Ungarisch/Ungarisch-Lesebuch-Märchen/Hänsel und Gretel Teil D

Hoch zum Inhaltsverzeichnis: Ungarisch-Lesebuch

Hoch zum Inhaltsverzeichnis: Märchen

Jancsi és Juliska - Hänsel und Gretel

Version 8 (Teil 1)

1. Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény favágó, aki a feleségével és két gyermekével egy kis kunyhóban lakott az erdő szélén. - Es war einmal ein armer Holzhauer, der mit seiner Frau und seinen beiden Kindern in einer kleinen Hütte am Waldrand lebte.

2. A gyerekek, Jancsi és Juliska, szépen cseperedtek, de a szülőknek egyre kevesebb pénzük volt élelemre. - Die Kinder, Hänsel und Gretel, wuchsen heran, doch ihre Eltern hatten immer weniger Geld, um genug Essen zu kaufen.

3. Az idők egyre nehezebbé váltak, és ez nagy aggodalmat okozott a szülőknek. - Die Zeiten wurden schwerer, und das bereitete den Eltern große Sorgen.

4. Egy este, amikor már az ágyban feküdtek, az apa felsóhajtott: - Eines Abends, als sie schon im Bett lagen, sagte der Vater seufzend:

5. „Ó, hogyan fogjuk eltartani a gyerekeinket? Közeledik a tél, és alig van ennivalónk!” - „Ach, wie sollen wir unsere Kinder ernähren? Der Winter kommt, und wir haben kaum noch etwas zu essen!“

6. Az anya így felelt: „Nem látok más kiutat, mint hogy kivigyük a gyerekeket az erdőbe.” - Die Mutter antwortete: „Ich sehe keinen anderen Ausweg, als die Kinder in den Wald zu bringen.“

7. „Adunk nekik egy darabka kenyeret, rakunk egy tüzet, és ott hagyjuk őket. A jó Isten majd gondoskodik róluk.” - „Dort geben wir ihnen ein Stück Brot, machen ein Feuer und lassen sie allein. Der liebe Gott wird sich um sie kümmern.“

8. Az apa megdöbbent: „Hogyan tehetném ezt? Hiszen ők a mi gyermekeink!” - Der Vater erschrak: „Wie kann ich das nur tun? Sie sind doch unsere Kinder!“

9. De az anya hajthatatlan maradt: „Akkor mindannyian éhen halunk!” - Doch die Mutter blieb hart: „Dann werden wir alle verhungern!“

10. A két gyermek még ébren volt, és meghallotta a beszélgetést, nagyon megijedtek. - Die beiden Kinder, die noch wach waren, hörten das Gespräch und erschraken.

11. Juliska sírni kezdett, de Jancsi halkan így szólt: „Ne aggódj, Juliska, majd én segítek rajtunk.” - Gretel begann zu weinen, aber Hänsel flüsterte: „Keine Sorge, Gretel. Ich werde uns helfen.“

12. Amikor mindenki elaludt, kiosont a házból, és a holdfényben fehér kavicsokat gyűjtött. - Als alle schliefen, schlich er hinaus und sammelte weiße Steinchen im Mondlicht.

13. Aztán óvatosan visszatért, és nyugodtan elaludt. - Dann kehrte er leise zurück und schlief ein.

14. Másnap reggel a gyerekek mindegyike kapott egy darabka kenyeret. - Am nächsten Morgen bekamen die Kinder je ein Stück Brot.

15. Az anya bezárta az ajtót, és elindultak az erdőbe. - Die Mutter schloss die Tür ab, und die Familie zog los in den Wald.

16. Jancsi hátul ment, és titokban kavicsokat ejtett a földre. - Hänsel lief als Letzter und ließ heimlich Steinchen fallen.

17. Amikor a mély erdőbe értek, az apa tüzet rakott. - Im tiefen Wald angekommen, entzündete der Vater ein Feuer.

18. „Pihenjetek meg, később visszajövünk” – mondta az anya. - „Ruh dich aus, wir kommen später zurück“, sagte die Mutter.

19. Aztán a szülők elmentek. - Dann gingen die Eltern fort.

20. A gyerekek elaludtak, és amikor felébredtek, már dél volt, a tűz majdnem kialudt. - Die Kinder schliefen ein. Als sie aufwachten, war es bereits Mittag, und das Feuer war fast erloschen.

21. Hosszú ideig vártak, de a szüleik nem tértek vissza. - Sie warteten lange, aber ihre Eltern kamen nicht zurück.

22. Csak amikor besötétedett, kezdett Juliska sírni. - Erst als es dunkel wurde, begann Gretel zu weinen.

23. Jancsi megnyugtatta: „Várj, amíg a hold felkel, akkor hazatalálunk.” - Hänsel tröstete sie: „Warte, bis der Mond aufgeht, dann finden wir heim.“

24. Hamarosan a holdfény megvilágította a fehér kavicsokat. - Bald darauf leuchtete der Mond auf die weißen Steinchen.

25. Kézen fogva elindultak, és reggelre hazaértek. - Händchenhaltend folgten sie den Steinen und kamen am Morgen wohlbehalten nach Hause.

26. Az apa nagyon megörült, de az anya nem volt boldog. - Der Vater freute sich sehr, doch die Mutter war nicht begeistert.

27. Nem sokkal később az élelem még kevesebb lett. - Nicht lange danach wurde das Essen noch knapper.

28. A szülők ismét tervet szőttek, hogy a gyerekeket magukra hagyják az erdőben. - Wieder schmiedeten die Eltern einen Plan, um die Kinder auszusetzen.

29. Jancsi meghallotta a beszélgetést, és újra kavicsokat akart gyűjteni, de az anya bezárta az ajtót. - Hänsel hörte es und wollte erneut Steine sammeln, aber die Mutter hatte die Tür verschlossen.

30. „Ne sírj, Juliska” – vigasztalta Jancsi –, „a jó Isten majd segít rajtunk.” - „Weine nicht, Gretel“, tröstete er sie, „der liebe Gott wird uns helfen.“

31. Másnap reggel ismét elindultak az erdőbe. - Am nächsten Morgen brachen sie wieder auf.

32. Jancsi ismét kapott egy darabka kenyeret, és útközben morzsákat szórt a földre. - Hänsel bekam erneut ein Stück Brot und ließ auf dem Weg Krümel fallen.

33. De ezúttal éhes madarak jöttek, és mindet felcsipegették. - Doch diesmal kamen hungrige Vögel und pickten alles auf.

34. A gyerekeket ismét egy tűz mellett hagyták az erdőben. - Wieder ließ man die Kinder allein am Feuer.

35. Hiába vártak, szüleik nem tértek vissza. - Sie warteten vergeblich auf ihre Eltern.

nur Ungarisch

1. Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény favágó, aki a feleségével és két gyermekével egy kis kunyhóban lakott az erdő szélén. 2. A gyerekek, Jancsi és Juliska, szépen cseperedtek, de a szülőknek egyre kevesebb pénzük volt élelemre. 3. Az idők egyre nehezebbé váltak, és ez nagy aggodalmat okozott a szülőknek. 4. Egy este, amikor már az ágyban feküdtek, az apa felsóhajtott: 5. „Ó, hogyan fogjuk eltartani a gyerekeinket? Közeledik a tél, és alig van ennivalónk!” 6. Az anya így felelt: „Nem látok más kiutat, mint hogy kivigyük a gyerekeket az erdőbe.” 7. „Adunk nekik egy darabka kenyeret, rakunk egy tüzet, és ott hagyjuk őket. A jó Isten majd gondoskodik róluk.” 8. Az apa megdöbbent: „Hogyan tehetném ezt? Hiszen ők a mi gyermekeink!” 9. De az anya hajthatatlan maradt: „Akkor mindannyian éhen halunk!” 10. A két gyermek még ébren volt, és meghallotta a beszélgetést, nagyon megijedtek. 11. Juliska sírni kezdett, de Jancsi halkan így szólt: „Ne aggódj, Juliska, majd én segítek rajtunk.” 12. Amikor mindenki elaludt, kiosont a házból, és a holdfényben fehér kavicsokat gyűjtött. 13. Aztán óvatosan visszatért, és nyugodtan elaludt. 14. Másnap reggel a gyerekek mindegyike kapott egy darabka kenyeret. 15. Az anya bezárta az ajtót, és elindultak az erdőbe. 16. Jancsi hátul ment, és titokban kavicsokat ejtett a földre. 17. Amikor a mély erdőbe értek, az apa tüzet rakott. 18. „Pihenjetek meg, később visszajövünk” 19. Aztán a szülők elmentek. 20. A gyerekek elaludtak, és amikor felébredtek, már dél volt, a tűz majdnem kialudt. 21. Hosszú ideig vártak, de a szüleik nem tértek vissza. 22. Csak amikor besötétedett, kezdett Juliska sírni. 23. Jancsi megnyugtatta: „Várj, amíg a hold felkel, akkor hazatalálunk.” 24. Hamarosan a holdfény megvilágította a fehér kavicsokat. 25. Kézen fogva elindultak, és reggelre hazaértek. 26. Az apa nagyon megörült, de az anya nem volt boldog. 27. Nem sokkal később az élelem még kevesebb lett. 28. A szülők ismét tervet szőttek, hogy a gyerekeket magukra hagyják az erdőben. 29. Jancsi meghallotta a beszélgetést, és újra kavicsokat akart gyűjteni, de az anya bezárta az ajtót. 30. „Ne sírj, Juliska” 31. Másnap reggel ismét elindultak az erdőbe. 32. Jancsi ismét kapott egy darabka kenyeret, és útközben morzsákat szórt a földre. 33. De ezúttal éhes madarak jöttek, és mindet felcsipegették. 34. A gyerekeket ismét egy tűz mellett hagyták az erdőben. 35. Hiába vártak, szüleik nem tértek vissza.

nur Deutsch

1. Es war einmal ein armer Holzhauer, der mit seiner Frau und seinen beiden Kindern in einer kleinen Hütte am Waldrand lebte. 2. Die Kinder, Hänsel und Gretel, wuchsen heran, doch ihre Eltern hatten immer weniger Geld, um genug Essen zu kaufen. 3. Die Zeiten wurden schwerer, und das bereitete den Eltern große Sorgen. 4. Eines Abends, als sie schon im Bett lagen, sagte der Vater seufzend: 5. „Ach, wie sollen wir unsere Kinder ernähren? Der Winter kommt, und wir haben kaum noch etwas zu essen!“ 6. Die Mutter antwortete: „Ich sehe keinen anderen Ausweg, als die Kinder in den Wald zu bringen.“ 7. „Dort geben wir ihnen ein Stück Brot, machen ein Feuer und lassen sie allein. Der liebe Gott wird sich um sie kümmern.“ 8. Der Vater erschrak: „Wie kann ich das nur tun? Sie sind doch unsere Kinder!“ 9. Doch die Mutter blieb hart: „Dann werden wir alle verhungern!“ 10. Die beiden Kinder, die noch wach waren, hörten das Gespräch und erschraken. 11. Gretel begann zu weinen, aber Hänsel flüsterte: „Keine Sorge, Gretel. Ich werde uns helfen.“ 12. Als alle schliefen, schlich er hinaus und sammelte weiße Steinchen im Mondlicht. 13. Dann kehrte er leise zurück und schlief ein. 14. Am nächsten Morgen bekamen die Kinder je ein Stück Brot. 15. Die Mutter schloss die Tür ab, und die Familie zog los in den Wald. 16. Hänsel lief als Letzter und ließ heimlich Steinchen fallen. 17. Im tiefen Wald angekommen, entzündete der Vater ein Feuer. 18. mondta az anya. - „Ruh dich aus, wir kommen später zurück“, sagte die Mutter. 19. Dann gingen die Eltern fort. 20. Die Kinder schliefen ein. Als sie aufwachten, war es bereits Mittag, und das Feuer war fast erloschen. 21. Sie warteten lange, aber ihre Eltern kamen nicht zurück. 22. Erst als es dunkel wurde, begann Gretel zu weinen. 23. Hänsel tröstete sie: „Warte, bis der Mond aufgeht, dann finden wir heim.“ 24. Bald darauf leuchtete der Mond auf die weißen Steinchen. 25. Händchenhaltend folgten sie den Steinen und kamen am Morgen wohlbehalten nach Hause. 26. Der Vater freute sich sehr, doch die Mutter war nicht begeistert. 27. Nicht lange danach wurde das Essen noch knapper. 28. Wieder schmiedeten die Eltern einen Plan, um die Kinder auszusetzen. 29. Hänsel hörte es und wollte erneut Steine sammeln, aber die Mutter hatte die Tür verschlossen. 30. vigasztalta Jancsi –, „a jó Isten majd segít rajtunk.” - „Weine nicht, Gretel“, tröstete er sie, „der liebe Gott wird uns helfen.“ 31. Am nächsten Morgen brachen sie wieder auf. 32. Hänsel bekam erneut ein Stück Brot und ließ auf dem Weg Krümel fallen. 33. Doch diesmal kamen hungrige Vögel und pickten alles auf. 34. Wieder ließ man die Kinder allein am Feuer. 35. Sie warteten vergeblich auf ihre Eltern.

Version 8 (Teil 2)

36. Amikor besötétedett, próbálták megtalálni a hazafelé vezető utat. - Als es dunkel wurde, versuchten sie, den Heimweg zu finden.

37. De a kenyérmorzsák eltűntek, így eltévedtek. - Aber ohne die Brotkrümel verliefen sie sich.

38. Éhesen egy puha mohára feküdtek és elaludtak. - Hungrig schliefen sie auf weichem Moos ein.

39. Reggel ébredés után erdei bogyókat ettek és tovább bolyongtak. - Am Morgen aßen sie Waldbeeren und irrten weiter.

40. Egyszer csak egy fehér madár jelent meg előttük. - Plötzlich erschien ein weißes Vöglein.

41. A madár egy kis házhoz vezette őket. - Das sie zu einem kleinen Häuschen führte.

42. A gyerekek ámulva nézték: a ház kenyérből volt, a teteje kalácsból, az ablakai pedig cukorból. - Die Kinder staunten: Es war aus Brot, mit einem Dach aus Kuchen und Fenstern aus Zucker!

43. Mivel nagyon éhesek voltak, falatozni kezdtek belőle. - Hungrig begannen sie zu naschen.

44. Ekkor egy hang szólalt meg a házból: - Da rief eine Stimme aus dem Haus:

45. „Ropog, ropog, ki eszeget a házamon?” - „Knusper, knusper, knäuschen, wer knuspert an meinem Häuschen?“

46. A gyerekek megijedtek, de gyorsan válaszoltak: - Die Kinder erschraken, antworteten aber schnell:

47. „A szél, a szél, az égi gyermek!” - „Der Wind, der Wind, das himmlische Kind!“

48. Ekkor kinyílt az ajtó, és egy öregasszony lépett ki rajta. - Die Tür öffnete sich, und eine alte Frau trat heraus.

49. Kedvesnek mutatta magát, és beinvitálta a gyerekeket. - Sie tat freundlich und lud die Kinder ein.

50. Odabent finom ételeket és puha ágyakat találtak. - Drinnen gab es köstliches Essen und weiche Betten.

51. Ám az öregasszony valójában egy gonosz boszorkány volt, aki gyermekeket fogott és megette őket. - Doch die Frau war in Wirklichkeit eine Hexe, die Kinder fing und auffraß.

52. Másnap reggel a boszorkány Jancsit egy ketrecbe zárta. - Am nächsten Morgen sperrte sie Hänsel in einen Käfig.

53. „Előbb meg kell híznia!” – mondta. - „Erst muss er fett werden!“, sagte sie.

54. Juliskának pedig dolgoznia kellett neki. - Gretel musste für sie arbeiten.

55. Minden nap megnézte Jancsi ujját, de a fiú egy vékony csontot nyújtott oda helyette. - Jeden Tag kontrollierte die Hexe Hänsels Finger, aber der schlaue Junge reichte ihr stattdessen ein dünnes Knöchelchen.

56. A boszorkány dühös lett, hogy Jancsi nem hízik. - Die Hexe ärgerte sich, dass er nicht dicker wurde.

57. Végül elvesztette a türelmét: „Holnap megsütlek!” - Schließlich verlor sie die Geduld: „Morgen wird er gebraten!“

58. Megparancsolta Juliskának, hogy gyújtson be a kemencébe. - Sie befahl Gretel, den Ofen anzuheizen.

59. De Juliska kitalált valamit. - Doch Gretel hatte eine Idee.

60. „Nem tudom, hogyan kell” – mondta. – „Mutasd meg nekem!” - „Ich weiß nicht, wie das geht“, sagte sie. „Zeig es mir doch!“

61. A boszorkány felmászott a lapátra, és abban a pillanatban Juliska teljes erejéből a kemencébe lökte. - Die Hexe stieg auf die Schaufel, und in dem Moment stieß Gretel sie mit aller Kraft in den Ofen und schlug die Tür zu.

62. A boszorkány bennégett, Juliska pedig kiszabadította Jancsit. - Die Hexe verbrannte, und Gretel befreite Hänsel.

63. A boszorkány házában egy ládát találtak, tele arannyal és drágakövekkel. - In der Hexenhütte fanden sie eine Truhe voller Gold und Edelsteine.

64. Zsebeiket megtöltötték, majd útnak indultak hazafelé. - Sie füllten ihre Taschen und machten sich auf den Heimweg.

65. Hamarosan egy nagy folyóhoz értek. - Bald kamen sie an einen großen Fluss.

66. Egy fehér hattyú segített nekik átkelni a túlpartra. - Ein weißer Schwan half ihnen, ans andere Ufer zu gelangen.

67. Végül megérkeztek szülői házukhoz. - Endlich erreichten sie ihr Elternhaus.

68. Az apa nagyon boldog volt, hogy újra láthatja őket. - Der Vater war überglücklich, sie zu sehen.

69. Az anya azonban már nem volt ott. - Die Mutter jedoch war nicht mehr da.

70. A boszorkány kincseivel soha többé nem kellett éhezniük, és boldogan éltek együtt. - Mit den Schätzen aus der Hexenhütte mussten sie nie wieder hungern und lebten glücklich zusammen.

nur Ungarisch

36. Amikor besötétedett, próbálták megtalálni a hazafelé vezető utat. 37. De a kenyérmorzsák eltűntek, így eltévedtek. 38. Éhesen egy puha mohára feküdtek és elaludtak. 39. Reggel ébredés után erdei bogyókat ettek és tovább bolyongtak. 40. Egyszer csak egy fehér madár jelent meg előttük. 41. A madár egy kis házhoz vezette őket. 42. A gyerekek ámulva nézték: a ház kenyérből volt, a teteje kalácsból, az ablakai pedig cukorból. 43. Mivel nagyon éhesek voltak, falatozni kezdtek belőle. 44. Ekkor egy hang szólalt meg a házból: 45. „Ropog, ropog, ki eszeget a házamon?” 46. A gyerekek megijedtek, de gyorsan válaszoltak: 47. „A szél, a szél, az égi gyermek!” 48. Ekkor kinyílt az ajtó, és egy öregasszony lépett ki rajta. 49. Kedvesnek mutatta magát, és beinvitálta a gyerekeket. 50. Odabent finom ételeket és puha ágyakat találtak. 51. Ám az öregasszony valójában egy gonosz boszorkány volt, aki gyermekeket fogott és megette őket. 52. Másnap reggel a boszorkány Jancsit egy ketrecbe zárta. 53. „Előbb meg kell híznia!” 54. Juliskának pedig dolgoznia kellett neki. 55. Minden nap megnézte Jancsi ujját, de a fiú egy vékony csontot nyújtott oda helyette. 56. A boszorkány dühös lett, hogy Jancsi nem hízik. 57. Végül elvesztette a türelmét: „Holnap megsütlek!” 58. Megparancsolta Juliskának, hogy gyújtson be a kemencébe. 59. De Juliska kitalált valamit. 60. „Nem tudom, hogyan kell” 61. A boszorkány felmászott a lapátra, és abban a pillanatban Juliska teljes erejéből a kemencébe lökte. 62. A boszorkány bennégett, Juliska pedig kiszabadította Jancsit. 63. A boszorkány házában egy ládát találtak, tele arannyal és drágakövekkel. 64. Zsebeiket megtöltötték, majd útnak indultak hazafelé. 65. Hamarosan egy nagy folyóhoz értek. 66. Egy fehér hattyú segített nekik átkelni a túlpartra. 67. Végül megérkeztek szülői házukhoz. 68. Az apa nagyon boldog volt, hogy újra láthatja őket. 69. Az anya azonban már nem volt ott. 70. A boszorkány kincseivel soha többé nem kellett éhezniük, és boldogan éltek együtt.

nur Deutsch

36. Als es dunkel wurde, versuchten sie, den Heimweg zu finden. 37. Aber ohne die Brotkrümel verliefen sie sich. 38. Hungrig schliefen sie auf weichem Moos ein. 39. Am Morgen aßen sie Waldbeeren und irrten weiter. 40. Plötzlich erschien ein weißes Vöglein. 41. Das sie zu einem kleinen Häuschen führte. 42. Die Kinder staunten: Es war aus Brot, mit einem Dach aus Kuchen und Fenstern aus Zucker! 43. Hungrig begannen sie zu naschen. 44. Da rief eine Stimme aus dem Haus: 45. „Knusper, knusper, knäuschen, wer knuspert an meinem Häuschen?“ 46. Die Kinder erschraken, antworteten aber schnell: 47. „Der Wind, der Wind, das himmlische Kind!“ 48. Die Tür öffnete sich, und eine alte Frau trat heraus. 49. Sie tat freundlich und lud die Kinder ein. 50. Drinnen gab es köstliches Essen und weiche Betten. 51. Doch die Frau war in Wirklichkeit eine Hexe, die Kinder fing und auffraß. 52. Am nächsten Morgen sperrte sie Hänsel in einen Käfig. 53. mondta. - „Erst muss er fett werden!“, sagte sie. 54. Gretel musste für sie arbeiten. 55. Jeden Tag kontrollierte die Hexe Hänsels Finger, aber der schlaue Junge reichte ihr stattdessen ein dünnes Knöchelchen. 56. Die Hexe ärgerte sich, dass er nicht dicker wurde. 57. Schließlich verlor sie die Geduld: „Morgen wird er gebraten!“ 58. Sie befahl Gretel, den Ofen anzuheizen. 59. Doch Gretel hatte eine Idee. 60. mondta. – „Mutasd meg nekem!” - „Ich weiß nicht, wie das geht“, sagte sie. „Zeig es mir doch!“ 61. Die Hexe stieg auf die Schaufel, und in dem Moment stieß Gretel sie mit aller Kraft in den Ofen und schlug die Tür zu. 62. Die Hexe verbrannte, und Gretel befreite Hänsel. 63. In der Hexenhütte fanden sie eine Truhe voller Gold und Edelsteine. 64. Sie füllten ihre Taschen und machten sich auf den Heimweg. 65. Bald kamen sie an einen großen Fluss. 66. Ein weißer Schwan half ihnen, ans andere Ufer zu gelangen. 67. Endlich erreichten sie ihr Elternhaus. 68. Der Vater war überglücklich, sie zu sehen. 69. Die Mutter jedoch war nicht mehr da. 70. Mit den Schätzen aus der Hexenhütte mussten sie nie wieder hungern und lebten glücklich zusammen.

Version 9 (Teil 1)

1. Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy favágó, aki a feleségével és két gyermekével, Jancsival és Juliskával, egy kis kunyhóban lakott az erdő szélén. - Es war einmal ein Holzfäller, der lebte mit seiner Frau und seinen zwei Kindern, Hänsel und Gretel, in einer kleinen Hütte am Waldrand.

2. Nagyon szegények voltak, és gyakran nem volt elég ennivalójuk. - Sie waren sehr arm und hatten oft nicht genug zu essen.

3. Egy este a gyerekek hallották, hogy a szüleik beszélgetnek. - Eines Abends hörten die Kinder, wie ihre Eltern sich unterhielten.

4. Az anya így szólt: „Nincs már ennivalónk. Ki kell vinnünk a gyerekeket az erdőbe.” - Die Mutter sagte: „Wir haben nichts mehr zu essen. Wir müssen die Kinder in den Wald bringen.“

5. Az apát elszomorította ez a gondolat, de nem látott más kiutat. - Der Vater war traurig, aber wusste keinen anderen Ausweg.

6. Jancsi megnyugtatta Juliskát: „Ne aggódj! Megtalálom az utat hazafelé.” - Hänsel beruhigte Gretel: „Keine Sorge! Ich finde einen Weg nach Hause.“

7. Éjjel kiosont, és apró fehér kavicsokat gyűjtött. - In der Nacht schlich er hinaus und sammelte kleine weiße Steinchen.

8. Másnap reggel az anya elvitte Jancsit és Juliskát az erdőbe. - Am nächsten Morgen nahm die Mutter Hänsel und Gretel mit in den Wald.

9. Jancsi titokban kavicsokat ejtett a földre. - Hänsel ließ heimlich die Steinchen auf den Boden fallen.

10. Az erdőben a szülők tüzet raktak, és így szóltak: - Im Wald machten die Eltern ein Feuer und sagten:

11. „Maradjatok itt, hamarosan visszajövünk.” - „Bleibt hier, wir kommen bald zurück.“

12. De nem tértek vissza. - Aber sie kamen nicht zurück.

13. A gyerekek elaludtak. - Die Kinder schliefen ein.

14. Amikor felébredtek, már sötét volt. - Als sie aufwachten, war es dunkel.

15. Jancsi így szólt: „Várj, amíg a hold felkel, akkor megtaláljuk az utat hazafelé.” - Hänsel sagte: „Warte, bis der Mond scheint, dann finden wir den Weg nach Hause.“

16. A kavicsok világítottak a holdfényben, így hazataláltak. - Die Steinchen leuchteten im Mondlicht, und so fanden sie den Weg zurück.

17. Az apa nagyon örült, hogy viszontláthatja őket. - Der Vater freute sich, sie wiederzusehen.

18. De hamarosan ismét nem volt mit enniük. - Aber bald hatten sie wieder nichts zu essen.

19. A szülők ismét elhatározták, hogy kiviszik a gyerekeket az erdőbe. - Wieder beschlossen die Eltern, die Kinder in den Wald zu bringen.

20. Ezúttal Jancsi nem tudott kavicsokat gyűjteni, ezért kenyérmorzsákat szórt el. - Dieses Mal konnte Hänsel keine Steine sammeln, also ließ er Brotkrümel fallen.

21. De amikor vissza akartak menni, a morzsák eltűntek. - Doch als die Kinder zurücklaufen wollten, waren die Krümel verschwunden.

22. A madarak mindet megették! - Die Vögel hatten sie gefressen!

23. Sokáig bolyongtak az erdőben. - Sie liefen lange durch den Wald.

24. Éhesek és fáradtak voltak. - Sie hatten Hunger und waren müde.

25. Hirtelen megláttak egy kis házat. - Plötzlich sahen sie ein kleines Haus.

26. A ház kenyérből volt, az ablakai pedig cukorból! - Es war aus Brot, mit Fenstern aus Zucker!

27. Éhesen falatozni kezdtek. - Hungrig begannen sie zu knabbern.

nur Ungarisch

1. Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy favágó, aki a feleségével és két gyermekével, Jancsival és Juliskával, egy kis kunyhóban lakott az erdő szélén. 2. Nagyon szegények voltak, és gyakran nem volt elég ennivalójuk. 3. Egy este a gyerekek hallották, hogy a szüleik beszélgetnek. 4. Az anya így szólt: „Nincs már ennivalónk. Ki kell vinnünk a gyerekeket az erdőbe.” 5. Az apát elszomorította ez a gondolat, de nem látott más kiutat. 6. Jancsi megnyugtatta Juliskát: „Ne aggódj! Megtalálom az utat hazafelé.” 7. Éjjel kiosont, és apró fehér kavicsokat gyűjtött. 8. Másnap reggel az anya elvitte Jancsit és Juliskát az erdőbe. 9. Jancsi titokban kavicsokat ejtett a földre. 10. Az erdőben a szülők tüzet raktak, és így szóltak: 11. „Maradjatok itt, hamarosan visszajövünk.” 12. De nem tértek vissza. 13. A gyerekek elaludtak. 14. Amikor felébredtek, már sötét volt. 15. Jancsi így szólt: „Várj, amíg a hold felkel, akkor megtaláljuk az utat hazafelé.” 16. A kavicsok világítottak a holdfényben, így hazataláltak. 17. Az apa nagyon örült, hogy viszontláthatja őket. 18. De hamarosan ismét nem volt mit enniük. 19. A szülők ismét elhatározták, hogy kiviszik a gyerekeket az erdőbe. 20. Ezúttal Jancsi nem tudott kavicsokat gyűjteni, ezért kenyérmorzsákat szórt el. 21. De amikor vissza akartak menni, a morzsák eltűntek. 22. A madarak mindet megették! 23. Sokáig bolyongtak az erdőben. 24. Éhesek és fáradtak voltak. 25. Hirtelen megláttak egy kis házat. 26. A ház kenyérből volt, az ablakai pedig cukorból! 27. Éhesen falatozni kezdtek.

nur Deutsch

1. Es war einmal ein Holzfäller, der lebte mit seiner Frau und seinen zwei Kindern, Hänsel und Gretel, in einer kleinen Hütte am Waldrand. 2. Sie waren sehr arm und hatten oft nicht genug zu essen. 3. Eines Abends hörten die Kinder, wie ihre Eltern sich unterhielten. 4. Die Mutter sagte: „Wir haben nichts mehr zu essen. Wir müssen die Kinder in den Wald bringen.“ 5. Der Vater war traurig, aber wusste keinen anderen Ausweg. 6. Hänsel beruhigte Gretel: „Keine Sorge! Ich finde einen Weg nach Hause.“ 7. In der Nacht schlich er hinaus und sammelte kleine weiße Steinchen. 8. Am nächsten Morgen nahm die Mutter Hänsel und Gretel mit in den Wald. 9. Hänsel ließ heimlich die Steinchen auf den Boden fallen. 10. Im Wald machten die Eltern ein Feuer und sagten: 11. „Bleibt hier, wir kommen bald zurück.“ 12. Aber sie kamen nicht zurück. 13. Die Kinder schliefen ein. 14. Als sie aufwachten, war es dunkel. 15. Hänsel sagte: „Warte, bis der Mond scheint, dann finden wir den Weg nach Hause.“ 16. Die Steinchen leuchteten im Mondlicht, und so fanden sie den Weg zurück. 17. Der Vater freute sich, sie wiederzusehen. 18. Aber bald hatten sie wieder nichts zu essen. 19. Wieder beschlossen die Eltern, die Kinder in den Wald zu bringen. 20. Dieses Mal konnte Hänsel keine Steine sammeln, also ließ er Brotkrümel fallen. 21. Doch als die Kinder zurücklaufen wollten, waren die Krümel verschwunden. 22. Die Vögel hatten sie gefressen! 23. Sie liefen lange durch den Wald. 24. Sie hatten Hunger und waren müde. 25. Plötzlich sahen sie ein kleines Haus. 26. Es war aus Brot, mit Fenstern aus Zucker! 27. Hungrig begannen sie zu knabbern.

Version 9 (Teil 2)

28. Ekkor egy hang szólalt meg: - Da rief eine Stimme:

29. „Ropog, ropog, ki eszeget a házamon?” - „Knusper, knusper, knäuschen, wer knuspert an meinem Häuschen?“

30. Kinyílt az ajtó, és egy öregasszony lépett ki. - Die Tür ging auf, und eine alte Frau kam heraus.

31. Barátságosan szólt hozzájuk: „Gyertek be, kedves gyermekeim!” - Sie sagte freundlich: „Kommt herein, liebe Kinder!“

32. De az asszony egy boszorkány volt! - Doch die Frau war eine Hexe!

33. Jancsit egy ketrecbe zárta, és megparancsolta Juliskának, hogy etesse őt. - Sie sperrte Hänsel in einen Käfig und befahl Gretel, ihn zu füttern.

34. „Híznia kell! Aztán megeszem!” - „Er soll fett werden! Dann werde ich ihn essen!“

35. De Jancsi ravasz volt. - Aber Hänsel war schlau.

36. Az ujja helyett egy vékony botot mutatott a boszorkánynak. - Statt seines Fingers zeigte er der Hexe ein dünnes Stöckchen.

37. A boszorkány azt hitte, hogy Jancsi még mindig sovány. - Die Hexe dachte, er sei noch mager.

38. Egy nap a boszorkány türelmetlenné vált. - Eines Tages wurde die Hexe ungeduldig.

39. „Juliska, nézd meg a kemencében, elég forró-e a tűz!” - „Gretel, schau in den Ofen, ob das Feuer heiß genug ist!“

40. De Juliska tudta, hogy a boszorkány be akarja lökni őt a kemencébe. - Aber Gretel wusste, dass die Hexe sie hineinstoßen wollte.

41. „Nem tudom, hogyan kell!” – mondta. - „Ich weiß nicht, wie das geht!“ sagte sie.

42. „Mutasd meg nekem!” - „Zeig es mir!“

43. A boszorkány előrehajolt, és Juliska meglökte. - Die Hexe beugte sich vor, und Gretel gab ihr einen Schubs.

44. A boszorkány beleesett a kemencébe, és elégett! - Die Hexe fiel in den Ofen und verbrannte!

45. Juliska kiszabadította Jancsit. - Gretel befreite Hänsel.

46. Találtak egy ládát, tele arannyal és drágakövekkel. - Sie fanden eine Kiste voller Gold und Edelsteine.

47. Annyit vittek magukkal, amennyit csak tudtak, és elindultak hazafelé. - Sie packten so viel sie tragen konnten und machten sich auf den Heimweg.

48. Útközben egy folyóhoz értek. - Unterwegs kamen sie an einen Fluss.

49. Egy nagy hattyú segített nekik átkelni. - Ein großer Schwan half ihnen, hinüberzukommen.

50. Végre meglátták otthonukat! - Endlich sahen sie ihr Zuhause!

51. Az apjuk nagyon boldog volt, hogy újra láthatja őket. - Der Vater freute sich riesig, sie wiederzusehen.

52. Az anya azonban már nem volt ott. - Die Mutter war nicht mehr da.

53. Jancsi és Juliska megmutatták apjuknak az aranyat. - Hänsel und Gretel zeigten dem Vater das Gold.

54. Ettől a naptól fogva soha többé nem voltak szegények. - Von da an waren sie nicht mehr arm.

55. Boldogan éltek együtt. - Und sie lebten glücklich zusammen.

nur Ungarisch

28. Ekkor egy hang szólalt meg: 29. „Ropog, ropog, ki eszeget a házamon?” 30. Kinyílt az ajtó, és egy öregasszony lépett ki. 31. Barátságosan szólt hozzájuk: „Gyertek be, kedves gyermekeim!” 32. De az asszony egy boszorkány volt! 33. Jancsit egy ketrecbe zárta, és megparancsolta Juliskának, hogy etesse őt. 34. „Híznia kell! Aztán megeszem!” 35. De Jancsi ravasz volt. 36. Az ujja helyett egy vékony botot mutatott a boszorkánynak. 37. A boszorkány azt hitte, hogy Jancsi még mindig sovány. 38. Egy nap a boszorkány türelmetlenné vált. 39. „Juliska, nézd meg a kemencében, elég forró-e a tűz!” 40. De Juliska tudta, hogy a boszorkány be akarja lökni őt a kemencébe. 41. „Nem tudom, hogyan kell!” 42. „Mutasd meg nekem!” 43. A boszorkány előrehajolt, és Juliska meglökte. 44. A boszorkány beleesett a kemencébe, és elégett! 45. Juliska kiszabadította Jancsit. 46. Találtak egy ládát, tele arannyal és drágakövekkel. 47. Annyit vittek magukkal, amennyit csak tudtak, és elindultak hazafelé. 48. Útközben egy folyóhoz értek. 49. Egy nagy hattyú segített nekik átkelni. 50. Végre meglátták otthonukat! 51. Az apjuk nagyon boldog volt, hogy újra láthatja őket. 52. Az anya azonban már nem volt ott. 53. Jancsi és Juliska megmutatták apjuknak az aranyat. 54. Ettől a naptól fogva soha többé nem voltak szegények. 55. Boldogan éltek együtt.

nur Deutsch

28. Da rief eine Stimme: 29. „Knusper, knusper, knäuschen, wer knuspert an meinem Häuschen?“ 30. Die Tür ging auf, und eine alte Frau kam heraus. 31. Sie sagte freundlich: „Kommt herein, liebe Kinder!“ 32. Doch die Frau war eine Hexe! 33. Sie sperrte Hänsel in einen Käfig und befahl Gretel, ihn zu füttern. 34. „Er soll fett werden! Dann werde ich ihn essen!“ 35. Aber Hänsel war schlau. 36. Statt seines Fingers zeigte er der Hexe ein dünnes Stöckchen. 37. Die Hexe dachte, er sei noch mager. 38. Eines Tages wurde die Hexe ungeduldig. 39. „Gretel, schau in den Ofen, ob das Feuer heiß genug ist!“ 40. Aber Gretel wusste, dass die Hexe sie hineinstoßen wollte. 41. mondta. - „Ich weiß nicht, wie das geht!“ sagte sie. 42. „Zeig es mir!“ 43. Die Hexe beugte sich vor, und Gretel gab ihr einen Schubs. 44. Die Hexe fiel in den Ofen und verbrannte! 45. Gretel befreite Hänsel. 46. Sie fanden eine Kiste voller Gold und Edelsteine. 47. Sie packten so viel sie tragen konnten und machten sich auf den Heimweg. 48. Unterwegs kamen sie an einen Fluss. 49. Ein großer Schwan half ihnen, hinüberzukommen. 50. Endlich sahen sie ihr Zuhause! 51. Der Vater freute sich riesig, sie wiederzusehen. 52. Die Mutter war nicht mehr da. 53. Hänsel und Gretel zeigten dem Vater das Gold. 54. Von da an waren sie nicht mehr arm. 55. Und sie lebten glücklich zusammen.