Ungarisch/Ungarisch-Lesebuch-Märchen/Rotkäppchen und der Wolf Teil E

Hoch zum Inhaltsverzeichnis: Ungarisch-Lesebuch

Piroska és a farkas - Rotkäppchen und der Wolf

Teil 1

1. Réges-régen egy kedves kislány élt egy békés, csendes faluban, amely egy hatalmas, sötét és titokzatos erdő szélén feküdt. - Vor langer, langer Zeit lebte ein liebenswertes kleines Mädchen in einem beschaulichen, friedlichen Dorf, das am Rande eines gewaltigen, dunklen und geheimnisvollen Waldes lag.

2. Ez az erdő hatalmas, szorosan álló fáival áthatolhatatlan árnyéknak tűnt, amely körülvette a falut. - Dieser Wald wirkte mit seinen mächtigen, eng stehenden Bäumen wie ein undurchdringlicher Schatten, der das Dorf umgab.

3. A kislány messze földön ismert volt – nemcsak a szülőfalujában, hanem a szomszédos falvakban is beszéltek róla. - Das Mädchen war weit über die Grenzen des Dorfes hinaus bekannt – nicht nur in ihrem Heimatort, sondern auch in den benachbarten Weilern sprach man über sie.

4. Rendkívüli kedvessége, szelíd természete és vidám lénye igazi fényforrás volt a közösségben. - Ihre außergewöhnliche Freundlichkeit, ihr sanftmütiges Wesen und ihr fröhliches Gemüt machten sie zu einem strahlenden Licht in der Gemeinschaft.

5. Mosolya annyira ragályos volt, hogy mindenkit azonnal elbűvölt, aki csak találkozott vele. - Ihr Lächeln war so ansteckend, dass es jeden, der ihr begegnete, augenblicklich verzauberte.

6. Őszinte és jószívű gyermek volt, melegszívű természete senkit sem hagyott érintetlenül. - Sie war ein Kind von unermesslicher Herzensgüte, ehrlich und aufrichtig, und ihre warmherzige Art ließ niemanden unberührt.

7. Legyen szó a törékeny öregekről, akik örültek a látogatásának, vagy a kisgyermekekről, akik a legkedvesebb játszótársuknak tekintették – mindenki szerette őt a faluban. - Ob es die gebrechlichen Alten waren, die sich über ihre Besuche freuten, oder die kleinen Kinder, die sie als ihre liebste Spielgefährtin betrachteten – jeder im Dorf hatte sie ins Herz geschlossen.

8. Nagymamája, egy bölcs és jóságos öregasszony, mindennél jobban szerette őt. - Ihre Großmutter, eine weise und gütige alte Frau, liebte sie über alles.

9. Mindig meghallgatta a kislányt, bölcs tanácsokkal látta el és szeretetteljesen gondoskodott róla. - Sie hatte stets ein offenes Ohr für das Mädchen, begleitete sie mit klugen Ratschlägen und kümmerte sich liebevoll um sie.

10. Egy napon a nagymama különleges ajándékot adott neki: egy csuklyát, amely a legfinomabb, mélyvörös bársonyból készült. - Eines Tages machte die Großmutter ihr ein ganz besonderes Geschenk: eine Haube, die aus dem feinsten, tiefroten Samt gefertigt war.

11. A csuklya úgy ragyogott a napfényben, mint egy fénylő drágakő, és a színe olyan élénken tündökölt, hogy lehetetlen volt nem észrevenni. - Das Käppchen schimmerte in der Sonne wie ein leuchtender Edelstein, und seine Farbe leuchtete so intensiv, dass es unmöglich war, es nicht zu bemerken.

12. Különösen jól illett a kislányhoz – sötét haját és ragyogó kék szemeit még jobban kiemelte a bársony mélyvörös árnyalata. - Es passte dem Mädchen außergewöhnlich gut – sein dunkles Haar und seine strahlend blauen Augen wurden durch das satte Rot des Stoffs noch mehr betont.

13. Hamarosan a csuklya elengedhetetlen része lett a kislány életének. - Schon bald wurde das Käppchen für das Mädchen unverzichtbar.

14. Olyan mélyen kötődött hozzá, hogy szinte úgy tűnt, mintha a része lenne. - Es fühlte sich so sehr mit ihm verbunden, dass es fast schien, als wäre es ein Teil von ihr selbst geworden.

15. Minden időben viselte – nappal és éjszaka, kint játszva, az erdőben sétálva vagy amikor lefeküdt aludni. - Sie trug es bei jedem Wetter, zu jeder Tages- und Nachtzeit, ganz gleich, ob sie draußen spielte, durch den Wald spazierte oder sich abends zum Schlafen legte.

16. Idővel a falubeliek megszokták, hogy mindig ebben a különleges csuklyában látják őt. - Mit der Zeit gewöhnten sich die Dorfbewohner daran, das Kind stets mit seinem markanten Käppchen zu sehen.

17. Lassan mindenki csak „Piroskának” kezdte hívni – egy szeretetteljes név, amely olyan gyorsan elterjedt, hogy végül az igazi nevévé vált. - Nach und nach begann man, es nur noch „Rotkäppchen“ zu nennen – eine liebevolle Bezeichnung, die sich so rasch verbreitete, dass sie bald zu ihrem eigentlichen Namen wurde.

18. Végül már senki sem emlékezett arra, hogy valaha másképp is hívták volna. - Schließlich wusste niemand mehr, wie sie davor geheißen hatte.

19. Egy gyönyörű, napfényes reggelen, amikor a madarak vidáman csicseregtek a lombok között, és a virágzó rétek illata betöltötte a levegőt, az édesanyja a konyhába szólította Piroskát. - Eines herrlich sonnigen Morgens, als die Vögel munter in den Baumwipfeln zwitscherten und der Duft von blühenden Wiesen die Luft erfüllte, rief die Mutter Rotkäppchen zu sich in die Küche.

20. Egy szorgalmas és melegszívű asszony volt, aki nagy gondoskodással és szeretettel nevelte lányát. - Sie war eine fleißige und warmherzige Frau, die ihre Tochter mit großer Fürsorge und Liebe erzog.

nur Ungarisch
1. Réges-régen egy kedves kislány élt egy békés, csendes faluban, amely egy hatalmas, sötét és titokzatos erdő szélén feküdt. 2. Ez az erdő hatalmas, szorosan álló fáival áthatolhatatlan árnyéknak tűnt, amely körülvette a falut. 3. A kislány messze földön ismert volt – nemcsak a szülőfalujában, hanem a szomszédos falvakban is beszéltek róla. 4. Rendkívüli kedvessége, szelíd természete és vidám lénye igazi fényforrás volt a közösségben. 5. Mosolya annyira ragályos volt, hogy mindenkit azonnal elbűvölt, aki csak találkozott vele. 6. Őszinte és jószívű gyermek volt, melegszívű természete senkit sem hagyott érintetlenül. 7. Legyen szó a törékeny öregekről, akik örültek a látogatásának, vagy a kisgyermekekről, akik a legkedvesebb játszótársuknak tekintették 8. Nagymamája, egy bölcs és jóságos öregasszony, mindennél jobban szerette őt. 9. Mindig meghallgatta a kislányt, bölcs tanácsokkal látta el és szeretetteljesen gondoskodott róla. 10. Egy napon a nagymama különleges ajándékot adott neki: egy csuklyát, amely a legfinomabb, mélyvörös bársonyból készült. 11. A csuklya úgy ragyogott a napfényben, mint egy fénylő drágakő, és a színe olyan élénken tündökölt, hogy lehetetlen volt nem észrevenni. 12. Különösen jól illett a kislányhoz – sötét haját és ragyogó kék szemeit még jobban kiemelte a bársony mélyvörös árnyalata. 13. Hamarosan a csuklya elengedhetetlen része lett a kislány életének. 14. Olyan mélyen kötődött hozzá, hogy szinte úgy tűnt, mintha a része lenne. 15. Minden időben viselte – nappal és éjszaka, kint játszva, az erdőben sétálva vagy amikor lefeküdt aludni. 16. Idővel a falubeliek megszokták, hogy mindig ebben a különleges csuklyában látják őt. 17. Lassan mindenki csak „Piroskának” kezdte hívni – egy szeretetteljes név, amely olyan gyorsan elterjedt, hogy végül az igazi nevévé vált. 18. Végül már senki sem emlékezett arra, hogy valaha másképp is hívták volna. 19. Egy gyönyörű, napfényes reggelen, amikor a madarak vidáman csicseregtek a lombok között, és a virágzó rétek illata betöltötte a levegőt, az édesanyja a konyhába szólította Piroskát. 20. Egy szorgalmas és melegszívű asszony volt, aki nagy gondoskodással és szeretettel nevelte lányát.

nur Deutsch
1. Vor langer, langer Zeit lebte ein liebenswertes kleines Mädchen in einem beschaulichen, friedlichen Dorf, das am Rande eines gewaltigen, dunklen und geheimnisvollen Waldes lag. 2. Dieser Wald wirkte mit seinen mächtigen, eng stehenden Bäumen wie ein undurchdringlicher Schatten, der das Dorf umgab. 3. Das Mädchen war weit über die Grenzen des Dorfes hinaus bekannt – nicht nur in ihrem Heimatort, sondern auch in den benachbarten Weilern sprach man über sie. 4. Ihre außergewöhnliche Freundlichkeit, ihr sanftmütiges Wesen und ihr fröhliches Gemüt machten sie zu einem strahlenden Licht in der Gemeinschaft. 5. Ihr Lächeln war so ansteckend, dass es jeden, der ihr begegnete, augenblicklich verzauberte. 6. Sie war ein Kind von unermesslicher Herzensgüte, ehrlich und aufrichtig, und ihre warmherzige Art ließ niemanden unberührt. 7. mindenki szerette őt a faluban. - Ob es die gebrechlichen Alten waren, die sich über ihre Besuche freuten, oder die kleinen Kinder, die sie als ihre liebste Spielgefährtin betrachteten – jeder im Dorf hatte sie ins Herz geschlossen. 8. Ihre Großmutter, eine weise und gütige alte Frau, liebte sie über alles. 9. Sie hatte stets ein offenes Ohr für das Mädchen, begleitete sie mit klugen Ratschlägen und kümmerte sich liebevoll um sie. 10. Eines Tages machte die Großmutter ihr ein ganz besonderes Geschenk: eine Haube, die aus dem feinsten, tiefroten Samt gefertigt war. 11. Das Käppchen schimmerte in der Sonne wie ein leuchtender Edelstein, und seine Farbe leuchtete so intensiv, dass es unmöglich war, es nicht zu bemerken. 12. Es passte dem Mädchen außergewöhnlich gut – sein dunkles Haar und seine strahlend blauen Augen wurden durch das satte Rot des Stoffs noch mehr betont. 13. Schon bald wurde das Käppchen für das Mädchen unverzichtbar. 14. Es fühlte sich so sehr mit ihm verbunden, dass es fast schien, als wäre es ein Teil von ihr selbst geworden. 15. Sie trug es bei jedem Wetter, zu jeder Tages- und Nachtzeit, ganz gleich, ob sie draußen spielte, durch den Wald spazierte oder sich abends zum Schlafen legte. 16. Mit der Zeit gewöhnten sich die Dorfbewohner daran, das Kind stets mit seinem markanten Käppchen zu sehen. 17. Nach und nach begann man, es nur noch „Rotkäppchen“ zu nennen – eine liebevolle Bezeichnung, die sich so rasch verbreitete, dass sie bald zu ihrem eigentlichen Namen wurde. 18. Schließlich wusste niemand mehr, wie sie davor geheißen hatte. 19. Eines herrlich sonnigen Morgens, als die Vögel munter in den Baumwipfeln zwitscherten und der Duft von blühenden Wiesen die Luft erfüllte, rief die Mutter Rotkäppchen zu sich in die Küche. 20. Sie war eine fleißige und warmherzige Frau, die ihre Tochter mit großer Fürsorge und Liebe erzog.

Teil 2

21. Egész délelőtt azon dolgozott, hogy egy kosarat készítsen tele a nagymama számára a legfinomabb ételekkel. - Den ganzen Vormittag hatte sie damit verbracht, einen Korb mit den köstlichsten Speisen für die Großmutter vorzubereiten.

22. A kosárban egy tiszta, fehér vászonkendő alatt egy frissen sült, aranybarna kalács lapult, amely még meleg volt, és édes illata betöltötte a szobát. - Unter einem sauberen, weißen Leinentuch lag ein frisch gebackener, goldbrauner Kuchen, der noch warm war und dessen süßer Duft sich im ganzen Raum verbreitete.

23. Mellette egy palack mélyvörös bor állt, amely a beteg nagymama erejét hivatott visszahozni. - Daneben befand sich eine Flasche tiefroten Weins, der die Kräfte der kranken Großmutter wieder stärken sollte.

24. „Kedves Piroskám” – szólalt meg az édesanya lágy, szeretetteljes hangon –, „a nagymamád, aki oly sokszor megörvendeztetett minket szép történeteivel, sajnos megbetegedett, és nagyon gyenge lett.” - „Mein liebes Rotkäppchen“, sprach die Mutter mit sanfter, herzlicher Stimme, „deine Großmutter, die uns so oft mit ihren schönen Geschichten erfreut hat, ist leider krank geworden und fühlt sich sehr schwach.“

25. „Már néhány napja az erdő túlsó végén lévő kis, barátságos házában fekszik, és alig tud felkelni.” - „Seit einigen Tagen liegt sie in ihrem kleinen, gemütlichen Haus am anderen Ende des Waldes und kann kaum noch aufstehen.“

26. „Sürgősen szüksége van valakire, aki gondoskodik róla.” - „Sie braucht dringend jemanden, der sich um sie kümmert.“

27. „Ezért készítettem ezt a kosarat finomságokkal – olyan dolgokkal, amelyeket különösen szeret.” - „Deshalb habe ich diesen Korb mit Leckereien für sie vorbereitet – mit Dingen, die sie besonders gerne mag.“

28. „Remélem, hogy ez az erősítés visszaadja az erejét, és hamarosan újra egészséges lesz.” - „Ich hoffe, dass sie mit dieser Stärkung wieder zu Kräften kommt und bald wieder gesund wird.“

29. „Kérlek, kedves gyermekem, vidd el neki ezt a szeretettel és gondoskodással teli kosarat.” - „Sei so gut, mein Kind, und bring ihr diesen Korb voller Zuneigung und Fürsorge.“

30. „Biztosan örülni fog annak, hogy hallhatja vidám hangodat, láthatja kedves arcodat, és érezheti a közelséged melegét.” - „Sie wird sich gewiss freuen, deine fröhliche Stimme zu hören, dein liebes Gesicht zu sehen und die Wärme deiner Nähe zu spüren.“

31. „Az ételek és a bor pedig biztosan jót fognak tenni neki.” - „Und die Speisen und der Wein werden ihr sicher gut tun.“

32. Az anya komolyan nézett a lányára, szemében aggodalom árnyéka tükröződött, mert pontosan tudta, milyen veszélyek leselkednek az erdő mélyén. - Die Mutter sah ihre Tochter eindringlich an. In ihren Augen lag ein leiser Schatten der Sorge, denn sie wusste genau, welche Gefahren im tiefen Wald lauerten.

33. „De légy nagyon óvatos, kedves, bátor gyermekem” – tette hozzá komoly hangon. - „Aber sei bitte sehr vorsichtig, mein liebes, tapferes Kind“, fügte sie in ernstem Ton hinzu.

34. Hangja halkabb lett, de annál nyomatékosabb. - Ihre Stimme wurde leiser, doch umso eindringlicher.

35. „Ne térj le a széles, biztonságos ösvényről, amely egyenesen a nagymamád házához vezet.” - „Verlasse den breiten, sicheren Weg nicht, der direkt durch den Wald zur Hütte deiner Großmutter führt.“

36. „Az erdő mély és sötét, és sok láthatatlan veszélyt rejt.” - „Der Wald ist tief und düster, und er birgt viele unsichtbare Gefahren.“

37. „Meg akarlak óvni ezektől.” - „Ich will dich davor bewahren.“

38. „És még valami: ne állj szóba semmilyen idegennel, akivel útközben találkozhatsz – teljesen mindegy, milyen barátságosnak vagy ártalmatlannak tűnik.” - „Und noch etwas: Sprich unter keinen Umständen mit einem Fremden, den du unterwegs treffen könntest – ganz egal, wie freundlich oder harmlos er dir erscheinen mag.“

39. „Vannak emberek, akik nem olyan jók, mint amilyennek elsőre látszanak.” - „Es gibt Menschen, die nicht so gut sind, wie sie zunächst scheinen.“

40. „Egyesek gonosz szándékaikat rejtik el, és te még túl fiatal vagy ahhoz, hogy ezt átlásd.” - „Manche verbergen böse Absichten, und du bist noch zu jung, um sie zu durchschauen.“

nur Ungarisch
21. Egész délelőtt azon dolgozott, hogy egy kosarat készítsen tele a nagymama számára a legfinomabb ételekkel. 22. A kosárban egy tiszta, fehér vászonkendő alatt egy frissen sült, aranybarna kalács lapult, amely még meleg volt, és édes illata betöltötte a szobát. 23. Mellette egy palack mélyvörös bor állt, amely a beteg nagymama erejét hivatott visszahozni. 24. „Kedves Piroskám” – szólalt meg az édesanya lágy, szeretetteljes hangon –, „a nagymamád, aki oly sokszor megörvendeztetett minket szép történeteivel, sajnos megbetegedett, és nagyon gyenge lett.” 25. „Már néhány napja az erdő túlsó végén lévő kis, barátságos házában fekszik, és alig tud felkelni.” 26. „Sürgősen szüksége van valakire, aki gondoskodik róla.” 27. „Ezért készítettem ezt a kosarat finomságokkal – olyan dolgokkal, amelyeket különösen szeret.” 28. „Remélem, hogy ez az erősítés visszaadja az erejét, és hamarosan újra egészséges lesz.” 29. „Kérlek, kedves gyermekem, vidd el neki ezt a szeretettel és gondoskodással teli kosarat.” 30. „Biztosan örülni fog annak, hogy hallhatja vidám hangodat, láthatja kedves arcodat, és érezheti a közelséged melegét.” 31. „Az ételek és a bor pedig biztosan jót fognak tenni neki.” 32. Az anya komolyan nézett a lányára, szemében aggodalom árnyéka tükröződött, mert pontosan tudta, milyen veszélyek leselkednek az erdő mélyén. 33. „De légy nagyon óvatos, kedves, bátor gyermekem” – tette hozzá komoly hangon. 34. Hangja halkabb lett, de annál nyomatékosabb. 35. „Ne térj le a széles, biztonságos ösvényről, amely egyenesen a nagymamád házához vezet.” 36. „Az erdő mély és sötét, és sok láthatatlan veszélyt rejt.” 37. „Meg akarlak óvni ezektől.” 38. „És még valami: ne állj szóba semmilyen idegennel, akivel útközben találkozhatsz – teljesen mindegy, milyen barátságosnak vagy ártalmatlannak tűnik.” 39. „Vannak emberek, akik nem olyan jók, mint amilyennek elsőre látszanak.” 40. „Egyesek gonosz szándékaikat rejtik el, és te még túl fiatal vagy ahhoz, hogy ezt átlásd.”

nur Deutsch
21. Den ganzen Vormittag hatte sie damit verbracht, einen Korb mit den köstlichsten Speisen für die Großmutter vorzubereiten. 22. Unter einem sauberen, weißen Leinentuch lag ein frisch gebackener, goldbrauner Kuchen, der noch warm war und dessen süßer Duft sich im ganzen Raum verbreitete. 23. Daneben befand sich eine Flasche tiefroten Weins, der die Kräfte der kranken Großmutter wieder stärken sollte. 24. „Mein liebes Rotkäppchen“, sprach die Mutter mit sanfter, herzlicher Stimme, „deine Großmutter, die uns so oft mit ihren schönen Geschichten erfreut hat, ist leider krank geworden und fühlt sich sehr schwach.“ 25. „Seit einigen Tagen liegt sie in ihrem kleinen, gemütlichen Haus am anderen Ende des Waldes und kann kaum noch aufstehen.“ 26. „Sie braucht dringend jemanden, der sich um sie kümmert.“ 27. „Deshalb habe ich diesen Korb mit Leckereien für sie vorbereitet – mit Dingen, die sie besonders gerne mag.“ 28. „Ich hoffe, dass sie mit dieser Stärkung wieder zu Kräften kommt und bald wieder gesund wird.“ 29. „Sei so gut, mein Kind, und bring ihr diesen Korb voller Zuneigung und Fürsorge.“ 30. „Sie wird sich gewiss freuen, deine fröhliche Stimme zu hören, dein liebes Gesicht zu sehen und die Wärme deiner Nähe zu spüren.“ 31. „Und die Speisen und der Wein werden ihr sicher gut tun.“ 32. Die Mutter sah ihre Tochter eindringlich an. In ihren Augen lag ein leiser Schatten der Sorge, denn sie wusste genau, welche Gefahren im tiefen Wald lauerten. 33. „Aber sei bitte sehr vorsichtig, mein liebes, tapferes Kind“, fügte sie in ernstem Ton hinzu. 34. Ihre Stimme wurde leiser, doch umso eindringlicher. 35. „Verlasse den breiten, sicheren Weg nicht, der direkt durch den Wald zur Hütte deiner Großmutter führt.“ 36. „Der Wald ist tief und düster, und er birgt viele unsichtbare Gefahren.“ 37. „Ich will dich davor bewahren.“ 38. „Und noch etwas: Sprich unter keinen Umständen mit einem Fremden, den du unterwegs treffen könntest – ganz egal, wie freundlich oder harmlos er dir erscheinen mag.“ 39. „Es gibt Menschen, die nicht so gut sind, wie sie zunächst scheinen.“ 40. „Manche verbergen böse Absichten, und du bist noch zu jung, um sie zu durchschauen.“

Teil 3

41. Piroska, aki mindig engedelmes és szófogadó volt, figyelmesen hallgatta anyját, és szívébe véste minden szavát. - Rotkäppchen, die stets brav und gehorsam war, hörte aufmerksam zu und nahm sich jedes Wort ihrer Mutter zu Herzen.

42. Nagy, ártatlan szemekkel bólintott, hogy megerősítse ígéretét. - Mit großen, unschuldigen Augen nickte sie, um ihr Versprechen zu bekräftigen.

43. „Pontosan úgy fogok tenni, ahogyan mondtad” – mondta ünnepélyesen, és megfogadta, hogy minden veszélytől óvakodni fog. - „Ich werde alles genau so tun, wie du es mir gesagt hast“, sagte sie feierlich und versprach, sich vor jeder Gefahr in Acht zu nehmen.

44. Ezután óvatosan megfogta a nehéz kosarat apró kezeivel, megérezve benne az anyai szeretet és gondoskodás súlyát, majd szorosan a fejére húzta élénkvörös csuklyáját. - Dann nahm sie vorsichtig den schweren Korb in ihre kleinen Hände, spürte das Gewicht der Liebe und Fürsorge, das darin lag, und setzte ihr leuchtend rotes Käppchen fest auf den Kopf.

45. Egy utolsó pillantást vetett édesanyjára, és bátor mosollyal az ajkán elindult, hogy meglátogassa beteg nagymamáját. - Mit einem letzten Blick auf ihre Mutter und einem tapferen Lächeln auf den Lippen machte sie sich mutig auf den Weg, um ihre kranke Großmutter zu besuchen.

46. Kilépett az otthon biztonságából, és rálépett a kanyargós, köves ösvényre, amely az erdő sűrű lombkoronája alatt kígyózott. - Sie verließ das schützende Heim und folgte dem gewundenen, steinigen Pfad, der sich durch das dichte Blätterdach des Waldes schlängelte.

47. A nap melegen sütött a zöld lombokra, amelyek fölötte magasodtak, és csillogó fényfoltok táncoltak a mohával borított földön. - Die Sonne schien warm auf das grüne Laub, das sich über ihr erstreckte, und schimmernde Lichtflecken tanzten auf dem moosbewachsenen Boden.

48. Magasan a fák koronájában a madarak vidáman énekeltek, miközben a lágy szellő végigsuhant az ágakon – mintha csak a kislányt kísérte volna útján. - Hoch oben in den Baumkronen sangen die Vögel ihre fröhlichen Lieder, während der sanfte Wind durch die Äste rauschte – als wolle er das kleine Mädchen auf ihrem Weg begleiten.

49. Piroska, aki még mindig a gyermeki ártatlanság és könnyedség érzésével telt meg, biztonságban és védve érezte magát ebben a békés, idilli környezetben. - Rotkäppchen, noch voller kindlicher Unschuld und Leichtigkeit, fühlte sich sicher und geborgen in dieser friedvollen, idyllischen Umgebung.

50. Eszébe sem jutott, hogy az erdő sötét mélyén rejtőző veszélyek leselkedhetnek rá. - Sie dachte nicht einmal daran, dass im tiefen Inneren des dunklen Waldes lauernde Gefahren auf sie warten könnten.

51. Olyan veszélyek, amelyek csak arra vártak, hogy felfedjék magukat. - Gefahren, die nur darauf aus waren, sich zu offenbaren.

52. Ártatlan örömmel és a nagymamával való viszontlátás örömteli várakozásával haladt tovább, anélkül hogy akár egy pillanatra is gyanút fogott volna. - Mit unschuldiger Freude und voller Vorfreude auf das Wiedersehen mit ihrer Großmutter schritt sie weiter, ohne auch nur einen Moment lang Verdacht zu schöpfen.

53. Így kezdődött az útja – egy út, amely fájdalmas módon meg fogja tanítani neki, mit jelent hiszékenynek lenni, figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyni és meggondolatlanul cselekedni. - So begann ihre Reise – eine Reise, die sie auf schmerzhafte Weise lehren sollte, was es bedeutet, leichtgläubig zu sein, Warnungen zu missachten und unüberlegt zu handeln.

54. A farkas hosszú, gyors léptekkel haladt az erdő mélyén, egyenesen a nagymama kis háza felé, amely ott állt elrejtve a sűrű fák és bokrok között. - Der Wolf lief mit langen, schnellen Schritten durch den tiefen Wald, direkt auf das kleine Haus der Großmutter zu, das verborgen zwischen dichten Bäumen und Büschen lag.

55. A kis ház csendesen és békésen állt a fák árnyékában, és semmi sem árulkodott arról, hogy a farkas gonosz terve hamarosan valóra válhat. - Das kleine Haus stand still und friedlich im Schatten der Bäume, und nichts deutete darauf hin, dass der böse Plan des Wolfes bald in Erfüllung gehen würde.

56. A farkas egy pillanatig figyelte az ablakon át a kis szobát, amelyben a nagymama betegesen és gyengén feküdt az ágyában. - Der Wolf beobachtete einen Moment lang durch das Fenster den kleinen Raum, in dem die Großmutter krank und schwach in ihrem Bett lag.

57. Aztán mély levegőt vett, és az ajtóhoz lépett, majd vékony, magas hangon bekopogtatott, mintha csak egy kislány lenne. - Dann holte er tief Luft, trat zur Tür und klopfte mit einer hohen, dünnen Stimme an, als wäre er ein kleines Mädchen.

58. "Ki az?" – kérdezte a nagymama gyenge, fáradt hangon. - "Wer ist da?", fragte die Großmutter mit schwacher, müder Stimme.

59. "Én vagyok, Piroska, nagymama!" – válaszolta a farkas szelíden, utánzó hangon. - "Ich bin es, Rotkäppchen, Großmutter!", antwortete der Wolf sanft mit nachgeahmter Stimme.

60. "Hozok neked egy kosarat finom süteménnyel és borral, hogy újra erőre kapj!" - "Ich bringe dir einen Korb mit leckerem Kuchen und Wein, damit du wieder zu Kräften kommst!"

nur Ungarisch
41. Piroska, aki mindig engedelmes és szófogadó volt, figyelmesen hallgatta anyját, és szívébe véste minden szavát. 42. Nagy, ártatlan szemekkel bólintott, hogy megerősítse ígéretét. 43. „Ich werde alles genau so tun, wie du es mir gesagt hast“, sagte sie feierlich und versprach, sich vor jeder Gefahr in Acht zu nehmen. 44. Ezután óvatosan megfogta a nehéz kosarat apró kezeivel, megérezve benne az anyai szeretet és gondoskodás súlyát, majd szorosan a fejére húzta élénkvörös csuklyáját. 45. Egy utolsó pillantást vetett édesanyjára, és bátor mosollyal az ajkán elindult, hogy meglátogassa beteg nagymamáját. 46. Kilépett az otthon biztonságából, és rálépett a kanyargós, köves ösvényre, amely az erdő sűrű lombkoronája alatt kígyózott. 47. A nap melegen sütött a zöld lombokra, amelyek fölötte magasodtak, és csillogó fényfoltok táncoltak a mohával borított földön. 48. Magasan a fák koronájában a madarak vidáman énekeltek, miközben a lágy szellő végigsuhant az ágakon – mintha csak a kislányt kísérte volna útján. 49. Piroska, aki még mindig a gyermeki ártatlanság és könnyedség érzésével telt meg, biztonságban és védve érezte magát ebben a békés, idilli környezetben. 50. Eszébe sem jutott, hogy az erdő sötét mélyén rejtőző veszélyek leselkedhetnek rá. 51. Olyan veszélyek, amelyek csak arra vártak, hogy felfedjék magukat. 52. Ártatlan örömmel és a nagymamával való viszontlátás örömteli várakozásával haladt tovább, anélkül hogy akár egy pillanatra is gyanút fogott volna. 53. Így kezdődött az útja – egy út, amely fájdalmas módon meg fogja tanítani neki, mit jelent hiszékenynek lenni, figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyni és meggondolatlanul cselekedni. 54. A farkas hosszú, gyors léptekkel haladt az erdő mélyén, egyenesen a nagymama kis háza felé, amely ott állt elrejtve a sűrű fák és bokrok között. 55. A kis ház csendesen és békésen állt a fák árnyékában, és semmi sem árulkodott arról, hogy a farkas gonosz terve hamarosan valóra válhat. 56. A farkas egy pillanatig figyelte az ablakon át a kis szobát, amelyben a nagymama betegesen és gyengén feküdt az ágyában. 57. Aztán mély levegőt vett, és az ajtóhoz lépett, majd vékony, magas hangon bekopogtatott, mintha csak egy kislány lenne. 58. "Ki az?" – kérdezte a nagymama gyenge, fáradt hangon. 59. "Én vagyok, Piroska, nagymama!" – válaszolta a farkas szelíden, utánzó hangon. 60. "Hozok neked egy kosarat finom süteménnyel és borral, hogy újra erőre kapj!"

nur Deutsch
41. Rotkäppchen, die stets brav und gehorsam war, hörte aufmerksam zu und nahm sich jedes Wort ihrer Mutter zu Herzen. 42. Mit großen, unschuldigen Augen nickte sie, um ihr Versprechen zu bekräftigen. 43. „Ich werde alles genau so tun, wie du es mir gesagt hast“, sagte sie feierlich und versprach, sich vor jeder Gefahr in Acht zu nehmen. 44. Dann nahm sie vorsichtig den schweren Korb in ihre kleinen Hände, spürte das Gewicht der Liebe und Fürsorge, das darin lag, und setzte ihr leuchtend rotes Käppchen fest auf den Kopf. 45. Mit einem letzten Blick auf ihre Mutter und einem tapferen Lächeln auf den Lippen machte sie sich mutig auf den Weg, um ihre kranke Großmutter zu besuchen. 46. Sie verließ das schützende Heim und folgte dem gewundenen, steinigen Pfad, der sich durch das dichte Blätterdach des Waldes schlängelte. 47. Die Sonne schien warm auf das grüne Laub, das sich über ihr erstreckte, und schimmernde Lichtflecken tanzten auf dem moosbewachsenen Boden. 48. Hoch oben in den Baumkronen sangen die Vögel ihre fröhlichen Lieder, während der sanfte Wind durch die Äste rauschte – als wolle er das kleine Mädchen auf ihrem Weg begleiten. 49. Rotkäppchen, noch voller kindlicher Unschuld und Leichtigkeit, fühlte sich sicher und geborgen in dieser friedvollen, idyllischen Umgebung. 50. Sie dachte nicht einmal daran, dass im tiefen Inneren des dunklen Waldes lauernde Gefahren auf sie warten könnten. 51. Gefahren, die nur darauf aus waren, sich zu offenbaren. 52. Mit unschuldiger Freude und voller Vorfreude auf das Wiedersehen mit ihrer Großmutter schritt sie weiter, ohne auch nur einen Moment lang Verdacht zu schöpfen. 53. So begann ihre Reise – eine Reise, die sie auf schmerzhafte Weise lehren sollte, was es bedeutet, leichtgläubig zu sein, Warnungen zu missachten und unüberlegt zu handeln. 54. Der Wolf lief mit langen, schnellen Schritten durch den tiefen Wald, direkt auf das kleine Haus der Großmutter zu, das verborgen zwischen dichten Bäumen und Büschen lag. 55. Das kleine Haus stand still und friedlich im Schatten der Bäume, und nichts deutete darauf hin, dass der böse Plan des Wolfes bald in Erfüllung gehen würde. 56. Der Wolf beobachtete einen Moment lang durch das Fenster den kleinen Raum, in dem die Großmutter krank und schwach in ihrem Bett lag. 57. Dann holte er tief Luft, trat zur Tür und klopfte mit einer hohen, dünnen Stimme an, als wäre er ein kleines Mädchen. 58. "Wer ist da?", fragte die Großmutter mit schwacher, müder Stimme. 59. "Ich bin es, Rotkäppchen, Großmutter!", antwortete der Wolf sanft mit nachgeahmter Stimme. 60. "Ich bringe dir einen Korb mit leckerem Kuchen und Wein, damit du wieder zu Kräften kommst!"

Teil 4

61. A nagymama, aki túl gyenge volt ahhoz, hogy felkeljen, mosolyogva válaszolt: "Húzd meg a zsinórt, kedvesem, és az ajtó kinyílik!" - Die Großmutter, die zu schwach war, um aufzustehen, antwortete lächelnd: "Zieh an der Schnur, mein Kind, dann geht die Tür auf!"

62. A farkas egyetlen mozdulattal belökte az ajtót, és belépett a kis házba, ahol a nagymama ágyban feküdt. - Der Wolf stieß die Tür mit einem einzigen Ruck auf und trat in das kleine Haus, in dem die Großmutter im Bett lag.

63. A beteg öregasszony még mindig mosolyogva nézett fel, de abban a pillanatban, amikor meglátta a hatalmas, sötét farkast, a mosoly az arcára fagyott. - Die kranke alte Frau blickte immer noch lächelnd auf, doch in dem Moment, als sie den riesigen, dunklen Wolf sah, gefror ihr das Lächeln im Gesicht.

64. Mielőtt még sikoltani tudott volna, a farkas előreugrott, szélesre tátotta félelmetes állkapcsát, és egyetlen mozdulattal elkapta őt. - Bevor sie noch schreien konnte, sprang der Wolf nach vorne, riss sein furchterregendes Maul auf und packte sie mit einem einzigen Biss.

65. A nagymama eltűnt a farkas bendőjében, és a farkas elégedetten megnyalta a szája szélét. - Die Großmutter verschwand im Bauch des Wolfes, und der Wolf leckte sich zufrieden das Maul.

66. Azután a ravasz ragadozó alaposan körbenézett a szobában, majd gyorsan belebújt a nagymama hálóingébe, és a fejére húzta a csipkés főkötőt. - Danach schaute sich der gerissene Räuber sorgfältig im Zimmer um, schlüpfte schnell in das Nachthemd der Großmutter und zog sich die Spitzenhaube über den Kopf.

67. Aztán befeküdt az ágyba, gondosan betakarta magát, és várakozott, hogy a mit sem sejtő Piroska megérkezzen. - Dann legte er sich ins Bett, deckte sich sorgfältig zu und wartete darauf, dass das ahnungslose Rotkäppchen eintraf.

68. Eközben Piroska, aki teljesen elmerült a virágszedésben, egyre mélyebbre és mélyebbre tévedt az erdőben. - Inzwischen war Rotkäppchen, das völlig in das Blumenpflücken vertieft war, immer tiefer in den Wald geraten.

69. Ahogy csokrába egyre több színes virág került, végül eszébe jutott, hogy el kell indulnia a nagymamához. - Während ihr Strauß immer bunter und größer wurde, fiel ihr schließlich ein, dass sie sich auf den Weg zur Großmutter machen musste.

70. Gyors léptekkel visszatért az ösvényre, felvette a kosarat, és elindult a nagymama háza felé, mit sem sejtve a rá leselkedő veszélyről. - Schnell kehrte sie zum Weg zurück, nahm den Korb auf und machte sich auf den Weg zum Haus der Großmutter, ohne zu ahnen, welche Gefahr auf sie lauerte.

71. Piroska vidáman lépkedett az erdei ösvényen, kezében a kosárral és a frissen szedett virágcsokorral, miközben örömteli izgalom töltötte el a nagymamájával való találkozás gondolatára. - Rotkäppchen schritt fröhlich den Waldweg entlang, den Korb und den frisch gepflückten Blumenstrauß in der Hand, während sie voller freudiger Aufregung an das Wiedersehen mit ihrer Großmutter dachte.

72. Amikor megpillantotta a kis kunyhót, amely csendesen meghúzódott a fák árnyékában, szívét melegség töltötte el. - Als sie die kleine Hütte erblickte, die still im Schatten der Bäume stand, erfüllte ihr Herz eine warme Freude.

73. Odaért az ajtóhoz, és vékony, csilingelő hangon bekopogtatott. - Sie trat zur Tür und klopfte mit ihrer hellen, klingenden Stimme an.

74. "Nagymama, itt vagyok!" – kiáltotta vidáman. - "Großmutter, ich bin hier!" – rief sie fröhlich.

75. A farkas, aki már régóta az ágyban feküdt, elváltoztatott, gyenge hangon válaszolt: "Jöjj be, kedvesem, az ajtó nyitva van!" - Der Wolf, der schon lange im Bett lag, antwortete mit verstellter, schwacher Stimme: "Komm herein, mein Kind, die Tür ist offen!"

76. Piroska óvatosan belépett a kis házba, és azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben. - Rotkäppchen trat vorsichtig in die kleine Hütte ein und bemerkte sofort, dass etwas nicht stimmte.

77. A szoba sötétebb volt, mint máskor, és a nagymama furcsán nézett ki az ágyban. - Der Raum war dunkler als sonst, und die Großmutter sah seltsam aus im Bett.

78. "Nagymama, miért olyan nagy a hangod?" – kérdezte kíváncsian. - "Großmutter, warum hast du so eine große Stimme?" – fragte sie neugierig.

79. "Hogy jobban hallhassalak, kedvesem" – válaszolta a farkas. - "Damit ich dich besser hören kann, mein Kind" – antwortete der Wolf.

80. "Nagymama, miért olyan nagyok a szemeid?" - "Großmutter, warum hast du so große Augen?"

nur Ungarisch
61. A nagymama, aki túl gyenge volt ahhoz, hogy felkeljen, mosolyogva válaszolt: "Húzd meg a zsinórt, kedvesem, és az ajtó kinyílik!" 62. A farkas egyetlen mozdulattal belökte az ajtót, és belépett a kis házba, ahol a nagymama ágyban feküdt. 63. A beteg öregasszony még mindig mosolyogva nézett fel, de abban a pillanatban, amikor meglátta a hatalmas, sötét farkast, a mosoly az arcára fagyott. 64. Mielőtt még sikoltani tudott volna, a farkas előreugrott, szélesre tátotta félelmetes állkapcsát, és egyetlen mozdulattal elkapta őt. 65. A nagymama eltűnt a farkas bendőjében, és a farkas elégedetten megnyalta a szája szélét. 66. Azután a ravasz ragadozó alaposan körbenézett a szobában, majd gyorsan belebújt a nagymama hálóingébe, és a fejére húzta a csipkés főkötőt. 67. Aztán befeküdt az ágyba, gondosan betakarta magát, és várakozott, hogy a mit sem sejtő Piroska megérkezzen. 68. Eközben Piroska, aki teljesen elmerült a virágszedésben, egyre mélyebbre és mélyebbre tévedt az erdőben. 69. Ahogy csokrába egyre több színes virág került, végül eszébe jutott, hogy el kell indulnia a nagymamához. 70. Gyors léptekkel visszatért az ösvényre, felvette a kosarat, és elindult a nagymama háza felé, mit sem sejtve a rá leselkedő veszélyről. 71. Piroska vidáman lépkedett az erdei ösvényen, kezében a kosárral és a frissen szedett virágcsokorral, miközben örömteli izgalom töltötte el a nagymamájával való találkozás gondolatára. 72. Amikor megpillantotta a kis kunyhót, amely csendesen meghúzódott a fák árnyékában, szívét melegség töltötte el. 73. Odaért az ajtóhoz, és vékony, csilingelő hangon bekopogtatott. 74. "Nagymama, itt vagyok!" – kiáltotta vidáman. 75. A farkas, aki már régóta az ágyban feküdt, elváltoztatott, gyenge hangon válaszolt: "Jöjj be, kedvesem, az ajtó nyitva van!" 76. Piroska óvatosan belépett a kis házba, és azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben. 77. A szoba sötétebb volt, mint máskor, és a nagymama furcsán nézett ki az ágyban. 78. "Nagymama, miért olyan nagy a hangod?" – kérdezte kíváncsian. 79. "Hogy jobban hallhassalak, kedvesem" – válaszolta a farkas. 80. "Nagymama, miért olyan nagyok a szemeid?"

nur Deutsch
61. Die Großmutter, die zu schwach war, um aufzustehen, antwortete lächelnd: "Zieh an der Schnur, mein Kind, dann geht die Tür auf!" 62. Der Wolf stieß die Tür mit einem einzigen Ruck auf und trat in das kleine Haus, in dem die Großmutter im Bett lag. 63. Die kranke alte Frau blickte immer noch lächelnd auf, doch in dem Moment, als sie den riesigen, dunklen Wolf sah, gefror ihr das Lächeln im Gesicht. 64. Bevor sie noch schreien konnte, sprang der Wolf nach vorne, riss sein furchterregendes Maul auf und packte sie mit einem einzigen Biss. 65. Die Großmutter verschwand im Bauch des Wolfes, und der Wolf leckte sich zufrieden das Maul. 66. Danach schaute sich der gerissene Räuber sorgfältig im Zimmer um, schlüpfte schnell in das Nachthemd der Großmutter und zog sich die Spitzenhaube über den Kopf. 67. Dann legte er sich ins Bett, deckte sich sorgfältig zu und wartete darauf, dass das ahnungslose Rotkäppchen eintraf. 68. Inzwischen war Rotkäppchen, das völlig in das Blumenpflücken vertieft war, immer tiefer in den Wald geraten. 69. Während ihr Strauß immer bunter und größer wurde, fiel ihr schließlich ein, dass sie sich auf den Weg zur Großmutter machen musste. 70. Schnell kehrte sie zum Weg zurück, nahm den Korb auf und machte sich auf den Weg zum Haus der Großmutter, ohne zu ahnen, welche Gefahr auf sie lauerte. 71. Rotkäppchen schritt fröhlich den Waldweg entlang, den Korb und den frisch gepflückten Blumenstrauß in der Hand, während sie voller freudiger Aufregung an das Wiedersehen mit ihrer Großmutter dachte. 72. Als sie die kleine Hütte erblickte, die still im Schatten der Bäume stand, erfüllte ihr Herz eine warme Freude. 73. Sie trat zur Tür und klopfte mit ihrer hellen, klingenden Stimme an. 74. "Großmutter, ich bin hier!" – rief sie fröhlich. 75. Der Wolf, der schon lange im Bett lag, antwortete mit verstellter, schwacher Stimme: "Komm herein, mein Kind, die Tür ist offen!" 76. Rotkäppchen trat vorsichtig in die kleine Hütte ein und bemerkte sofort, dass etwas nicht stimmte. 77. Der Raum war dunkler als sonst, und die Großmutter sah seltsam aus im Bett. 78. "Großmutter, warum hast du so eine große Stimme?" – fragte sie neugierig. 79. "Damit ich dich besser hören kann, mein Kind" – antwortete der Wolf. 80. "Großmutter, warum hast du so große Augen?"

Teil 5

81. "Hogy jobban láthassalak, kedvesem" – felelte a farkas mézes-mázos hangon. - "Damit ich dich besser sehen kann, mein Kind" – entgegnete der Wolf mit schmeichelnder Stimme.

82. "Nagymama, miért olyan nagyok a kezeid?" - "Großmutter, warum hast du so große Hände?"

83. "Hogy jobban megölelhesselek, kedvesem" – válaszolta a farkas vigyorogva. - "Damit ich dich besser umarmen kann, mein Kind" – sagte der Wolf grinsend.

84. "Nagymama, miért olyan nagy a szád és az a sok éles fog?" - "Großmutter, warum hast du so ein großes Maul und diese vielen scharfen Zähne?"

85. "Hogy jobban megehesselek!" – üvöltötte a farkas, és egyetlen ugrással kiugrott az ágyból. - "Damit ich dich besser fressen kann!" – brüllte der Wolf und sprang mit einem Satz aus dem Bett.

86. Piroska rémülten sikoltott, de már késő volt: a farkas elkapta, és egyetlen harapással lenyelte. - Rotkäppchen schrie erschrocken, doch es war zu spät: Der Wolf packte sie und verschlang sie mit einem einzigen Biss.

87. A farkas elégedetten megnyalta a szája szélét, majd elégedetten ledőlt a nagymama ágyába, és mély, elégedett álomba merült. - Der Wolf leckte sich zufrieden das Maul, ließ sich dann zufrieden in das Bett der Großmutter fallen und fiel in einen tiefen, gesättigten Schlaf.

88. Közben egy vadász, aki éppen az erdőben járt, meghallotta a zajt a kunyhóból, és gyanút fogott. - Inzwischen hörte ein Jäger, der gerade durch den Wald ging, die Geräusche aus der Hütte und wurde misstrauisch.

89. A vadász óvatosan közelebb lopakodott a kis kunyhóhoz, és figyelmesen hallgatózott. - Der Jäger schlich vorsichtig näher an die kleine Hütte heran und lauschte aufmerksam.

90. A kunyhóból mély, hangos horkolás hallatszott, mintha valaki nagyon jól lakott volna és mély álomba merült volna. - Aus der Hütte drang tiefes, lautes Schnarchen, als hätte sich jemand satt gegessen und wäre in tiefen Schlaf gefallen.

91. A vadász belépett a házba, és azonnal felismerte a hatalmas farkast, amely a nagymama ágyában feküdt. - Der Jäger betrat die Hütte und erkannte sofort den riesigen Wolf, der im Bett der Großmutter lag.

92. „Végre megtaláltalak, te gonosz fenevad!” – suttogta magában, miközben levette puskáját a válláról. - „Endlich habe ich dich gefunden, du böse Bestie!“, flüsterte er vor sich hin, während er sein Gewehr von der Schulter nahm.

93. Már éppen meg akarta lőni a farkast, amikor észrevette, hogy a hatalmas hasa furcsán mozog, mintha valaki még élne benne. - Er wollte den Wolf gerade erschießen, als er bemerkte, dass sich dessen riesiger Bauch seltsam bewegte, als wäre noch jemand darin am Leben.

94. „Talán még megmenthetem a nagymamát és Piroskát!” – gondolta gyorsan, majd óvatosan előhúzta vadászkését. - „Vielleicht kann ich die Großmutter und Rotkäppchen noch retten!“, dachte er schnell und zog vorsichtig sein Jagdmesser.

95. Óvatosan felhasította a farkas hasát, és alig hitt a szemének, amikor először a nagymama, majd Piroska is sértetlenül előbújt belőle. - Behutsam schnitt er den Bauch des Wolfes auf, und er traute seinen Augen kaum, als zuerst die Großmutter und dann Rotkäppchen unversehrt daraus hervorkamen.

96. Piroska remegve, de épségben állt fel, és hálásan nézett a vadászra. - Rotkäppchen stand zitternd, aber wohlbehalten auf und blickte dankbar zum Jäger.

97. „Milyen sötét és félelmetes volt odabent!” – suttogta megkönnyebbülten. - „Wie dunkel und furchteinflößend es da drin war!“, flüsterte sie erleichtert.

98. A nagymama is hálásan megölelte a vadászt, aki most már diadalmasan állt a legyőzött farkas felett. - Auch die Großmutter umarmte den Jäger dankbar, der nun triumphierend über dem besiegten Wolf stand.

99. „Tanultál ebből valamit, Piroskám?” – kérdezte a nagymama szelíden, de komolyan. - „Hast du daraus etwas gelernt, mein liebes Rotkäppchen?“, fragte die Großmutter sanft, aber ernst.

100. „Igen, nagymama” – válaszolta Piroska bűnbánóan. - „Ja, Großmutter“, antwortete Rotkäppchen reumütig.

nur Ungarisch
81. "Hogy jobban láthassalak, kedvesem" – felelte a farkas mézes-mázos hangon. 82. "Nagymama, miért olyan nagyok a kezeid?" 83. "Hogy jobban megölelhesselek, kedvesem" – válaszolta a farkas vigyorogva. 84. "Nagymama, miért olyan nagy a szád és az a sok éles fog?" 85. "Hogy jobban megehesselek!" – üvöltötte a farkas, és egyetlen ugrással kiugrott az ágyból. 86. Piroska rémülten sikoltott, de már késő volt: a farkas elkapta, és egyetlen harapással lenyelte. 87. A farkas elégedetten megnyalta a szája szélét, majd elégedetten ledőlt a nagymama ágyába, és mély, elégedett álomba merült. 88. Közben egy vadász, aki éppen az erdőben járt, meghallotta a zajt a kunyhóból, és gyanút fogott. 89. A vadász óvatosan közelebb lopakodott a kis kunyhóhoz, és figyelmesen hallgatózott. 90. A kunyhóból mély, hangos horkolás hallatszott, mintha valaki nagyon jól lakott volna és mély álomba merült volna. 91. A vadász belépett a házba, és azonnal felismerte a hatalmas farkast, amely a nagymama ágyában feküdt. 92. „Végre megtaláltalak, te gonosz fenevad!” – suttogta magában, miközben levette puskáját a válláról. 93. Már éppen meg akarta lőni a farkast, amikor észrevette, hogy a hatalmas hasa furcsán mozog, mintha valaki még élne benne. 94. „Talán még megmenthetem a nagymamát és Piroskát!” – gondolta gyorsan, majd óvatosan előhúzta vadászkését. 95. Óvatosan felhasította a farkas hasát, és alig hitt a szemének, amikor először a nagymama, majd Piroska is sértetlenül előbújt belőle. 96. Piroska remegve, de épségben állt fel, és hálásan nézett a vadászra. 97. „Milyen sötét és félelmetes volt odabent!” – suttogta megkönnyebbülten. 98. A nagymama is hálásan megölelte a vadászt, aki most már diadalmasan állt a legyőzött farkas felett. 99. „Tanultál ebből valamit, Piroskám?” – kérdezte a nagymama szelíden, de komolyan. 100. „Igen, nagymama” – válaszolta Piroska bűnbánóan.

nur Deutsch
81. "Damit ich dich besser sehen kann, mein Kind" – entgegnete der Wolf mit schmeichelnder Stimme. 82. "Großmutter, warum hast du so große Hände?" 83. "Damit ich dich besser umarmen kann, mein Kind" – sagte der Wolf grinsend. 84. "Großmutter, warum hast du so ein großes Maul und diese vielen scharfen Zähne?" 85. "Damit ich dich besser fressen kann!" – brüllte der Wolf und sprang mit einem Satz aus dem Bett. 86. Rotkäppchen schrie erschrocken, doch es war zu spät: Der Wolf packte sie und verschlang sie mit einem einzigen Biss. 87. Der Wolf leckte sich zufrieden das Maul, ließ sich dann zufrieden in das Bett der Großmutter fallen und fiel in einen tiefen, gesättigten Schlaf. 88. Inzwischen hörte ein Jäger, der gerade durch den Wald ging, die Geräusche aus der Hütte und wurde misstrauisch. 89. Der Jäger schlich vorsichtig näher an die kleine Hütte heran und lauschte aufmerksam. 90. Aus der Hütte drang tiefes, lautes Schnarchen, als hätte sich jemand satt gegessen und wäre in tiefen Schlaf gefallen. 91. Der Jäger betrat die Hütte und erkannte sofort den riesigen Wolf, der im Bett der Großmutter lag. 92. „Endlich habe ich dich gefunden, du böse Bestie!“, flüsterte er vor sich hin, während er sein Gewehr von der Schulter nahm. 93. Er wollte den Wolf gerade erschießen, als er bemerkte, dass sich dessen riesiger Bauch seltsam bewegte, als wäre noch jemand darin am Leben. 94. „Vielleicht kann ich die Großmutter und Rotkäppchen noch retten!“, dachte er schnell und zog vorsichtig sein Jagdmesser. 95. Behutsam schnitt er den Bauch des Wolfes auf, und er traute seinen Augen kaum, als zuerst die Großmutter und dann Rotkäppchen unversehrt daraus hervorkamen. 96. Rotkäppchen stand zitternd, aber wohlbehalten auf und blickte dankbar zum Jäger. 97. „Wie dunkel und furchteinflößend es da drin war!“, flüsterte sie erleichtert. 98. Auch die Großmutter umarmte den Jäger dankbar, der nun triumphierend über dem besiegten Wolf stand. 99. „Hast du daraus etwas gelernt, mein liebes Rotkäppchen?“, fragte die Großmutter sanft, aber ernst. 100. „Ja, Großmutter“, antwortete Rotkäppchen reumütig.

Teil 6

101. „Soha többé nem térek le az ösvényről, és nem állok szóba idegenekkel az erdőben.” - „Ich werde nie wieder vom Weg abkommen und nicht mehr mit Fremden im Wald sprechen.“

102. Hogy megbüntessék a farkast, Piroska és a nagymama gyorsan nagy köveket hoztak, és a farkas gyomrába tették, mielőtt a vadász összevarrta volna a sebet. - Um den Wolf zu bestrafen, brachten Rotkäppchen und die Großmutter schnell große Steine herbei und legten sie in den Bauch des Wolfes, bevor der Jäger die Wunde zunähte.

103. Amikor a farkas felébredt, nagyon szomjas volt, és el akart menni a patakhoz inni. - Als der Wolf aufwachte, war er sehr durstig und wollte zum Bach gehen, um zu trinken.

104. De a kövek olyan nehezek voltak, hogy alig tudott mozdulni, és végül a saját súlya alatt a patakba zuhant és elpusztult. - Doch die Steine waren so schwer, dass er sich kaum bewegen konnte und schließlich unter seinem eigenen Gewicht in den Bach stürzte und zugrunde ging.

105. Piroska, a nagymama és a vadász elégedetten nézték, ahogy a gonosz farkas végre eltűnt. - Rotkäppchen, die Großmutter und der Jäger sahen zufrieden zu, wie der böse Wolf endlich verschwunden war.

106. A három megmenekült ünnepelt, és a nagymama végre megkóstolhatta a finom süteményt és a bort, amelyet Piroska hozott neki. - Die drei Geretteten feierten, und die Großmutter konnte endlich den leckeren Kuchen und den Wein genießen, den Rotkäppchen ihr mitgebracht hatte.

107. „Most már igazán meggyógyulok!” – mondta vidáman a nagymama. - „Jetzt werde ich wirklich gesund!“, sagte die Großmutter fröhlich.

108. Piroska pedig boldogan hazatért az édesanyjához, aki megkönnyebbülten ölelte magához kislányát. - Und Rotkäppchen kehrte glücklich zu ihrer Mutter zurück, die sie erleichtert in die Arme schloss.

109. Ettől a naptól kezdve Piroska soha többé nem tért le az ösvényről, és mindig hallgatott édesanyja tanácsaira. - Von diesem Tag an verließ Rotkäppchen nie wieder den Weg und hörte immer auf die Ratschläge ihrer Mutter.

nur Ungarisch
101. „Soha többé nem térek le az ösvényről, és nem állok szóba idegenekkel az erdőben.” 102. Hogy megbüntessék a farkast, Piroska és a nagymama gyorsan nagy köveket hoztak, és a farkas gyomrába tették, mielőtt a vadász összevarrta volna a sebet. 103. Amikor a farkas felébredt, nagyon szomjas volt, és el akart menni a patakhoz inni. 104. De a kövek olyan nehezek voltak, hogy alig tudott mozdulni, és végül a saját súlya alatt a patakba zuhant és elpusztult. 105. Piroska, a nagymama és a vadász elégedetten nézték, ahogy a gonosz farkas végre eltűnt. 106. A három megmenekült ünnepelt, és a nagymama végre megkóstolhatta a finom süteményt és a bort, amelyet Piroska hozott neki. 107. „Most már igazán meggyógyulok!” – mondta vidáman a nagymama. 108. Piroska pedig boldogan hazatért az édesanyjához, aki megkönnyebbülten ölelte magához kislányát. 109. Ettől a naptól kezdve Piroska soha többé nem tért le az ösvényről, és mindig hallgatott édesanyja tanácsaira.

nur Deutsch
101. „Ich werde nie wieder vom Weg abkommen und nicht mehr mit Fremden im Wald sprechen.“ 102. Um den Wolf zu bestrafen, brachten Rotkäppchen und die Großmutter schnell große Steine herbei und legten sie in den Bauch des Wolfes, bevor der Jäger die Wunde zunähte. 103. Als der Wolf aufwachte, war er sehr durstig und wollte zum Bach gehen, um zu trinken. 104. Doch die Steine waren so schwer, dass er sich kaum bewegen konnte und schließlich unter seinem eigenen Gewicht in den Bach stürzte und zugrunde ging. 105. Rotkäppchen, die Großmutter und der Jäger sahen zufrieden zu, wie der böse Wolf endlich verschwunden war. 106. Die drei Geretteten feierten, und die Großmutter konnte endlich den leckeren Kuchen und den Wein genießen, den Rotkäppchen ihr mitgebracht hatte. 107. „Jetzt werde ich wirklich gesund!“, sagte die Großmutter fröhlich. 108. Und Rotkäppchen kehrte glücklich zu ihrer Mutter zurück, die sie erleichtert in die Arme schloss. 109. Von diesem Tag an verließ Rotkäppchen nie wieder den Weg und hörte immer auf die Ratschläge ihrer Mutter.