunkel wurde, versuchten sie, den Heimweg zu finden.

37. De a kenyérmorzsák eltűntek, így eltévedtek. - Aber ohne die Brotkrümel verliefen sie sich.

38. Éhesen egy puha mohára feküdtek és elaludtak. - Hungrig schliefen sie auf weichem Moos ein.

39. Reggel ébredés után erdei bogyókat ettek és tovább bolyongtak. - Am Morgen aßen sie Waldbeeren und irrten weiter.

40. Egyszer csak egy fehér madár jelent meg előttük. - Plötzlich erschien ein weißes Vöglein.

nur Ungarisch
21. Hosszú ideig vártak, de a szüleik nem tértek vissza. 22. Csak amikor besötétedett, kezdett Juliska sírni. 23. Jancsi megnyugtatta: „Várj, amíg a hold felkel, akkor hazatalálunk.” 24. Hamarosan a holdfény megvilágította a fehér kavicsokat. 25. Kézen fogva elindultak, és reggelre hazaértek. 26. Az apa nagyon megörült, de az anya nem volt boldog. 27. Nem sokkal később az élelem még kevesebb lett. 28. A szülők ismét tervet szőttek, hogy a gyerekeket magukra hagyják az erdőben. 29. Jancsi meghallotta a beszélgetést, és újra kavicsokat akart gyűjteni, de az anya bezárta az ajtót. 30. „Ne sírj, Juliska” 31. Másnap reggel újra elindultak az erdőbe. 32. Jancsi ismét kapott egy darabka kenyeret, és útközben morzsákat szórt a földre. 33. De ezúttal éhes madarak jöttek, és mindet felcsipegették. 34. A gyerekeket ismét egy tűz mellett hagyták az erdőben. 35. Hiába vártak, szüleik nem tértek vissza. 36. Amikor besötétedett, próbálták megtalálni a hazafelé vezető utat. 37. De a kenyérmorzsák eltűntek, így eltévedtek. 38. Éhesen egy puha mohára feküdtek és elaludtak. 39. Reggel ébredés után erdei bogyókat ettek és tovább bolyongtak. 40. Egyszer csak egy fehér madár jelent meg előttük.

nur Deutsch
21. Sie warteten lange, aber ihre Eltern kamen nicht zurück. 22. Erst als es dunkel wurde, begann Gretel zu weinen. 23. Hänsel tröstete sie: „Warte, bis der Mond aufgeht, dann finden wir heim.“ 24. Bald darauf leuchtete der Mond auf die weißen Steinchen. 25. Händchenhaltend folgten sie den Steinen und kamen am Morgen wohlbehalten nach Hause. 26. Der Vater freute sich sehr, doch die Mutter war nicht begeistert. 27. Nicht lange danach wurde das Essen noch knapper. 28. Wieder schmiedeten die Eltern einen Plan, um die Kinder auszusetzen. 29. Hänsel hörte es und wollte erneut Steine sammeln, aber die Mutter hatte die Tür verschlossen. 30. vigasztalta Jancsi –, „a jó Isten majd segít rajtunk.” - „Weine nicht, Gretel“, tröstete er sie, „der liebe Gott wird uns helfen.“ 31. Am nächsten Morgen brachen sie wieder auf. 32. Hänsel bekam erneut ein Stück Brot und ließ auf dem Weg Krümel fallen. 33. Doch diesmal kamen hungrige Vögel und pickten alles auf. 34. Wieder ließ man die Kinder allein am Feuer. 35. Sie warteten vergeblich auf ihre Eltern. 36. Als es dunkel wurde, versuchten sie, den Heimweg zu finden. 37. Aber ohne die Brotkrümel verliefen sie sich. 38. Hungrig schliefen sie auf weichem Moos ein. 39. Am Morgen aßen sie Waldbeeren und irrten weiter. 40. Plötzlich erschien ein weißes Vöglein.

Version 7 (Teil 3)

41. A madár egy kis házhoz vezette őket. - Das sie zu einem kleinen Häuschen führte.

42. A gyerekek ámulva nézték: a ház kenyérből volt, a teteje kalácsból, az ablakai pedig cukorból. - Die Kinder staunten: Es war aus Brot, mit einem Dach aus Kuchen und Fenstern aus Zucker!

43. Mivel nagyon éhesek voltak, falatozni kezdtek belőle. - Hungrig begannen sie zu naschen.

44. Ekkor egy hang szólalt meg a házból: - Da rief eine Stimme aus dem Haus:

45. „Ropog, ropog, ki eszeget a házamon?” - „Knusper, knusper, knäuschen, wer knuspert an meinem Häuschen?“

46. A gyerekek megijedtek, de gyorsan válaszoltak: - Die Kinder erschraken, antworteten aber schnell:

47. „A szél, a szél, az égi gyermek!” - „Der Wind, der Wind, das himmlische Kind!“

48. Ekkor kinyílt az ajtó, és egy öregasszony lépett ki rajta. - Die Tür öffnete sich, und eine alte Frau trat heraus.

49. Kedvesnek mutatta magát, és beinvitálta a gyerekeket. - Sie tat freundlich und lud die Kinder ein.

50. Odabent finom ételeket és puha ágyakat találtak. - Drinnen gab es köstliches Essen und weiche Betten.

51. Ám az öregasszony valójában egy gonosz boszorkány volt, aki gyermekeket fogott és megette őket. - Doch die Frau war in Wirklichkeit eine Hexe, die Kinder fing und auffraß.

52. Másnap reggel a boszorkány Jancsit egy ketrecbe zárta. - Am nächsten Morgen sperrte sie Hänsel in einen Käfig.

53. „Előbb meg kell híznia!” – mondta. - „Erst muss er fett werden!“, sagte sie.

54. Juliskának pedig dolgoznia kellett neki. - Gretel musste für sie arbeiten.

55. Minden nap megnézte Jancsi ujját, de a fiú egy vékony csontot nyújtott oda helyette. - Jeden Tag kontrollierte die Hexe Hänsels Finger, aber der schlaue Junge reichte ihr stattdessen ein dünnes Knöchelchen.

56. A boszorkány dühös lett, hogy Jancsi nem hízik. - Die Hexe ärgerte sich, dass er nicht dicker wurde.

57. Végül elvesztette a türelmét: „Holnap megsütlek!” - Schließlich verlor sie die Geduld: „Morgen wird er gebraten!“

58. Megparancsolta Juliskának, hogy gyújtson be a kemencébe. - Sie befahl Gretel, den Ofen anzuheizen.

59. De Juliska kitalált valamit. - Doch Gretel hatte eine Idee.

60. „Nem tudom, hogyan kell” – mondta. – „Mutasd meg nekem!” - „Ich weiß nicht, wie das geht“, sagte sie. „Zeig es mir doch!“

nur Ungarisch
41. A madár egy kis házhoz vezette őket. 42. A gyerekek ámulva nézték: a ház kenyérből volt, a teteje kalácsból, az ablakai pedig cukorból. 43. Mivel nagyon éhesek voltak, falatozni kezdtek belőle. 44. Ekkor egy hang szólalt meg a házból: 45. „Ropog, ropog, ki eszeget a házamon?” 46. A gyerekek megijedtek, de gyorsan válaszoltak: 47. „A szél, a szél, az égi gyermek!” 48. Ekkor kinyílt az ajtó, és egy öregasszony lépett ki rajta. 49. Kedvesnek mutatta magát, és beinvitálta a gyerekeket. 50. Odabent finom ételeket és puha ágyakat találtak. 51. Ám az öregasszony valójában egy gonosz boszorkány volt, aki gyermekeket fogott és megette őket. 52. Másnap reggel a boszorkány Jancsit egy ketrecbe zárta. 53. „Előbb meg kell híznia!” 54. Juliskának pedig dolgoznia kellett neki. 55. Minden nap megnézte Jancsi ujját, de a fiú egy vékony csontot nyújtott oda helyette. 56. A boszorkány dühös lett, hogy Jancsi nem hízik. 57. Végül elvesztette a türelmét: „Holnap megsütlek!” 58. Megparancsolta Juliskának, hogy gyújtson be a kemencébe. 59. De Juliska kitalált valamit. 60. „Nem tudom, hogyan kell”

nur Deutsch
41. Das sie zu einem kleinen Häuschen führte. 42. Die Kinder staunten: Es war aus Brot, mit einem Dach aus Kuchen und Fenstern aus Zucker! 43. Hungrig begannen sie zu naschen. 44. Da rief eine Stimme aus dem Haus: 45. „Knusper, knusper, knäuschen, wer knuspert an meinem Häuschen?“ 46. Die Kinder erschraken, antworteten aber schnell: 47. „Der Wind, der Wind, das himmlische Kind!“ 48. Die Tür öffnete sich, und eine alte Frau trat heraus. 49. Sie tat freundlich und lud die Kinder ein. 50. Drinnen gab es köstliches Essen und weiche Betten. 51. Doch die Frau war in Wirklichkeit eine Hexe, die Kinder fing und auffraß. 52. Am nächsten Morgen sperrte sie Hänsel in einen Käfig. 53. mondta. - „Erst muss er fett werden!“, sagte sie. 54. Gretel musste für sie arbeiten. 55. Jeden Tag kontrollierte die Hexe Hänsels Finger, aber der schlaue Junge reichte ihr stattdessen ein dünnes Knöchelchen. 56. Die Hexe ärgerte sich, dass er nicht dicker wurde. 57. Schließlich verlor sie die Geduld: „Morgen wird er gebraten!“ 58. Sie befahl Gretel, den Ofen anzuheizen. 59. Doch Gretel hatte eine Idee. 60. mondta. – „Mutasd meg nekem!” - „Ich weiß nicht, wie das geht“, sagte sie. „Zeig es mir doch!“

Version 7 (Teil 4)

61. A boszorkány felmászott a lapátra, és abban a pillanatban Juliska teljes erejéből a kemencébe lökte. - Die Hexe stieg auf die Schaufel, und in dem Moment stieß Gretel sie mit aller Kraft in den Ofen und schlug die Tür zu.

62. A boszorkány bennégett, Juliska pedig kiszabadította Jancsit. - Die Hexe verbrannte, und Gretel befreite Hänsel.

63. A boszorkány házában egy ládát találtak, tele arannyal és drágakövekkel. - In der Hexenhütte fanden sie eine Truhe voller Gold und Edelsteine.

64. Zsebeiket megtöltötték, majd útnak indultak hazafelé. - Sie füllten ihre Taschen und machten sich auf den Heimweg.

65. Hamarosan egy nagy folyóhoz értek. - Bald kamen sie an einen großen Fluss.

66. Egy fehér hattyú segített nekik átkelni a túlpartra. - Ein weißer Schwan half ihnen, ans andere Ufer zu gelangen.

67. Útközben a madarak énekeltek, és biztonságosan vezették őket az erdőn át. - Auf dem Heimweg sangen die Vögel und führten sie sicher durch den Wald.

68. Ízletes bogyókat és mogyorót találtak, hogy erőt gyűjtsenek a hosszú útra. - Sie fanden köstliche Beeren und Nüsse und stärkten sich für den langen Marsch.

69. Végül egy kis domb tetejére értek, ahonnan meglátták otthonukat. - Schließlich erreichten sie einen kleinen Hügel, von dem aus sie ihr Zuhause sehen konnten.

70. Jancsi megfogta Juliska kezét, és így szólt: „Sikerült!” - Hänsel nahm Gretels Hand und sagte: „Wir haben es geschafft!“

71. Amikor hazaértek, az apjuk egyedül ült a ház előtt. - Als sie das Haus erreichten, saß der Vater allein vor der Tür.

72. Minden nap várta őket, és mélységesen megbánta tettét. - Er hatte jeden Tag auf sie gewartet und bereute seine Tat zutiefst.

73. „Gyermekeim!” – kiáltotta könnyes szemmel, és szorosan átölelte őket. - „Meine Kinder!“ rief er mit Tränen in den Augen und schloss sie in die Arme.

74. Az anya azonban már nem volt ott. - Die Mutter jedoch war nicht mehr da.

75. Az apa elmagyarázta, hogy bánatában elhagyta őket. - Der Vater erklärte, dass sie vor Kummer gegangen sei.

76. Jancsi és Juliska megmutatták neki a drágaköveket. - Hänsel und Gretel zeigten ihm die Edelsteine.

77. Attól a naptól fogva soha többé nem szenvedtek hiányt semmiben. - Und von diesem Tag an mussten sie nie mehr Hunger leiden.

78. Boldogan és elégedetten éltek, és segítettek a szegényeknek is. - Sie lebten glücklich und zufrieden und halfen den Armen.

79. Így senkinek sem kellett többé annyit szenvednie, mint nekik. - Damit niemand mehr so leiden musste wie sie.

80. Az apa és a gyerekek mindig együtt maradtak. - Der Vater und die Kinder blieben immer beisammen.

81. És soha többé nem hagytak senkit magára az erdőben. - Und nie wieder wurde jemand in den Wald geschickt.

nur Ungarisch
61. A boszorkány felmászott a lapátra, és abban a pillanatban Juliska teljes erejéből a kemencébe lökte. 62. A boszorkány bennégett, Juliska pedig kiszabadította Jancsit. 63. A boszorkány házában egy ládát találtak, tele arannyal és drágakövekkel. 64. Zsebeiket megtöltötték, majd útnak indultak hazafelé. 65. Hamarosan egy nagy folyóhoz értek. 66. Egy fehér hattyú segített nekik átkelni a túlpartra. 67. Útközben a madarak énekeltek, és biztonságosan vezették őket az erdőn át. 68. Ízletes bogyókat és mogyorót találtak, hogy erőt gyűjtsenek a hosszú útra. 69. Végül egy kis domb tetejére értek, ahonnan meglátták otthonukat. 70. Jancsi megfogta Juliska kezét, és így szólt: „Sikerült!” 71. Amikor hazaértek, az apjuk egyedül ült a ház előtt. 72. Minden nap várta őket, és mélységesen megbánta tettét. 73. „Gyermekeim!” 74. Az anya azonban már nem volt ott. 75. Az apa elmagyarázta, hogy bánatában elhagyta őket. 76. Jancsi és Juliska megmutatták neki a drágaköveket. 77. Attól a naptól fogva soha többé nem szenvedtek hiányt semmiben. 78. Boldogan és elégedetten éltek, és segítettek a szegényeknek is. 79. Így senkinek sem kellett többé annyit szenvednie, mint nekik. 80. Az apa és a gyerekek mindig együtt maradtak. 81. És soha többé nem hagytak senkit magára az erdőben.

nur Deutsch
61. Die Hexe stieg auf die Schaufel, und in dem Moment stieß Gretel sie mit aller Kraft in den Ofen und schlug die Tür zu. 62. Die Hexe verbrannte, und Gretel befreite Hänsel. 63. In der Hexenhütte fanden sie eine Truhe voller Gold und Edelsteine. 64. Sie füllten ihre Taschen und machten sich auf den Heimweg. 65. Bald kamen sie an einen großen Fluss. 66. Ein weißer Schwan half ihnen, ans andere Ufer zu gelangen. 67. Auf dem Heimweg sangen die Vögel und führten sie sicher durch den Wald. 68. Sie fanden köstliche Beeren und Nüsse und stärkten sich für den langen Marsch. 69. Schließlich erreichten sie einen kleinen Hügel, von dem aus sie ihr Zuhause sehen konnten. 70. Hänsel nahm Gretels Hand und sagte: „Wir haben es geschafft!“ 71. Als sie das Haus erreichten, saß der Vater allein vor der Tür. 72. Er hatte jeden Tag auf sie gewartet und bereute seine Tat zutiefst. 73. kiáltotta könnyes szemmel, és szorosan átölelte őket. - „Meine Kinder!“ rief er mit Tränen in den Augen und schloss sie in die Arme. 74. Die Mutter jedoch war nicht mehr da. 75. Der Vater erklärte, dass sie vor Kummer gegangen sei. 76. Hänsel und Gretel zeigten ihm die Edelsteine. 77. Und von diesem Tag an mussten sie nie mehr Hunger leiden. 78. Sie lebten glücklich und zufrieden und halfen den Armen. 79. Damit niemand mehr so leiden musste wie sie. 80. Der Vater und die Kinder blieben immer beisammen. 81. Und nie wieder wurde jemand in den Wald geschickt.